Vasárnaponként és ünnepnap élet tölti be a szilágyerkedi református templomot. Gyermekek és fiatalok kórusától, orgonajátékától zeng az Isten háza. A Kusaly községhez tartozó településen közel tíz „kántor” van: a 6-12 éves gyermekek lelkesen, alázatosan szolgálnak.

Balázs Zoltán református lelkipásztor 23 éve került a gyülekezetbe, amelynek nem volt kórusa, ezért tervei közt szerepelt a zenei élet fellendítése. „2004-ben három fiatal beiratkozott zongoraórára Zilahra, de mire megtanultak zongorázni, már 16-17 évesek lettek, zsúfolt programjuk volt, majd dolgozni kezdtek. A munka mellett nem tudtak próbákra járni, és elmaradoztak. Két-három év után ismét próbálkoztunk egy másik csapattal, öt 14-15 évessel, de ők sem voltak elég fiatalok ahhoz, hogy kitartsanak. Az első három év nehéz, kottát kell tanulni, az alapokat elsajátítani, és a középiskolába kerülve, szintén időhiány miatt, feladták” – mesélte a lelkész.

Időközben a kántor Franciaországba költözött, ezért az egyik fiatal orgonált egy évig a templomban, és mivel „három a magyar igazság”, négy éve újra meghirdették a kezdeményezést, ezúttal kisgyerekeknek.

„Hunor volt a legkisebb, nem érte el az orgonát, ezért állva orgonált” – mesélte a ma már középiskolás, tanítónőnek tanuló Gál Vivien, aki ha szükséges, ma már az oktatót is helyettesíti, akit nem volt könnyű annak idején találni. Több zilahit is megkeresett a tiszteletes, de nem vállalták, ezért olyan személyt kerestek, aki ráér, és szívesen segít a helyi gyermekeknek. Így esett a választás a zeneakadémiát végző sarmasági Gál Adinára, akinek férje erkedi. Amíg péntekenként gyermekei a nagyszülőknél voltak, addig ő órákat tartott, és tart ma is.

A „kántorképzés” kezdete

„A gyülekezetben meghirdettük a hangszertanulás lehetőségét, a találkozóra az előkészítő osztályos gyerektől a hatodikosig mindenki jelentkezett. A tanórák felét az egyház fizette pályázatokból, ha erre nem volt lehetőség, akkor támogatókat kerestünk, vagy maga az egyház állta, másik felét a szülők. Az első fél évben beszereztük a hangszereket, mandolinokat, orgonákat vettünk. Mindenki megtanult mandolinozni, ezenkívül, aki orgonálni szeretett volna, arra is biztosítottunk lehetőséget. Volt időszak, amikor furulyázni is tanította a fiatalokat a tanárnő, és mindemellett két kórus is alakult: külön az óvodásoknak és kisiskolásoknak, s külön a nagyobb fiataloknak” – mesélte Balázs Zoltán.

Három hónapja a kicsik felzárkóztatása, az utánpótlás-nevelés céljából az óvodásokat is felvették a kicsi csoportba. „Aki elbír egy csengőt, az már jöhet” – volt a jelszó, ugyanis az éneklésen kívül ők a csengőt szólaltatják meg.

Péntekenként délután két órától este hétig a gyülekezeti teremben közel 25-en énekelnek, zenélnek felváltva, néha közösen, néha egyénileg. Lelkesen készülnek a karácsonyi ünnepségre, egyházi énekeket tanulnak, orgonálnak, mandolinoznak.

