A saját életünkkel a gyerekeinknek is példát mutatunk és ez komoly felelősség – mondja Lengyel Katalin, proaktív élettervezési tanácsadó, kétszeres édesanya, aki nemrég beszélgetést szervezett elfoglalt anyukáknak Társadalmi szerepek közt morzsolódva címmel. A rendezvényről, a mindennapok kihívásairól, munka és család viszonyáról, valamint időbeosztásról osztotta meg velünk tapasztalatait. 

Mesélj kérlek a rendezvényről!

Saját érdeklődési köröm és a mindennapi élet miatt jött az ötlet, hogy megkérdezzem a kolozsvári kismamákat, anyukákat: arra voltam kíváncsi, hogyan élik meg a mindennapi kihívásokat, hogyan tudnak megfelelni anyaként, feleségként, háztartásvezető nőként és dolgozó nőként egyaránt, illetve hogyan tudják a teendőiket menedzselni. Kísérleti jelleggel hirdettem meg az eseményt és az is érdekelt, ki lehet potenciális vásárlója az általam készített rendszerező füzeteknek. Heten jöttek el erre a találkozóra, és szerencsére beszédesek voltak az anyukák, nagyon interaktív rendezvény volt. Voltak egy picivel idősebb, tapasztaltabb anyukák is, ezért számomra is hasznos volt. Jól látható volt a két generáció, a tapasztaltabb és a friss anyukák közötti különbség, előbbieknek már megvan a saját rendszerük, nem szükséges számukra a kreatív időmenedzsment.

Milyen problémákat fogalmaztatok meg?

Elsősorban szerintem az alulfizetettség jelent problémát. Miért megy vissza egy anyuka a gyereknevelési szabadság után dolgozni? Nem mindegy, hogy azért, mert a család anyagi szükségletei kötelezik erre, vagy saját szükséglete az, hogy visszamenjen dolgozni. A beszélgetésen az idősebb, tapasztaltabb anyukák hangsúlyozták, nekik nem lett volna kötelező visszamenni dolgozni, mert az anyagi biztonságuk megvolt, de két év után rájöttek, hogy szükségük van a társas kapcsolatokra. Igényük volt arra, hogy hasznosnak érezzék magukat, nemcsak otthon, hanem a munkájukban, hivatásukban is. Azt olvastam valahol, hogy a mai nők nem tudnak százszázalékosan azonosulni az anyai szereppel, nem tudják feláldozni magukat a család számára, létigényük ugyanis az, hogy dolgozhassanak és hasznosnak érezzék magukat.

Hogyan lehet a családi életet összeegyeztetni a munkával és az életünk többi területével?

Számomra ez egy folyamatos zsonglőrködés. Én tudatos tervezéssel igyekszem mindent kézben tartani. Tudom, melyek a saját céljaim, hogy mit akarok elérni és az ehhez kapcsolódó feladatokat próbálom beépíteni a mindennapjaimba. A háztartás és az anyaság mellett például sokat olvasok, online tanfolyamokat végzek, kézimunkázok. Én arra tettem fel az életemet, hogy proaktív élettervezési tanácsadó legyek.

Mit jelent ez pontosan?

A proaktív élet azt jelenti, hogy előre tervezünk, felkészülünk, nem pedig utólag reagálunk a helyzetekre. Ha az életünkben történik valamilyen válság, pl. a párunknak megszűnik az állása, akkor nem ülhetünk ölbe tett kézzel és várhatjuk a megoldást. Nőként nekünk ugyanúgy feladatunk megtervezni a jövőnket és megoldani a problémákat. Tudnunk kell, hova szeretnénk eljutni, mit akarunk elérni.  Ez a legelső lépés, ha időmenedzsmentről beszélünk. Ha ezeket megfogalmaztuk, akkor már sokkal egyszerűbben tudjuk beosztani az időnket, hiszen látjuk mi az, ami fontos a célunk elérésében és mi az, ami kevésbé. A proaktív életvezetés az egyik megoldás arra, hogy kézben tartsuk az életünket.

Hogyan osszuk be az időnket?

Én napi teendőlistákat használok, nekem ez segít. Ebbe írom például a rutinfeladatokat, amelyek 15 perc alatt elvégezhetők, a sürgős, határidős feladatokat, az időponthoz kötött teendőket (pl. fogorvos) és a fontos, de nem sürgős feladatokat. Ha valamivel végeztem, kipipálom. Használok még egy felhő alakú táblát, amin megtervezem a heti menüt, ez sokszor leegyszerűsíti a dolgomat. Az általam megtervezett teendőlistán szerepel egy napi hőstett rész, ide olyan feladatokat írok, amelyeket sokáig halogattam, de végre sikerült elvégezni. Gyakran hallom, hogy a nők nem részesülnek elismerésben az otthon elvégzett munkáért, pedig fontos lenne tudatosítani, a háztartásvezetés is milyen kemény munkát jelent. 

A házimunkát, takarítást is tervezzük meg?

Igen, mert ha látjuk magunk előtt leírva a takarításhoz kapcsolódó teendőinket, akkor látjuk az alagút végét is. Tudjuk, hogy aznap mindössze ezt két-három dolgot kell elvégeznünk. Befejezhetőnek tűnik majd az egész.

Van két influencer, FlyLady és KonMari, mindketten azt állítják, hogy lomok között nem lehet takarítani. Ezért az első lépés a szelektálás, tehát döntsük el a környezetünkben lévő tárgyakról, dolgokról: fontos-e nekünk, használjuk-e, jó érzéssel töltenek-e el. Ha nem, akkor szabaduljunk meg ezektől. Természetesen FlyLady és KonMari módszerei, elméletei nem teljesen alkalmazhatóak az erdélyi nők által, hiszen kitalálójuk más kultúrából származik, más mentalitással rendelkezik. Lehet viszont csűrni-csavarni ezeket a rendszereket úgy, hogy nekünk is hasznosíthatóak legyenek.

Hogyan?

Nekem bevált, hogyha nagyon felgyűlt a lom a lakásban, akkor egy hónapig igyekszem lomtalanítani. Ezt beillesztem a napi teendőim közé és a lomtalanítást kombinálom a takarítással. Például ha átnézem a kamra egyik polcát és kidobom a lejárt szavatosságú élelmiszereket, akkor le is törlöm egy bajjal a polcot. Így lomtalanítottam és takarítottam egyben. Közben persze következetesen írom, hogy mit csináltam, különben végeláthatatlan takarításnak tűnne, és soha nem jutnék a végére. Ezért szükséges az, hogy valamilyen szinten rendszert teremtsek az életemben.

Fontos, hogy legyenek ambícióink, tudjuk mit szeretnénk elérni. Nem tudok azonosulni azokkal, akik csak hagyják kifolyni az időt a kezükből. A saját életünkkel a gyerekeinknek is példát mutatunk és ez komoly felelősség. Emiatt sem mindegy, hogyan éljük az életünket.  

Címlapfotó: telegraph.co.uk