Szabó Rudolf eredeti foglalkozása műépítész, néhány évvel ezelőtt viszont társával együtt merész váltást hajtott végre, és azóta kézműves sörök gyártásával foglalkozik, mégpedig Sepsiszentgyörgyön. Vele beszélgetünk sorozatunk harmadik részében. Sorozatunk első és második részében Bart Dániellel beszélgettünk Az arany folyam című könyvéről, illetve a kolozsvári kézműves sörfőzés jelenét és kihívásait jártuk körül.

– Első látásra igencsak meredek váltás, amit összehoztál. Minek a hatására jött ez az ötlet?

– Az alapötlet a prágai tartózkodásunk során alakult ki bennünk, bennem. A sors ugyanis úgy hozta, hogy jelenlegi társammal együtt, aki szintén építész, mintegy négy évet töltöttünk Prágában különböző megbízások révén. Ott láttuk először ezeket a kézműves főzdéket és nyomon követhettük a fejlődésüket is, ennek hatására pedig megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne, ha itthon is megpróbálnánk, annál is inkább, hogy szerettük volna egy másik lábra is állítani a céget. Hogy ne csak egylábasok legyünk, egy dologgal foglalkozzunk, akkor így döntöttük ezt el. Abban az időben, amikor ott kint voltunk, Romániában még nagyon kevés ilyen kézművessör-főzde volt. Úgyhogy ez jó ötletnek tűnt. Ez körülbelül hét-nyolc évvel ezelőtt történt, de konkrétan a sörgyártással itthon öt éve foglalkozunk.

– Nagyon érdekes, hogy épp Prágában láttatok erre működő példákat, annál is inkább, hogy Prágát az emberek többsége a nagyipari, pilseni típusú sörök fellegváraként tartja számon. Nyilván, itt is minőségi sörökről beszélünk, de mégiscsak nagyipari termékekről. Mi is akkor pontosan a helyzet a kézműves sörökkel ott?

– Ebben a megállapításban van némi igazság, mert mi is ezeket a nagyipari söröket ismertük. Mi 2011-ben mentünk ki először, akkor körülbelül olyan 20 kézművessör-főzde volt Prágában. Amíg mi ott a munkáinkat elvégeztük, ez több mint duplájára nőtt Prágában és környékén. Ezeket mi igyekeztünk bejárni, de természetesen nem sikerült az egészet megkóstolni, de láttuk, hogy egy dinamikusan fejlődő és gyorsan terjedő jelenségről van szó. Ami nagyon tetszett ott, hogy valószínűleg a törvénykezés sokkal lazább, mint itt. Ilyen nagyon emberközeli sörfőzdék voltak, barátságos tulajokkal, legtöbb kisvendéglőben működött, asztalok között felállított főzőüstökkel. Teljesen bohém történet volt, amikor érdeklődtél, azt nagyon lazán és kedvesen mutatták be. Egész jó benyomást tettek ezek a kis főzdék. Nem beszélve arról, hogy sokkal jobb söreik voltak, mint ezek a kommerszek, amiket te is említettél, amiket mindenki ismer. Tehát változatos ízvilág, különböző sörfajták, ami abban az időben itthon ismeretlen volt. Az IPA-ról például nyolc-kilenc évvel ezelőtt nem is lehetett itthon hallani, aki esetleg nem járt külföldön, nem volt honnan ismerje ezeket. Ezekkel mi is ott ismerkedtünk meg, és ezeket a változatos ízeket ott találtuk.

Kapcsolódó

A nagy sörtúra – Baj akkor van, ha csak napszámosnak való sört főznek egy kultúrában

Bart Dániel nagy fába vágta a fejszéjét, megírta a sör történetét. Ez a munka sajátos szemszögből mutatja be az egyetemes emberiség sörfogyasztási szokásait a kezdetektől napjainkig.

sörfogyasztás történelem szokások interjú

– Amikor ti belefogtatok a sörfőzésbe Sepsiszentgyörgyön, milyen típusú sörökkel kezdtétek a gyártási folyamatot, és hogy áll a dolog ma? Bővítettétek-e esetleg a kezdeti palettát, vagy megmaradtatok azon az irányvonalon, amivel belefogtatok rögtön a kezdetekkor?

