Romániában minden harmadik általános iskolás gyermek elhízott vagy túlsúlyos – ez egy 2018-2020 között végzett felmérésből derül ki. Az így is szomorú adatokat súlyosbítja az, hogy a szakemberek szerint a probléma ennél is nagyobb méreteket ölt a következő években. Lőrincz Hanna dietetikust kérdeztük a jelenségről, valamint arról, hogyan kellene egészségesen étkezniük a kiskorúaknak. A szakember szerint a gyermek soha nem hibás az elhízásért, és a szülőknek nem szabadna erőltetniük, hogy mindent elfogyasszon, ami a tányéron van.

Lőrincz Hanna szerint a gyerekek súlyproblémái még születésük előtt elkezdődhetnek. Ha a kismama terhesség alatt túlsúlyos vagy elhízott, esélyes, hogy a baba az átlagnál nagyobb testtömeggel születik, ugyanakkor nagyobb az esélye annak, hogy a gyereknek a későbbiekben súlyproblémái lesznek. A kalóriában gazdag, de tápanyagban szegény ultra-feldolgozott élelmiszerek fogyasztása (fehérlisztes, cukros, olajos nassolnivalók, édességek, gyorsételek), a mozgás hiánya, a televíziózás, telefonozás közbeni étkezés mint hozzájárulnak az elhízáshoz. A dietetikus elmondta, egy tanulmány szerint alacsonyabb az elhízás kialakulásának veszélye azon kiskorúak körében, akik étkezés közben nem néznek televíziót.

A városi gyermekek esetében azért lehet magasabb a túlsúlyos gyermekek aránya, mert ők átlagosan kevesebbet mozognak, kevesebb energiát használnak fel, több időt töltenek a lakásban, míg a falun nevelkedő gyermek általában besegítenek a kinti munkában, főleg ha a család rendelkezik kerttel, háziállatokkal. „A falun nevelkedő gyerekek felnőtt korukra általánosan magasabb izomtömeggel rendelkeznek, mint a városon lakó társaik” – fejtette ki a dietetikus.

Lőrincz Hanna felhívta a figyelmet: a gyerekkori elhízás szövődményei közé tartozik a 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, ízületi fájdalmak, nem alkoholos zsírmáj, pajzsmirigy-problémák, fáradékonyság, asztma, diszlipidémia. Emellett még a gyengébb iskolai teljesítménnyel is összefüggésbe hozható az elhízás.

A dietetikus ugyanakkor kiemelte, egy gyermek sosem hibás azért, mert elhízik, elsősorban a szülők felelősek ezért. „Nemcsak az élelmiszerek biztosítására kell odafigyelni, hanem azoknak az elkészítésére is időt kell szánni, figyelni a gyermek táplálkozáshoz való viszonyára. Emellett kiemelten fontos figyelni az étel mennyiségére és minőségére, valamint arra, hogy minden szükséges tápanyagból elegendő mennyiséget vigyen be a szervezetébe a kiskorú” – fejtette ki.

Nem kell mindent megenni, ami a tányéron van

Hozzáfűzte, a gyerek szól, ha éhes és abbahagyja az étkezést, ha jóllakott. A „mindent meg kell enni, ami a tányéron van” felfogás és nevelés rengeteg gyereknek okozhatja a jóllakottságérzet „elcsendesülését”, táplálkozási zavarok kialakulását, valamint az általa okozott túlevés a későbbiekben elhízáshoz, cukorbetegséghez is vezethet. Fontos a gyerekkel is megértetni, hogy miért kell gyümölcsöt, zöldséget enni, miért nem lehet minden nasi csoki, és sokat tud segíteni az, ha megosztjuk vele a tányéron szereplő alapanyagok jótékony hatásait.

 „Úgy gondolom, hogy a gyerekek kevésbé ellenkeznek, ha van miből választani. Nem mindig ugyanolyan egy gyümölcs, zöldség állaga, színe, íze, illata, így hiába vásároljuk a kedvencét, lehet, hogy nem fogja elfogyasztani, de ha van választási lehetősége – például megkérdezzük tőle, hogy tízóraira almát vagy banánt szeretne a csomagba –, akkor érzi azt is, hogy neki is van beleszólása van a saját táplálkozásába és a kéréseit, igényeit hallják és tudomásul veszik” – hívta fel a figyelmet Lőrincz Hanna.