„Zenepedagógiai tanulmányaim után Sarmaságon tanítottam az iskolában, amit nagyon szerettem és szívből csináltam. Néhány év után gyerekeket vállaltunk, közben magánvállalkozásba kezdtünk. A sok munka mellet mindig arra vágytam, hogy zenét oktassak, gyerekekkel foglalkozzak. Ekkor kaptam a felkérést Balázs Zoltán lelkésztől, hogy vállaljak zenei oktatást az erkedi egyházban, és belevágtunk. Gyerekkórus mellett próbáltam valami olyat is elkezdeni, ami nem elterjedt a református gyülekezetekben. Ekkor merült fel bennem, hogy pengetős zenekart kellene elindítani. Nagyon lelkesen vágtunk neki az elején 16 gyerekkel. Hetente kitartóan jöttek, tanultak, fejlődtek. Kitartásukat az is bizonyítja, hogy egy sem morzsolódott le belőlük, kicsitől nagyig elsajátították az alapokat és megszólalttatták a hangszert. Most már több mint 20 gyerekkel dolgozom. Kórus működik kis csoporttal és nagyobbakkal, pengetünk, orgonálunk, csengőzünk, furulyázunk. Ügyesen gyakorolnak, készülnek az órákra, és úgy látom nagyon motiváltak. Nekem egy hosszú hét után felüdülés velük foglalkozni” – mesélte az oktató.

A gyerekek a zenével szolgálnak

Első év után már önállóan orgonáltak a templomban, és bár még most is néha lámpalázasok, vasárnaponként rendszeresen játszanak felváltva a délelőtti és a délutáni istentiszteleten. Imaheteken, a koronavírus-járvány előtt több településen is felléptek – Lelén, Dobán, Ballán –, az idén kétszer szerveztek gyermekkórustalálkozót a településen, melyre öt-hat gyülekezetből érkeztek fiatalok. A helyiek szorgalmasok, buzgók, rendszeresen járnak próbára, vallásórára.

A hatéves Elza a legfiatalabb, kórusban énekel, és csengőn játszik. Mint meséli: „nem olyan nagy a csengő, elbírom”. A négyéves Evelin és az ötéves Gréti is csodálattal nézi a fiatalokat. Néhány év múlva ők erősítik majd a csapatot. Az orgona-csoportban Hunor az egyetlen fiú, ő a legfiatalabb, mindössze tízéves. Azt mondja, inkább focista lenne, nem zenész vagy kántor, de szeret orgonálni, tudását a napi rendszeres, tízpercnyi próbának köszönheti – mesélte. Az egy hangra játszás a legkönnyebb, „a kezed, csak így ni, jár” – mutatja lelkesen, mintha minden magától értetődő lenne. Szerinte a kottát könnyű megtanulni, a kétkezes szólam viszont nehéz, de gyakorolni kell. A négyhangra orgonálás a legnehezebb, ilyenkor két hangot egyik kézzel, két hangot a másikkal kell játszani – magyarázta. A hatodikos Zsófi, aki mérnök szeretne lenni, már a nászindulót is tudja, esküvőkön mindig orgonálja a templomban. 

A lelkész és a gyülekezet nagyon büszke a tehetséges fiatalokra, gyermekekre. Már azok is szólóznak, akiknek nem volt kezdetben jó hangjuk. Fejlődött a hallásuk, a sok gyakorlással kialakult, megnőtt az önbizalmuk, bátrabbak lettek.

„Öröm őket nézni, hallgatni. Lehet rájuk számítani, az élő gyülekezet részévé váltak. Jönnek, a szüleik is, belenőnek a közösségbe, tesznek érte. Ennek három része van, és egyik sem fontosabb a másiknál, kellett valaki, aki elindítja a szikrát, a gondolatot, aki megszervezte, kellenek a gyermekek, akivel dolgozni lehet, és kellenek a szülők, akik otthon bátorítják, segítik őket. Ez a kis közösség tesz a nagy közösségért, és Istennek hála vannak gyermekek, lesz utánpótlás. Minden családban két-három gyermek van, mindenkire lehet számítani, összetartók, mindannyian olyanok vagyunk, mint egy kis család. Ars poeticám, hogy a gyülekezetből legyen egy nagy család, és nekem otthon, a kis családból legyen egy kis gyülekezet. Itt is családias hangulat van, megünnepeljük a születésnapokat, felköszöntjük a hirdetések során azokat, akiknek a következő héten lesz a születésnapjuk, gondoskodunk egymásról” – zárta Balázs Zoltán lelkész.