A csíkpálfalvi portán székely a nyúl, a kutya, a baromfi és a juh. Pödört bajsza ugyan egyiküknek sincs, „nemzetiségük” abból ered, hogy székely ember tenyészti mindet, a mendeli genetikát használva osztja-szorozza a géneket, míg létrejönnek a gondolataiban kirajzolódott fajták. Rákossy Zsigmond gyerekkora óta a genetika szerelmese, az állatorvosi egyetemen államvizsgáját már a székely nyulak megalkotásából írta, amit akkor kevesen vettek komolyan. Azóta országos kiállításokat nyernek, világkiállításra készülnek, hiszen a négy színben pompázó nyúl a legnépszerűbb a német óriás után a román vidékeken, és Magyarországon is egyre keresettebb, mi több, más országokból is érdeklődnek iránta. Meglátogattuk a gazdaságot, és megbizonyosodtunk róla, „készülnek” már a kék-sárga színben pompázó székely kakasok, a medvehajtásra képzett székely kutyák és a kihalófélben lévő fekete berkék, azaz székely juhok serege is egyre népesebb.

Rákossy Zsigmondnak nincs laboratóriuma, nem kínozza az állatokat különféle vegyületekkel: hátsó udvarán kapirgálnak a kísérleti tyúkok és kakasok, ott nevelkednek óljaikban a nyulak, „majdnem kész” kutyái és berkéi pedig esztenán töltik mindennapjaikat. A tenyésztés és új állatfajta kidolgozása nem más, mint színtiszta matematika, illetve fajtakeverés, tehát nem bujkálnak torzszülöttek az istállók és ólok rejtekében, csupán állatok vannak, sikeresebbek és kevésbé sikeresek.

A székely nyulak például különféle nyúlfajták keresztezéséből jöttek létre: van, amelyikben csincsilla vér csordogál, másokban bécsi kék, illetve mindegyikük alapja a hazai „parasztállomány”, azaz parlagi nyúl. Ezt szerette volna feljavítani a gazda, aminek következtében egy roppant népszerű fajta jött világra.

A székely nyulak voltaképpen fekete szallanderek, kék szallanderek és havana szallanderek, azaz feketék, kékes-szürkés, bézs árnyalatúak, de dolgozik már a negyedik, egyben utolsó elismerhető változatukon, a lila szallandereken is. Ez utóbbiból egy „majdnem kész” példányt mi is simogathattunk – akkor lesz sikeres a projekt, ha az utódok szintén abban a színárnyalatban jönnek világra, mint anyjuk – világosított fel a gazda.

Tudós és parasztember elhivatottsága keveredik a genetikaőrült gazdában

Rákossy Zsigmondot már tinédzserkorában lenyűgözte a genetika. Elmondása szerint a kilencedikes tankönyvben szerepelt a zöldborsó-sárgaborsó keresztezéséről szóló leckerész, ami egyszersmind meggyőzte, ő is lehet tehetséges valaha az„alkotásban”. Gyerekkorától kezdve azt fontolgatta ugyanis, hogy majd lesz egy saját állata, egy fajta, amit ő hozott létre.

Gyermekkora azonban nem kísérletezgetéssel és könyvtárban való időzéssel telt, ellenkezőleg, focizott, kézilabdázott, kosarazott, biciklizett. Az állatok viszont mindig is foglalkoztatták, hiszen 10 éves volt, amikor Csíkszeredából Csíkpálfalvára költöztek, és falusi életmódra váltottak: nyulakat, tyúkokat, gyöngytyúkokat, pulykákat, némarécét kezdtek nevelgetni.

Később az állatorvosi egyetemen államvizsga-dolgozatának témájául a genetikát választotta, és már akkor eldöntötte, hogy egy új nyúlfajtát hoz létre. Egyetemista évei alatt kéthetente utazott haza, Székelyföldre, hogy nyulait pároztassa, feljegyzéseket készítsen, de amíg Kolozsváron tanult, édesapjára hárult az állatok ellátása. A fekete szallander volt az első színváltozat, ami létrejött még egyetemista időszakában, 2011-ben – amint megkapta diplomáját, és kezében volt az első igazi szallander színű nyúl, úgy döntött, egy egész fajtát alapoz tanulmányaira, hogy ne vesszen kárba a rengeteg kutatás.

