A nepáli Mansiri-Himalájában található 8163 méter magas Manaszlu csúcsának megmászására készül a Csíkszeredában született, jelenleg Angliában élő Sántha Xénia. Amennyiben az augusztusban induló nemzetközi expedíció tagjaként Xénia sikerrel jár, 25 évesen ő lehet az első magyar nő és a legfiatalabb magyar, aki eléri a vadregényes magaslatot.

Augusztusban indul el egy nemzetközi expedíció tagjaként Nepálba a csíkszeredai születésű Sántha Xénia. A 24 éves, jelenleg Angliában élő lány célja első magyar nőként, egyúttal a legfiatalabb magyarként megmászni a 8163 méter magas Manaszlu hegyet.

Xéniát angliai lakhelyén, Bristolban sikerült utolérni, a fiatal lány lelkesen számolt be az augusztusi expedíció előkészületeiről és az idáig bejárt útjáról, amelyet afrikai és európai túrák szegélyeztek. Mindenekelőtt leszögezte: nem tartja magát hegymászónak. „Inkább szóló túrázónak nevezem magam, aki szereti az extrém kihívásokat. Nem vagyok sziklamászó, ezért sem szeretem magam kategorizálni hegymászóként” – mondta el beszélgetésünk elején a Himalájába készülő beszélgetőtársunk.

Mint Xénia megosztotta: Csíkszeredában született és tíz éves korában költözött el édesanyjával Magyarországra, Nyíregyházára. A szülőföldön eltöltött időszakról szólva elmondta: Csíkpálfalván telt a gyerekkora jó része, ahová egyébként már Magyarországon élve is gyakran visszatért az iskolai szünetekben. Kisgyerekként nem más gyerekekkel, vagy éppen „kütyükkel” játszott, inkább sok időt töltött a szabadban.

Elbűvölte a Magas-Tátra

Mint Xénia megosztotta, a gyerekkori kirándulásélmények is hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon benne a különböző tájak felfedezésének vágya, mindig is be szerette volna utazni a világot, főleg Ázsia vonzotta. A magas hegyek egy szlovákiai osztálykirándulás alkalmával ragadták meg a figyelmét kamaszként. Egy pihenő alkalmával megpillantotta a Magas-Tátra hófödte csúcsait a távolban, ez az élmény pedig meghatározó volt számára. „Csak álltam, és olyan szinten elvarázsolt a látvány, hogy azt elmondani nem lehet. Az volt a legmagasabb hegy igazából, amit addig láttam. Megfordultam, ránéztem a barátnőmre és azt mondtam, hogy én oda el szeretnék jutni jövőre” – mondta.

A kezdeti fellángolást tett követte, Xénia megszervezte a túrát a Magas-Tátrába. Néhány ismerősével, olcsó felszerelésekkel vágtak neki a 2400-2500 méteres hegyeknek. Az első hegymászó élmény igazán emlékezetes és meghatározó volt a lány számára. „A csúcs közelében kifordult a bokám, kilenc és fél órán keresztül kellett leugrálnom. Nagyon-nagyon sokáig tartott, és akkor megfogott ez az érzés, hogy >>ez a muszáj<<, senki nem tud onnan megmenteni, nem volt jel, nem tudtunk senkit felhívni. Rossz helyen is kötöttünk ki, mert másik úton indultunk, szóval minden terv borult, de valamiért engem ez a pillanat nagyon megfogott. Más talán kétségbe esett volna, vagy elment volna a kedve egy életre, én pedig úgy voltam vele, hogy még szeretnék ilyet csinálni, ez tök jó” – osztotta meg beszélgetőtársunk.

Nem szerette a tesiórákat

Xénia elmondta, hogy diákként nem szerette a testnevelés órákat és a hegymászás is háttérbe szorult, az Alföldön élve inkább lovagolt és egyéb hobbik után nézett. A magas hegyekbe induló utazások sokáig elérhetetlen (és megfizethetetlen) álmoknak tűntek számára, de abban biztos volt, hogy szeretne sokat utazni, vonzották az ázsiai kultúrák és szeretett volna eljutni legalább a Mount Everest alaptáborába, hogy rápillanthasson a 8 ezer méteres hegyekre.