– A piacra való sörgyártás kezdetei esetünkben még nem nyúlnak túl messzire, ugyanakkor ez sajnálatos módon egybe is esett a Covid-okozta lezárásokkal és szigorításokkal. Négyfajta sörrel indultunk, ezeknek a receptjeit is engedélyeztetni kellett, ez pedig elég macerás foyamat. Jelen pillanatban is négy sörünk van: egy pilsnerünk, aminek a receptjét Prága ihlette és cseh ötlet alapján kísérleteztük ki. Használunk ehhez egy kimondottan cseh komlófajtát, a SAAS-komlót, amit Csehországban termelnek. A malátákat is úgy válogattuk, amik inkább Csehországban elterjedtek. Ezen túl készítettünk egy vörös ale-t, egy ír típusú sört, és két IPA-t. Az IPA-kat azért tettük be, mert most nagy divatjuk van, nagyon jellegzetes, intenzív ízűek és magasabb az alkoholfokuk. Akik most a kézműves söröket szeretik, és szeretnek kísérletezni, azoknak szól elsősorban. Egyelőre ezek vannak, de a közeljövőben tervezünk piacra dobni egy Portert is, ami egy barna sör lesz, kávés, csokis ízekkel.

– Milyen fogadtatásban részesültek ezek a termékek a fogyasztók részéről?

– A fogadtatás jó volt Szentgyörgyön. Annál is inkább, hogy néhány évvel ezelőtt pár kocsma elkezdett próbálkozni kézműves sörökkel, még mielőtt mi el tudtuk volna indítani a főzdét, úgyhogy az embereknek a figyelme már fel volt hívva ezekre az új sörízekre, így a mienket is kíváncsian fogadták. Tehát jó volt a fogadtatása.

Amit észrevettünk, hogy az eladásokból egyértelműen látszik, az itthoni fogyasztók még mindig a hagyományos söröket részesítik előnyben. Erre különben más gyártók is felhívták a figyelmünket, a jóslat pedig be is igazolódott. Jelenleg a pilseni típusú sörünk iránt a legnagyobb a kereslet, ebből mennyiségileg annyit adunk el, mint a másik három fajtából összesen. Ezzel együtt megfigyelhető az is, hogy növekedőben van azon fogyasztók száma, akik nyitottak az új ízekre és próbálnak kísérletezni. Ezért ha a jelenlegi trend még mindig a hagyományos sörök iránti érdeklődést is mutatja, szerintem közeljövőben tapasztalható lesz némi elmozdulás ezen a téren is. Amúgy sajnálatos módon a kézműves sörök piaca ebben az évben országos szinten visszaesett, ez látszik a hivatalos statisztikákban is. Ennek több oka is van, mi is azt tapasztaljuk, hogy a Covid által generált problémákból még nem tudtunk teljesen kilábalni, erre pedig itt a nyakunkon az energiaválság, amely miatt újabb kihívásokkal kell megküzdenie a szakma egészének. A sörgyártáshoz használt minőségi alapanyagok mind megdrágultak, de a válság által előidézett infláció miatt az emberek is óvatosabbak, kétszer is meggondolják, hogy mire költik a pénzt. Ilyen körülmények között a főzdék is nehezebben élnek túl, mivel értelemszerűen drágábban sikerül előállítani a termékeinket, ez pedig a végső fogyasztói árban is tükröződik.

Kapcsolódó

A nagy sörtúra (2.) – A kolozsvári kézműves sörfőzés jelene és kihívásai

Amint azt megígértük, a sorozat Erdélyben folytatódik, hisz itthon is szép számmal akadnak sörfogyasztók, ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a helyzet a kézműves sörgyártással a saját házunk táján. Első beszélgetőpartnerünk Vigh Ferenc, aki egy Kolozsvár melletti településen működő kézműves sörfőzde társtulajdonosa és sörfőző mestere.

sörfőzde kézműves sör Kolozsvár

Amennyiben a gazdasági helyzet stabilizálódik, akkor látok esélyt arra, hogy folytatódni fog a mindenféle válság előtti trend, a piac pedig növekedni fog. Amikor mi ebbe a vállalkozásba belevágtunk, akkor egy dinamikusan fejlődő kézművessör-piacról beszélhettünk, és én remélem, hogy minél hamarabb sikerül visszatérni a normális kerékvágásba. Most már minden csak azon múlik, hogy hány főzde marad talpon a jelenlegi körülmények között.