Mint megtudtuk, 3-4 évig egyedül dolgozott, senki nem hitt benne, őrültségnek gondolták az elképzeléseit. „Gyakran megkaptam, hogy mégis ki akarna Romániában székely nyulat tartani, egyébként is minek új fajtát létrehozni, ha már annyi van?” – idézte fel a hitetlenkedők gondolatait. Ezekkel a megjegyzésekkel egészen addig kellett szembemennie, míg 2016-ban egy bukaresti kiállításon elismerték első kollekcióját. A zsűriző szakértők jónak találták a fajtát: különlegesnek vélték a színt, a testmérettel, fülhosszal, szőrminőséggel is elégedettek voltak. A legfontosabb kritérium pedig az volt, hogy a küllem stabilan öröklődjék. Ezt alapozta meg a mendeli genetika, ami hozzájárult, hogy a szallanderek keverése csakis székely nyúlszínt eredményezzen.

A fekete szallandert követően újabb színeket kezdett kifejleszteni, fokozatosan vitt bele különféle fajtákat. Míg ő keresztezett, pároztatott és kiállításokra járt, a román és magyar standardkönyvekben megjelent a székely nyulak fajtastandardja is.

Noha annyira szép a szőrük, hogy évente több kiállításon is megfordul velük, illetve idén készülnek a 2022-es luxemburgi világkiállításra, a nyulakat elsősorban  nem dísznek, hanem fogyasztásra tenyészti. „A székely ember nem szeret díszállatokkal bíbelődni” – magyarázta döntését, kiemelve, hogy az állatok ideális testsúlya 5-6,5 kilogrammot ér el. A csíkpálfalvi gazdaságban igyekeznek kerülni a beltenyészetet, azonban egy új fajta megalkotásában ez szinte elkerülhetetlen – ennek fényében kijelenthető, hogy a világon létező összes székely nyúl vérvonala visszavezethető a csíki portára.

A visszajelzések egytől-egyig pozitívak: a székelynyúl-tulajdonosok azt tapasztalják, rezisztensebb ez a fajta, mint az összes többi, szaporák, jól nevelik kölykeiket. Mindez azzal magyarázható, hogy „a kontraszelekció még nem puhította el őket”, rusztikusan nevelkednek, azaz olyan módon, mint őseink idejében. Tenyésztőjük tudatosan tartja őket mély almon, hogy legyen kapcsolatuk a saját közegükkel, de 10 éven belül tönkre mehetnek, ha a túlzottan pátyolgató tenyésztés a székely fajtákat is bekebelezi.

Rákossy Zsigmondnak meggyőződése, „a kicsempézett, fertőtlenített istálló, a gyógyszerek, antibiotikumok, tápok, amelyek széltől-hidegtől óvják az állatokat, megakadályozzák a természetes szelekciót, amelynek következtében felhígul, elbutul a fajta, mert nem természetes közegében, természetes módon létezik az állat”. Ez történt az összes kutyafajtával és a Svájcból hozott tehenekkel, amelyek nem tudnak, vagy már nem akarnak már hazamenni a legelőről, mert hiányszik a hazajáró ösztönük.

A csíkpálfalvi udvaron jelenleg 80 darab nyúl éldegél, ez a szám korábban a 150-200 darabot is elérte. Egy nyúl évente ötször is kölykezhet, Rákossy Zsigmond viszont csak kétszer-háromszor engedi kölykezni az anyát, nyári szezonban egyáltalán nem, mert a meleg miatt kevesebb a tejtermelés, gyengébbek a kicsinyek. Az anyaállatok legjobb utódait hagyja meg a szaporulat fenntartására. A székely nyúl 6 év alatt jött létre, napjainkban a környéken nagyjából 50 tenyésztő tenyészti hivatalosan, és több százan zugtenyésztőként – részletezte Rákossy Zsigmond, aki örül, hogy a fajta népszerű, nem aggódik a konkurencia miatt, hiszen a székely nyúl az ő nevéhez fűződik.

Kopasz nyakú, viador kakas, bajszos székely-középázsiai kutya – „készülőben” az állatfajták

„Meggyőződésem, a tenyésztés olyan, mint a művészet: kitalálsz valamit és megalkotod, csak nem vászonra, hanem élőben. Folyamatos dinamikában van minden, ha az ember tudja, miként játsszon a génekkel” – osztotta meg velünk hitvallását a fiatal gazda, akinek udvarán évente több száz állat éldegél. Tapasztalatai azt mutatják, a művészetnél csupán annyiban kellemetlenebb ez a fajta „alkotás”, hogy az állatok esetében nagyobb a lemorzsolódás: míg egy sikertelen festmény átdolgozható, addig egy kevésbé sikeres székely egyed, legyen az baromfi vagy nyúl, a konyhára kerül.