„Sok-sok könyvet olvastam, rengeteg dokumentumfilmet néztem például dzsungelek felfedezéséről, vagy az Antarktiszon való átkelésről. Ezek hatalmas inspirációt jelentettek számomra, és mindig éreztem, hogy szeretnék valami olyat csinálni, amit az átlagember nem tesz meg. Mindig szerettem volna érezni, hogy milyen keresztüljutni a korlátokon és a nehézségeken. Az ember, amikor ilyen modern környezetben él, akkor úgy van vele, hogy hát ilyen csak régen történt, pedig ma is lehet ilyeneket csinálni, csak nem egyszerű” – mondta el Xénia.

Angliába költözése után is sokat túrázott, találkozott hegymászókkal, akik jártak az Andokban, a Himalájában. Ezeken a találkozásokon felbuzdulva önállóan képezte magát, ugyanakkor más mászóktól is tanult. A következő nagyobb lépés az volt, amikor elutazott A Himalájába , hogy megmássza első 6000 méter feletti csúcsát a Larke Peaket , ahol alpinista stílusban, azaz rögzített kötelek nélkül körülbelül 6000 méterig jutottak fel, a rossz időjárás és rossz gleccser körülmények miatt.

„Úgy indultunk neki a tervnek, hogy az Manaslu-régióban másszunk meg egy hegyet, a cél az Larke Peak csúcsának elérése volt, ehhez sikerült speciális engedélyt szereznem. Rettenetesen rossz kondíciók voltak a hegyen, szóval nem sikerült, de feljutottunk 6 ezer méterig alpinista stílusban. Ez azt jelenti, hogy nincsenek fix kötelek, mi visszük a sátrat, mi viszünk mindent, és ez nagyon vadregényes volt. Ez nem az a nagyon megszervezett turisztikai hely, ott tényleg nem volt turista, csak én, meg a helyiek. Szóval nagyon-nagyon jó volt” – idézte fel Xénia.

A következő kihívás Marokkóba szólította, elutazott Észak-Afrikába és megmászta a térség legmagasabb hegyét, a 4167 méteres Túbkált. Mint Xénia megosztotta: ekkor megerősítette magában, hogy elboldogul a magashegyi körülmények között.

Minden reggel ránézett a hegyre

A sikertelen próbálkozás nem vette el a kedvét, sőt, a túra során még volt ideje elmenni a 8163 méter magas Manaszlu hegy alaptáborába és ott tölteni néhány napot. „Minden reggel úgy keltem, hogy én ránéztem a Manaszlura. Akkor kezdtem komolyabban el határozni , hogy meg szeretnék mászni egy 8000-est, és mivel ez volt az első amit valaha láttam így a Manaszlura esett a választás. Körbekérdezgettem az akkori mászókat az alaptáborban, hogy ők hogyan készültek, beszélgettem velük. Eldöntöttem, hogy jövőre vissza szeretnék jönni” – idézte fel.

Egy évvel később egy sérülés hiúsította meg a Manaszlura tervezett expedíciót, Xénia eltörte a könyökét. Idén azonban újra nekivág a hegynek, aminek magyar nő még sohasem érte el a csúcsát. Érdekes, hogy korábban, 2021-ig a csúcs alatti, utolsó előtti gerincen található párkányt elfogadták csúcsként, mivel a teljes, 8163 méteres magasságig nem volt kiépített kötélbiztosítás. 2021 után már fel kell jutni a “Rocky Summit”-ra, azaz a főoromra, ami egy veszélyes és meredek része a hegynek. A korábban csúcsként elfogadott pontig jutottak el korábban magyarok is, azonban a valódi csúcsra csak 2022-ben jutott el Price Márton Péter, aki 29 évesen mászta meg a hegyet. (A Wikipedia adatbázisa szerint 2009. május 19-én Erőss Zsolt és Barna Dániel érték el magyarok közül elsőként a csúcsot. 2015. október 1-jén pedig Klein Dávid feljutott a csúcsra oxigénpalack és teherhordók nélkül. A nagyváradi Varga Csaba 2017-ben oxigénpalack és serpák segítsége nélkül érte ela csúcsot. Szerk.megj.)

