Az idegen akcentusokkal szembeni ellenszenvünkre találtak magyarázatot tudósok, az eredményeket a Quartz foglalta össze.

Sokkal több idegen akcentust van módunkban hallani ma, mint korábban bármikor. Köszönhető ez a kicsivé váló világnak és a migrációnak, gondoljunk nemcsak a más kontinensekről érkezőkre, hanem arra, hogy akár európai uniós tagállamok állampolgárai hogyan váltanak országot, és küzdenek meg az új környezet nyelvi kihívásaival. Közelebbről pedig akár az erdélyi magyarok különböző akcentusai, vagy a román környezetben való problémák is felmerülnek.

Idegen akcentussal bíró emberek gyakran találkoznak szembe előítéletességgel, munkahelyi nehézségekkel, az oktatásban vagy egészségügyben is létezik diszkrimináció (elég a nyelvi problémák miatt történt kolozsvári incidensre gondolni). Egy ausztráliai, szociolingvisztikával foglalkozó társadalomtudós, Ingrid Peller szerint az akcentus „trambulin olyan súlyos előítéleteknek, amelyek igazak vagy sem”, olyan táptalaj, amelyből könnyen szökkennek szárba ítélkezések egy személy kulturális hátteréről és iskolázottságáról.

Az agyunk lehet a ludas

Tudósok szerint minden az agyunkban kezdődik: egyrészt nehezebb megfejteni az idegen akcentussal elhangzott mondatokat, másrészt egy idegen nyelvet beszélő esetében a beszédmód lassúbb, körülbelül harminc százalékkal hosszabb, sok szünet szakítja meg a szöveget, egyes hangok eltérnek a megszokottól, a hangsúlyok is.

A Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet munkatársa, Shiri Lev-Ari kutatásai során kimutatta, kevésbé hiszünk az idegen akcentussal elhangzott állításoknak, ez pedig éppen annak köszönhető, hogy a furcsa hangzás kognitív terheket ró ránk. Lev-Ari kiemeli viszont azt is, minél gyakrabban vagyunk kitéve idegen akcentusoknak, annál gyorsabban tanuljuk meg értelmezni az elhangzottakat.

Címlapi illusztrációnk forrása: cpjobs.com