Nagy felelősség a tenyésztés, illetve gyakran dilemmákkal jár, hiszen döntéseket kell hozni, hogy a szebbet, a nagyobbat hagyja meg, vagy azt, amelyik jól neveli az utódait.

Csirkékből például évente 600 darabot keltet, közülük 50 sikeres példány marad meg. Tavaszra 5 tyúkcsaládot hoz létre, formák, színek alapján csoportosítja az állatokat, arra várva, hogy egyik-másik pár világra hozza a székely, kopasz nyakú, viador jellegű szárnyast. Beismerte, ezt a fajtát már nem haszonállatként tartaná, kidolgozásában nem is gondolt a falun tevékenykedő emberekre, akiknek nagy cubákos, jól tojó tyúkokra van szükségük. Ezt a szükségletet a hibrid tyúkok elégítik ki, amelyekkel nem lehet már harcba szállni a szárnyaspiacon.

Éppen ezért döntött úgy, hogy egy „rusztikus jellegű díszállatot” hoz létre, és csupán a kihívások miatt határozta el, hogy sárga-kék tollakba „öltözteti” a viador-székely kakast. Ezek nagyszülője egy fajtatiszta viador kakas, amelyet Németországból hozatott haza, 150 euróba került a szárnyas, ami alighogy továbbörökítette génjeit, a szokatlan tartási körülmények miatt korán elpusztult.

A sikertelenségekkel párhuzamosan a székely bajszos kutyák kialakításán is dolgozik, ez azonban hosszadalmasabb projekt, egyedül szinte lehetetlen létrehozni a tökéletes székely juhászkutyát, mert a kevésbé sikeres kölyköknek is mind gazdát kell találni. Nagy felelősség, ami rengeteg idő- és energiabefektetéssel jár, úgy véli, 10 év alatt lenne eredmény, ha 100 esztena összefogna.

Mégis vannak már szinte tökéletes küllemű egyedek, amelyek az esztenán vagy a gazda udvarán végzik a feladatukat. Mindet középázsiai kutyákkal keresztezte, az alapot pedig az esztenákon még fellelhető, de egyre ritkábbá váló, heterogén bajszos pásztorkutya populáció biztosította. „A nagy összegekért külföldről importált, és sok szempontból problémás viselkedésű divatfajták helyett, lehetne egy saját tenyésztésű, a helyi igényeknek, pásztorkodási szokásoknak megfelelő funkcionális pásztorkutyánk, amelyre még büszkék is lehetünk” – részletezte a gazda.

„Kell tudni, hol álljunk meg”

A Rákossy Zsigmondnál tett látogatásunk a falu határában lévő esztenáján ért véget: ott figyelhettük meg a fekete berkéket, amelyek székely jellegzetességnek számítanak, ám mióta kevésbé értékes a gyapjú, hagyták kiveszni a tanyákról. A tenyésztés mellett fajtamentésbe is kezdett, és sikeresen halad, mert a környező esztenákról volt lehetősége néhány feketét felvásárolni. Melléjük a bajszos keverék kutyákat is beszerezte, amiket nagymúltú juhászatokban lelt fel. Elmondása szerint megelégszik a négy székely fajtával, ugyan eljátszadozott a székely galamb létrehozásának gondolatával is, de „az embernek tudnia kell, hol álljon meg”.

Az élete így is az állatok köré szerveződik: drága hobbi a tenyésztés, ami nem feltétlenül hozza vissza a belefektetett pénzt, ezért főállásban élelmiszerellenőrként tevékenykedik az (Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóságnál, tejfeldolgozót és húsfeldolgozót ellenőriz. A munka és a család mellett nem ritka, hogy éjszakánként etet nyulakat, közben a nyári szénacsinálás, és az istállók, ólok tisztántartás is az ő feladata.

Gazdaságában minden létrehozott fajta székely megnevezést kap, azonban nem a túlcsorduló nemzeti öntudat hajtja, hanem a kíváncsiság és a vágy, hogy a fejében kirajzolódó állatokat megalkossa. Mindez sikeresen halad előre, biztos benne ugyanis, hogy ha felhagyna a nyúltenyésztéssel, az általa létrehozott fajta tovább élne – lelkendezett a székelyföldi gazda.