A legősibbnek vélt figurális tetoválásokat találták meg régészek két ötezer éves egyiptomi múmián, ami azt igazolja, hogy az eddig véltnél ezer évvel korábban jelenhetett meg Afrikában a tetoválás - ismertette csütörtökön a BBC News.

Egy fiatal férfi múmiáján látszik, hogy a felkarjára egy vad bika és egy sörényes juh képét tetoválták. A minták először sötét foltnak tűntek a férfi bőrén. A női múmia felkarjára és vállára pedig S-alakú motívumokat tetováltak. A felfedezés azt bizonyítja, hogy az eddig véltnél ezer évvel korábban jelent meg a tetoválás szokása Afrikában. A két múmia tetoválásairól a tudósok a Journal of Archeological Science című folyóiratban számoltak be.

Daniel Antoine, a tanulmány egyik vezető szerzője, a British Múzeum fizikai antropológiai kurátora elmondta: ez a rendkívüli felfedezés megváltoztatja a korszakban élő emberekről szerzett tudásunkat.  A férfi múmiát száz évvel ezelőtt találták meg. Korábbi CT-vizsgálatok alapján 18-21 éves lehetett, amikor a hátát ért szúrt seb a halálát okozta.

A karján látható sötét foltokkal jó ideig nem törődtek, csak akkor derült ki, hogy tetoválások, amikor infrás szűréssel tüzetesebben megvizsgálták.  Az egyik tetoválásból egy vad bika képe rajzolódik ki, amelyet hosszú farokkal és kidolgozott szarvakkal ábrázolták, a másik pedig sörényes juhra hasonlít görbe szarvakkal és púpos vállal.

A női múmián a kutatók szerint olyan tetoválások vannak, amelyek státuszt, bátorságot és mágikus tudást jelölhetnek. A jobb vállán négy kis S-alakú motívum fut végig. Egy olyan ábrázolás is megjelenik rajta, amely a rituális tánchoz használt botokra hasonlít. A minták a bőr alatt vannak, valószínűleg korommal színezték őket.

Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy ebben az ősi korszakban csak a nőknek volt tetoválása, ám a férfi múmián felfedezett minták azt jelzik, hogy mindkét nemnél használták.

A múmiákat Felső-Egyiptom déli részén, a mai Luxortól 40 kilométerre délre tárták fel. A két testet különösebb előkészítés nélkül temették el, de a sivatagi hő, sótartalom és szárazság megőrizte a maradványokat. A karbonos vizsgálat szerint a Kr. e. 3351 és 3017 közötti időszakból származnak, röviddel a térség egyesítése és az első fáraók (Kr. e. 3100) előtti korszakból.