Szükség van a szénhidrátra

A dietetikus elmondta, A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége összeállított egy „okostányér” nevű képes ajánlást, ami sokat segíthet azoknak is, akik nem tudják, hogyan állítsák össze az „ideális tányért” a kiskorúak számára. Bár minden gyermeknek mások a szükségletei, a dietetikus nem ajánlja a kalóriák számolását, hacsak nincs erre szükség valamilyen egészségügyi probléma miatt. „A számolgatás, megvonás, a keretekhez való szigorú ragaszkodás a későbbiekben testkép- és evészavarhoz vezethet. Arra kell odafigyelni, hogy minden főétkezéshez társítsunk valamilyen gyümölcsöt vagy zöldséget és fehérjeforrást” – hangsúlyozta.

A kenyér és szénhidrátok fogyasztásától való félelem azokból a téves információkból ered, melyek szerint a szénhidrát hizlal és cukorbetegséget okoz és emiatt a leginkább preferált energiaforrás. „Természetesen óriási különbség lehet kenyér és kenyér között, de mértékkel lehet fogyasztani a fehérlisztes kenyeret is. A gyerekek energiabevitelének körülbelül 50-60 százalékát kell kitennie a szénhidrátnak, hogy megfelelően tudjanak fejlődni, elegendő energiájuk legyen. Az agyunk kedvenc energiaforrása szintén a szénhidrát. Ahhoz, hogy jól tudjanak teljesíteni a gyerekek az iskolában, szükségük van szénhidrátra. Nem csak a gyerekek, de a felnőttek életében is fontos szerepe van az egyszerű, gyorsan felszívódó szénhidrátoknak is a komplex szénhidrátok mellett. Az egyszerű szénhidrátok gyors energiát adnak, valamint segítik a boldogsághormon termelését” – fejtette ki Lőrincz Hanna.

Mit lehet tenni, ha a gyermek nem szereti a zöldséget?

A szakember semmiképp nem ajánlja az erőltetést. Ha az első találkozáskor nem ízlik a zöldség vagy gyümölcs a gyermeknek, próbálkozhatunk később más formában, másképp elkészítve, esetleg más ételekkel kombinálva. „Ha például a párolt brokkolit nem szereti, akkor meg lehet próbálni levest, esetleg pürét készíteni belőle. Ha csak egyféleképpen elkészítve mutatunk meg egy alapanyagot a kicsinek, hamar elkönyveli, hogy nem szereti azt. Nagyon sok receptet meg lehet reformálni azzal, hogy hozzáadunk valamilyen zöldséget” – tanácsolja Lőrincz Hanna.

Ugyanakkor szerinte mesélni kell a gyermeknek arról, hogy honnan, mikor vásároltuk az adott alapanyagot, mikor kóstoltuk először, milyen emlékek kötnek hozzá, hogyan segíti az egészség megőrzését, hiszen ezekkel az információkkal felkelthetjük az érdeklődését. Hatékony lehet az is, ha a gyerekkel megyünk el bevásárolni és lehetőséget adunk neki, hogy válasszon ki 2-3 zöldséget, amit szívesen megenne vagy megkóstolna.

Az édességet nem kell megvonni a gyermekektől

A szakember a felnőtteknek is azt ajánlja, hogy inkább egyenek napi szinten valamilyen édességet, minthogy megvonják maguktól. Az, ha tiltják a gyermektől az édességet, csak nagyobb sóvárgást válthat ki a kicsikben.

Ugyanakkor fontos a kommunikáció, hiszen nem mindegy, hogy a „kaphatok csokit” kérdésre az a válasz, hogy „most nem”, vagy az, hogy „ebéd után kaphatsz” vagy „ha éhes vagy, készítek neked valamit, majd utána kaphatsz csokit is, ha szeretnél”. Arra is figyelni kell, hogy ne kapcsoljuk össze a fejükben a jutalom és az édesség fogalmát.

Ha már megtörtént a baj

Ha a kiskorú túlsúlyos lesz, elsősorban az okokat kell megvizsgálni. Lehet mozgáshiány, egészségügyi probléma, de lehet érzelmi oka is ennek. „Ha megvan a kiindulópont, tudjuk, hogy merre haladjunk tovább. Ha mozgáshiány a probléma, amennyiben van lehetőségünk, hagyjuk, hogy minél több mozgásformát kipróbáljon, hogy megtalálja azt, amit nem kényszerből végez. Iktassunk be közös sétákat, olyan programokat, amik megmozgatnak” – emelte ki Lőrincz Hanna.

Ugyanakkor szerinte ha a nem megfelelő táplálkozással van a gond, akkor lassan, lépésenként kell új szokásokat bevezetni a mindennapokba. „Egyszer csak egy új alapanyag bevezetése, lecserélése, egy étkezdés kibővítése tápanyagdús élelmiszerekkel. Ez segít, hogy a kiskorú könnyebben megélje a változást” – tudtuk meg a szakembertől.

(Nyitókép: AdobeStock)