A hegymászással kapcsolatos motivációira is kitértünk a beszélgetésünk során. Mint Xénia elmondta, nehéz egyértelmű választ adni arra, mi ösztönzi veszélyes és költséges vállalkozásaira.

„Ezt sokszor kérdezik tőlem az emberek, és nehéz egy nagyon direkt választ adni erre. Valahogy úgy éreztem régen is, hogy nagyon ki szeretnék szakadni a monotonitásból és a mindennapokból. Az emberek elvesztették az ösztöneiket. Ugye, modern világban élünk, minden kényelmes, minden elérhető, és az igazi emberi ösztönök csak akkor jönnek elő, amikor egy olyan helyen vagyunk, ahol úgymond relatíve kiszolgáltatottak vagyunk, és nincs a kezünkben az irányítás teljes mértékben. Ez nagyon érdekes érzés. Nem feltétlenül a csúcs a fontos számomra, hanem maga az az önfejlődés, amíg eljutok odáig. Még akkor is, hogyha nem sikerül. Reméljük, hogy fog, de hogyha nem is sikerül, az ember egy olyan szintű önfejlődésen megy keresztül egy ilyen út során, hogy ez tényleg nehéz szavakkal leírni, és sokkal többet kapsz, amikor visszajössz, amit be tudsz integrálni a mindennapjaidba és az életedbe, és nagyon másképp tekintesz bizonyos dolgokra, például az anyagi dolgokra” – foglalta össze Xénia.

Mint megosztotta: korábban sem tartotta magát anyagiasnak, most azonban párjával együtt azon munkálkodnak, hogy minden olyan dologtól megszabaduljanak, amit nem használnak, nem szükséges az életükhöz. „Mindent megpróbálunk eladni, és olyanra szeretnénk költeni, ami élmény. Az ember ugye idős korában minden anyagi dolgot hátrahagy, viszont az élményeit viszi magával. Úgy vagyok vele, hogy idős koromban nem szeretném megbánni, hogy soha nem próbáltam meg” – emelte ki a Manaszlura készülő lány.

A tervezett expedíció természetesen anyagilag és fizikailag is komoly kihívás elé állítja Xéniát. Utóbbival kapcsolatosan felidézte, hogy gyermekként, fiatalként nem volt sportos beállítottságú, nem szerette a testnevelés órákat. Angliába költözésének első időszakában nehéz korszakot élt meg. A koronavírus okozta depresszív érzések, az új élet ügyintézésének folyamata komoly próbák elé állították.  

Mindezek mellett egy étkezési rendellenességgel is meg kellett küzdenie, ami azzal járt, hogy rendkívül alacsony, nagyjából 800 kalóriát vitt be a szervezetébe naponta, ami rendkívül alacsony. Ebből gyakran adódtak egészségügyi problémái, ám folyton ott motoszkált a fejében az, hogy szeretne utazni, sportolni, hegyet mászni. Végül önerőből, mindenféle orvosi segítség nélkül néhány év alatt sikerült megbirkóznia evési problémáival. Nagyot fordult az élete, jelenleg személyi edzőnek tanul.

Egy év felkészülés

Mint Xénia elmondta: egy nyolcezres hegyre való expedícióra a felkészülés legalább egy évet igényel. „Az esetemben ez úgy néz ki, hogy heti öt napot dolgozom, általában munka után két és fél, három órát edzek. Nagyon nehéz így arra is időt találni néha, hogy hajat mossak, vagy olvassak. Általában a buszon, amikor utazom, akkor tanulok, vagy kardio-edzés közben. Nagyon szűk az időbeosztásom, nem sok minden fér bele, szocializálódni egyáltalán nem lehet, a barátokra nincs idő” – osztotta meg.

