A fenékre csapás mindig azt tölti el szégyennel, aki elszenvedi. Milyen jogi lépéseket tehet az áldozat?
Csinos nő sétál az utcán: körülötte a munkások füttyögnek, szexuális ajánlatokat tesznek, egy mellette elhaladó járókelő a fenekére csap. A nő szégyenkezik, talán megkéri zaklatóját, hogy ilyet többé ne tegyen, majd szorongva továbbáll. Mindenkinek ismerős a szituáció, naponta számtalan nő szenved el hasonlókat. A kiabálás nem használ, a pofon csak mérgesíti a helyzetet, marad a frusztráció és a szégyenkezés. Tehet jogi lépéseket hasonló inzultus esetén a sértett? Péter Krisztina ügyvédet kérdeztük.
Nemrégiben bejárta a magyarországi sajtót egy fiatal nő története, miszerint az utcán sétálva egy férfi a fenekére csapott, ő azonban nem hagyta annyiban az esetet: feljelentést tett zaklatója ellen. A hatóságok dicsérték tettéért, a férfit szeméremsértés és zaklatás vétség elkövetése miatt hallgatták ki, ami akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Romániában pedig szexuális agresszió vádjával 24 órára letartóztattak, majd hatósági felügyelet alá helyeztek egy férfit, miután több nő feljelentést tett ellene, szintén fenékre csapás miatt. Ennek apropóján kerestük fel Péter Krisztina ügyvédet, hogy megtudjuk, Romániában hogyan járhatunk el, ha egy férfi visszaél az önrendelkezésünkkel.
A romániai törvénykezésben mi számít szeméremsértésnek, és milyen büntetés róható ki egy szeméremsértő bűncselekményre?
A román Büntetőtörvénykönyv 219. cikke szexuális agresszió (agresiune sexuală) megnevezés alatt szankcionálja: „aki kényszerítést alkalmazva vagy az áldozatot védekezésre, illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezve vagy ezt az állapotot kihasználva a 218. cikkben foglaltaktól eltérő szexuális természetű cselekményt végez, 2 évtől 7 évig terjedő szabadságvesztéssel, és bizonyos jogok gyakorlásától való eltiltással büntetendő.”
Tehát minden szexuális természetű cselekmény ide sorolható, ami nem minősül erőszakos nemi közösülésnek. Ez azt jelenti, hogy a fenékre csapás is ide tartozik, a gond inkább abból adódik, hogy a törvény előírja, csak akkor számít bűncselekménynek, ha az elkövető kényszerítést alkalmazott, vagy az áldozatot védekezésre, illetve akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezte, vagy ezt az állapotot kihasználta. Előfordul, hogy ezek a feltételek nem teljesülnek, gyakori, hogy az áldozat lefagy, nem tud vagy nincs ideje reagálni a történtekre. Ezt figyelembe véve egyre több EU-s országban szigorítanak a törvényeken: Spanyolországban például akkor is bűncselekménynek minősül a fenékre csapás, ha nincs egyértelmű akaratnyilvánítás. Többen ugyanis azzal érvelnek, hogy a sértett állapota beszámítható volt, mégsem ellenkezett – de fontos tudni, hogy a hallgatólagos beleegyezés sem elfogadott!
Nálunk is megfigyelhetőek a szigorítások a jogalkotó részéről: júliusban módosították a Btk.-t, így a szexuális agresszió már nem évül el. Azaz bármikor fel lehet jelenteni, függetlenül attól, hogy mikor történt.
A Büntetőtörvénykönyv hogyan vélekedik a zaklatásról, miként szankcionálja azt?
A Btk. hiányosságait egészíti ki a 2002. évi 202. számú törvény a nemek közötti egyenlőségről, ez többek között szankcionálja a zaklatást, a szexuális zaklatást és a pszichológiai zaklatást, úgy magán, mint nyilvános térben. Amennyiben a tett nem minősül bűncselekménynek, akkor a 2002. évi 202. számú törvény rendelkezéseit alkalmazzák, ami szabálysértésként kezeli és 3.000 – 10.000 lejes büntetést szabhatnak ki az erre felhatalmazott szervek, a rendőrség, a csendőrség, a határőrség és a helyi rendőrség alkalmazottai. Ez utóbbi esetben az eljárás egyszerűbb és rövidebb, mint a bűncselekmény esetében, ahol meg kell jelenni a rendőrségi kihallgatáson, az esetleges szembesítésen, majd a bíróság előtt, amennyiben ezt a bíró szükségesnek tartja.
A rendelkezések 2018-ban módosultak, abból a megfontolásból, hogy olyan esetek is szankcionálhatók legyenek – legalább azzal, hogy az elkövető jelentős pénzbüntetést kap –, amelyeket a Btk. nem fed le.
CSAK SAJÁT
Tehát a fenékre csapás minősülhet bűncselekménynek vagy szabálysértésnek is, és ennek megfelelően más-más büntetés róható ki rá. Mivel egy személy nemi önrendelkezésével élnek vissza fenékre csapás esetén, az zaklatásnak tekinthető. Miben tér el egymástól a zaklatás, a szexuális zaklatás és a pszichológiai zaklatás?
A 2002. évi 202. számú törvény kimondja, a zaklatásnak tekinthető, ha egy személy nemével kapcsolatos nemkívánatos magatartásra kerül sor olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt. Ezzel szemben a szexuális zaklatás magában foglalja a szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formáját, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt.
A törvény a pszichológiai zaklatást a huzamosabb ideig tartó, ismétlődő vagy rendszeres és pszichológiai elemet tartalmazó olyan helytelen magatartásként definiálja, amely szóban vagy írásban, gesztusokban vagy más, szándékos tettben nyilvánul meg, és amely alkalmas a személyiség, méltóság, illetve pszichológiai vagy fizikai integritás csorbítására. Ezek alapján akkor is szexuális zaklatásról beszélünk, ha füttyentenek, utánunk kiáltanak, mert mindez szexuális természetű, nemkívánatos magatartás velünk szemben.
