Bejutott a magyarországi The Voice Fináléjába a marosvásárhelyi Szakács Erika. A 18 éves énekesnő hétről-hétre elkápráztatta a tehetségkutató zsűritagjait, és Miklósa Erika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő mentorálása mellett egészen a Fináléig menetelt. Szombat este áll utoljára a The Voice színpadára, ám a nagy megmérettetés előtt a Maszolnak mesélt a kezdetekről, tapasztalatszerzésről, célokról és arról hogy mire számíthatunk tőle a szombat esti műsorban.

– Mikor kezdtél el ismerkedni a zenével, és milyen folyamat eredményeként jutott ilyen központi szerephez az életedben?

– 2018-2019 környékén kezdtem el ismerkedni a zenével, amikor a Kamaszok Ifjúsági Színtársulatánál színészkedtem, és egy musical előadásban énekelnem kellett. Akkor döbbentünk rá a családdal, hogy van hangom. Nyilván kezdetleges volt, képzetlen, de a színitársulattól kapott bíztatás akkora erőt adott, hogy elkezdtem fejleszteni magam. 2019 nyarán az Odfie összművészeti táborában, az Artz-on, amikor 500 ember énekelt velem együtt, eljutottam arra a pontra, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Hihetetlen élmény volt, mert akkor még önbizalomhiányosan álltam a színpadon, és mégis azt kaptam vissza, hogy jó vagyok, hogy szeretik, amit csinálok. Innentől kezdve folyamatosan fejlesztettem magam autodidakta módon, és amikor tehettem, énektanárokhoz is jártam, hogy segítsenek.

– Pár éve már az X-Faktorban is szép utat jártál be. Milyen érzés most a The Voice színpadán énekelni?

– Nagyon jó érzés a The Voice színpadán énekelni. Sokkal könnyebb, hogy már vannak előzetes tapasztalataim az X-Faktorból, de mégis úgy érzem, nagyobb tétje van, mert most értem meg arra, hogy itt legyek és a szívemet is kiénekeljem a színpadon.

– Milyen célokat tűztél ki magadnak, amikor jelentkeztél?

– Amikor jelentkeztem, a személyes fejlődésemet tűztem ki célul. Számomra mindennél fontosabb hogy szakmailag és emberileg is fejlődjek, erősödjek.Mindvégig az mozgatott, hogy minél több dalt elénekelhessek, és egyre jobban hallatszódjon a fejlődés a dalaimban, hogy megmutassam magam és átadjam az embereknek azt, amit éneklés közben érzek.

– Hogy érzed, így az utolsó száz méteren, visszatekintve az elmúlt hetekre, melyek azok a dolgok, amelyek mindenképpen „sorsfordítók” voltak?

– Sorsfordítónak azt mondanám a műsor kapcsán, hogy megismertem Miklósa Erikát. Egy csodálatos ember, nagyon tisztelem és felnézek rá. Hálás vagyok neki mindenért. Szakmailag és emberileg sokat kaptam tőle. Mérhetetlenül támogat és mellettem áll. Anyai szeretettel fordul felém. Ez az a kapcsolat, amit soha nem fogok elfelejteni és a tőle tanultak biztosan kamatozódni fognak az életemben.

– Mi a legszebb emléked, és mi volt a legnehezebb ebben a folyamatban?

– A legszebb emlékem, hogy a Carson Coma Pók című dalát előadhattam. Ez volt a legnagyobb vágyam, és talán ezt a produkciómat tartom a legjobban sikerültnek. Emellett kiemelném a próbák alatti közös zenéléseket és a többiekkel együtt töltött időt. A legnehezebb ebben a folyamatban a folyamatos koncentráció és az odaadás volt, ez nagyon kifárasztott. Mindig jelen kell lenni, figyelni kell, rengeteg információt be kell fogadni rövid idő alatt. De úgy érzem, ez csak eleinte ment nehezebben, utána megtanultam, hogyan kell takarékoskodni az energiámmal és ezen a nehézségen is átlendültem.

– Mi alapján választod ki a dalokat, amiket énekelsz? Hogy éled meg a felkészülési folyamatot, és milyen érzés végül élőben, a színpadon előadni a produkciódat?

– A választott dalok kapcsán mindig Erikával konzultálunk. Közösen beszéljük meg mi állna jól, miben tudok a legjobban kibontakozni. A felkészülési folyamatok mindig élvezetesek, de ugyanakkor nehezek is, mert soha nem mennek tökéletesen a dalok. Egy hetünk van egy-két dal betanulására és elsajátítására, amelyek sokszor nehézkesen mennek. Az élő adásokra viszont tudtam, hogy menni fog minden, és amikor a színpadon leszek minden hang ki úgy fog jönni, ahogy kell. Amikor színpadon állok, mindig egy más dimenzióban érzem magam, az én kis világomban. Teljesen megszűnik a külvilág és átadom magam a zenének.

– Ez most már tényleg az utolsó száz métere a versenynek. Milyen kapcsolat alakult ki közted és a coach-ok, valamint a versenytársak között?

– Mindegyik coach-al jó kapcsolatot ápolok, természetesen Miklósa Erika került a legközelebb hozzám, hiszen rengeteg időt töltöttünk együtt. Nem csak egy mester és tanítványa kapcsolatról van itt szó hanem majdnem egy anya-lánya szeretetről is. A versenytársaimmal is szoros barátságokat kötöttem és már nagyon hiányoznak, akik az előző adásokban kiestek.

– Mire számíthatunk tőled a Fináléban? Van valami, amit úgy érzel, eddig nem sikerült megmutatni, de szeretnéd, ha az utolsó körben ezt is láthatnák a nézők?

– A Fináléban szeretném teljesen elengedni az eddigi görcsösséget, ami bennem volt. Nem szeretnék megfelelni senkinek, sem rástresszelni a produkcióra. Egyszerűen azt akarom érezni, hogy most mindent ami bennem van, megmutatok, és kiadom az érzéseimet. Tiszta szívemből szeretnék énekelni, hiszen ez az utolsó nap amikor a The Voice színpadán állhatok.