Az edzésprogramban sok kardio edzés szerepel, súlyokkal lépcsőzés például és félmaraton futás általában majdnem a hét minden napján. „A szabadnapjaimon általában két edzést szoktam csinálni, reggel súlyzós edzést, és délután vagy estefelé pedig félmaraton futást, 30 kilométert. És odafigyelek az evésemre is. Egyébként vegetáriánus vagyok, oda kell figyelni, hogy milyen makrókat visz be az ember” – mondta el Xénia.

Minimális segítséget kért

Az augusztusban induló expedíció 45 napot foglal majd magába. Mint Xénia megosztotta: még nem tudja, hogyan fog mászni, fog-e oxigént használni. „A Manaszlu egy olyan hegy, amit a magassága miatt egy kicsit egyszerűbb oxigén nélkül megmászni de a 8000 méter fölötti halálzóna így is hatalmas kihívást jelent az emberi szervezetnek, az oxigénnel való mászás sem könnyű ilyan magasságban.  Nem szeretném kijelenteni, hogy oxigén nélkül mászom, hanem én azt mondtam az expedíciós logisztikai cégnek, hogy ameddig bírom, addig megyek nélküle. Hogyha nem bírom, akkor mindenképpen használok oxigént, hogy feljussak a tetejére, ez nem egy kőbe vésett dolog nálam, viszont szeretnék anélkül, hogyha esetleg sikerül” – szögezte le.

A konkrét menetrenddel kapcsolatosan Xénia elmondta: augusztus végén Katmanduban indul a túra, ahonnan egy körülbelül nyolc órás autóútra található faluba vezet az expedíció útja. Onnan hat-hét napot vesz igénybe, hogy elérjék majd a Manaszlu alaptábort. Közben végig kell menniük a dzsungelen, a dombos Himaláján.

„Az akklimatizáció során felmegyünk majd az alaptáborból az egyes táborba, ott alszunk, visszajövünk az alaptáborba. Aztán kettes tábor, megint vissza, hármas, négyes, és akkor így konkrétan az ember többször is megmássza a hegyet, csak nem a tetejéig. Ez mentálisan elég frusztráló, mert úgy vagy vele, hogy hú, hát még van energiám, tudnék menni közelebb is. Viszont veszélyes, mert a szervezet nem tud annyi vörösvértestet termelni, hogy az oxigént szállítsa, és olyankor agyi ödéma is kialakulhat, különböző problémák keletkezhetnek, szóval nagyon óvatosnak kell ezzel lenni. Főleg oxigén nélküli mászásnál sokkal több időt kell eltölteni az akklimatizációval” – osztotta meg Xénia.

A csúcstámadás maga 12 órás  mászást jelent (oda-vissza), hasonló nehézségi szinttel, mint a Mount Everesten. A Manaszlu esetében azonban van egy rendkívül veszélyes szakasz az 1-es, 2-es tábor között. A hosszú, 9-9,5 órás út gleccserszakadékokon vezet keresztül, és nagyon nagy a lavinaveszély. Ezen a részen gyakran történik tragédia – mondta el beszélgetőtársunk. Hozzátette: a Manaszlu az ötödik legveszélyesebb a 8000 méteres csúcsok közül, megelőzi az Annapurna, a K2 , a Nanga Parbat és a Kanchenjunga.

Az expedíció nem magyar szervezésű, egy hegymászásra specializálódott logisztikai cég fogja lebonyolítani. Más magyar résztvevője Xénián kívül előre láthatóan nem lesz majd, tudtuk meg. A lány arra kérte a céget, hogy a legminimálisabb segítséget nyújtsanak neki.