Románia elfogadta az isztambuli egyezményt, miszerint a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak nem magánügy. Fenékre csapás és füttyögés esetén tehát konkrét kapaszkodóik lehetnek a nőknek…
Valóban, az isztambuli egyezmény az első jogilag kötelező erejű eszköz, ami a nők elleni erőszak leküzdésének átfogó megközelítését és szabályozását teremti meg, és a családon belüli erőszak megakadályozására, az áldozatok védelmére és az elkövetőkkel szembeni büntető eljárásra összpontosít. Kiemeli, hogy a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak nem magánügy. Éppen ellenkezőleg: a családon belül elkövetett bűncselekmények különösen traumatizáló hatásának nyomatékosítása érdekében súlyosabb büntetés szabható ki az elkövetőre akkor, ha az áldozat házastárs, élettárs vagy családtag. Az egyezmény úttörő módon megállapít egy sor bűncselekményt, mint a pszichológiai erőszak, fenyegető zaklatás, fizikai erőszak, szexuális erőszak, kényszerházasság, női nemi szervek megcsonkítása, kényszerített terhességmegszakítás és kényszerített sterilizálás, szexuális zaklatás. Továbbá az elkövetők a bűncselekmények alól nem menthetőek fel a becsületre, vallásra, szokásokra, kultúrára hivatkozva.
Románia 2014-ben írta alá és 2016-ban ratifikálta, ezzel ellentétben Magyarország noha 2014-ben aláírta, a mai napig nem ratifikálta – amíg a törvényhozás nem hagyja jóvá, addig nem iktatják az ország jogszabályai közé és nem lép hatályba. Románia a ratifikálás során néhány fenntartást fogalmazott meg: például a pszichológiai erőszak és a fenyegető zaklatás esetében fenntartja a jogot nem büntetőjogi szankció megállapítására. Ezen egyezmény értelmében módosult a 2002. évi 202. számú törvény is.
Ideális esetben milyen jogi lépéseket tehet egy nő, ha visszaélnek az önrendelkezésével?
Amint megtörtént az eset, hívja a rendőrséget vagy tegyen feljelentést a rendőrségen. Ha bűncselekménynek minősül, elindul a nyomozás, kihallgatják az áldozatot és az elkövetőt, bizonyítékokat gyűjtenek. Ezt követi a bírósági szakasz, amikor előfordul, hogy újból kihallgathatják a feleket és a tanúkat, de van, amikor erre nem kerül sor. A büntetőeljárás elhúzódhat az ügy összetettségének függvényében, valamint annak kapcsán, hogy mennyire könnyen tudják beazonosítani az elkövetőt. Ha szabálysértésről beszélünk, akkor általában a törvény által felhatalmazott szervek kiállítják a jegyzőkönyvet, amiben megállapítják a pénzbüntetést. Ebben az estben előnyös, hogy nem csak a rendőrség teheti ezt meg, hanem például egy arra járó helyi rendőr is, aki tanúja volt, vagy csak a közelben tartózkodott.
Látva az isztambuli egyezmény komolyságát, azt hinné az ember, hogy Romániában könnyűszerrel megtorolhatja jogi úton az önrendelkezésével való visszaélést. Mégis azt tapasztaljuk, hogy vannak nehezítő tényezők…
Elsősorban az emberi tényező az, ami nehezíti az ügyet: számít ugyanis, hogy a hatósági személy hogyan viszonyul a feljelentéshez, mert előfordulhat, hogy nem veszi komolyan vagy nem tudja elég szakértelemmel kezelni a szituációt. Ideális esetben nem utasíthatna vissza egy feljelentést sem csak azért, mert úgy ítéli meg, ez nem bűncselekmény vagy szabálysértés (vagy bármilyen más okból).
Szintén nehézséget okoz a tettes beazonosítása és a tett bizonyítása. Mindenkinek azt javasoljuk, ha zaklatás éri őket, adjanak hangot a felháborodásuknak, ismételjék el fennhangon, amit zaklatójuk mondott, hogy a körülöttük lévők hallják, így esetleg tanúként szolgálhatnak a későbbiekben. Az is egy lehetőség, hogy a tettest lefilmezik vagy lefényképezik, de ezeket inkább akkor tegyék, ha nem erőszakos a másik fél. Amennyiben úgy érzik, nincs elegendő bizonyítékuk, ne hátráljanak meg, mert nagyon sok térfigyelő kamera van a közlekedési eszközökön szerte a városban, amit a rendőrség segítségére lehet.
Ügyvédként bizonyára elvétve találkozik olyan panaszossal, aki fenékre csapás vagy füttyögés apropóján kéri a segítségét. Mintha a zaklatásról mindenki hallgatna… Mi lehet az oka annak, hogy a sértett inkább magába fordul, és egyedül próbál megbirkózni a szorongásával?
Lehet szó szégyenérzetről vagy az ügy elbagatellizálásáról is. Rálátásom szerint, ha ugyanez kiskorúval fordul elő, akkor a szülők inkább lépnek, mint akkor, ha velük történne meg. Egy másik ok lehet a bizalmatlanság a hatóságok felé: a negatív tapasztalatok eltántorítják a sértetteket, pedig volt már példa arra, hogy büntetőjogilag elítéltek egy nőket rendszeresen fogdosó elkövetőt, ehhez persze az kellett, hogy az áldozatok feljelentést tegyenek. Általában ügyvédhez csak akkor fordulnak, amikor már súlyosabb az ügy vagy huzamosabb idejű zaklatásról van szó.