„Manapság, hogyha van pénzed, akkor rendelkezésre áll helikopter, luxussátor, az alaptáborban működik pékség, kávézó. A milliomosoknak elérhető minden. Azt mondtam, hogy én ilyet nem szeretnék. Az általános expedíció úgy néz ki, hogy automatikusan egy 4-5 csillagos szállodába raktak be Katmanduban. Mondtam, hogy ne is számolják bele a szállodát, én elalszok bárhol, nekem tök mindegy. Az ember úgyis csak aludni megy oda zuhanyozni, nem zavar ez. Kértem, hogy szeretnék mindent autentikusan, önállóan megcsinálni, és mondták, hogy persze, oké. Nyilván ez visz is le az összegből egy picit, ami szintén pozitív dolog” – mondta el Xénia.

Ax expedíció egészen különleges kihívásokat is tartogathat. Például meg kell osztozni a sátrakon másokkal. „Nem tudom, hogy hányan lesznek. Az alaptáborban mindenkinek önálló sátra van, és ahogy megyünk feljebb a táborokba, úgy egyre kisebbek a táborok, és egyre többen vagyunk egy sátorban” – vázolta fel.

Mint Xénia rámutatott: a szervezett túra nem jelenti azt, hogy csapatban másznak. Pótlólagos oxigén nélkül eleve lassabban lehet haladni, mint annak igénybevételével, így vannak, akik lemaradnak. „És akkor csak te vagy egyedül, vagy te meg egy serpa vezető. A távolság a két ember között általában elég meghatározó. Sokszor nem is látod, hogy ki van előtted, ezért nagyjából egyedül töltöd az időt a hegyen” – fogalmazott.

Vele lesz a magyar és a székely zászló

A csúcsra Xénia székely és magyar zászlót szeretne magával vinni. Utóbbi hiányát egy korábbi vállalkozása alkalmával sokan szóvá tették, nagyon sok nagyon negatív kommentet kapott egy korábbi újságcikk kapcsán. „Megpróbálok most mindent félretenni és felviszem mindkét zászlót. Az egészet magamért csinálom, nem is szeretném megnézni a kommenteket, legalábbis nem fölvenni a negativitást, én fölviszem mindkét zászlót. Mivel legfiatalabb, első magyar nőként megyek fel, evidens, hogy a magyar zászlónak (is) ott kell lennie” – fogalmazott.

Ugyanakkor szponzorok, támogatók logóit is szívesen megmutatná a Manaszlu csúcsán, ám egyelőre nincsenek ilyenek. Xénia angliai, magyar és székelyföldi cégeket is megkeresett támogatási kérelemmel, egyelőre nem sok sikerrel.

„Egy nagyon szépen megfogalmazott e-maillel szoktam kezdeni. Ez általában félúton elakad, soha nem jut el a releváns emberhez, vagy a cégvezetőhöz. Sokszor bemegyek személyesen is, kinyomtattam posztereket is. Voltak emberek, akik segítettek. A cég, akinél dolgozom támogatott 500 fonttal, nekem az is hatalmas segítség. (…) Hogyha azt mondják, hogy nem, még az is pozitív, mert legalább válaszoltak. Hogyha focista lennék, akkor biztos, hogy támogatnának, de mivel hegyet mászok, ezért nem. Szóval nagyon-nagyon nehéz és mentálisan megterhelő elutasítást kapni, vagy nem kapni választ. Van egy hosszú listám, hogy melyik cégnek írtam, kaptam-e választ, vagy nem kaptam választ, így próbálom nyomon követni. Lassan két éve keresem a támogatókat” – osztotta meg Xénia.

„Az életünket megállítottuk a párommal az utóbbi két évben, nem megyünk sehova, semmit nem veszünk magunknak, csak, hogy félre tudjunk tenni. Szóval nagyon nagy áldozatot igényel” – tette hozzá. Xénia párja egyébként nem fog vele tartani a világ tetejére, mint elmondta, neki más hobbija van és otthonról fog neki szurkolni majd.

Nézzétek meg ezt a rövid videót a Manaszluról!