Civil kezdeményezéssel építenek ki egy olyan hálózatot Kolozsváron, amely segítségével a jövőben elkerülhetőek lennének a nemrég a gyermekkórházban történtekhez hasonló esetek, amikor hiányos román nyelvtudása miatt egy orvos és a kórházi személyzet megalázott egy 17 éves magyar lányt.

A társadalmi hálónak nevezett kezdeményezéssel konkrét segítséget akarnak nyújtani azoknak a magyar nemzetiségű személyeknek, akik egészségügyi ellátásra szorulnak vagy akár kezelésre érkeznek a kincses városba. Ennek megfelelően a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség gyülekezeti termében szervezett tanácskozáson a kezdeményezők felvázolták az elképzelésüket: mivel a sürgősségi eseteken kívül Kolozsvárra nagyon sok olyan magyar anyanyelvű jár kezelésre is, aki rosszul vagy egyáltalán nem beszél románul, ezeket a személyeket segíteni lehet szálláskereséssel, tolmáccsal, szükség esetén szakorvos ajánlásával vagy akár jogi segítségnyújtás biztosításával.

A szálláslehetőség biztosításába nem csak az egyházi intézményeket, bentlakásokat lehetne bevonni, hanem azokat a vendéglátósokat is, akik akár üzleti lehetőségként tekintenek ezen réteg kiszolgálására és hajlandóak lennének akár kedvezménnyel is szállást biztosítani számukra.

A helyismeret és román nyelvtudással nem rendelkező személyeket önkéntes tolmácsok segíthetik, akik nem csak a városban igazítják el őket, hanem a kórházban is segíteni tudják a beteg és az orvos közötti kommunikációt.

A „Hippokratész házőrzőjének” nevezett társadalmi háló másik pillére lehet a jogi segítségnyújtás az orvosi visszaélések esetén, legyen az diszkrimináció, csúszópénz kérése, megalázás vagy akár orvosi műhiba. Ebben önkéntes alapon jogászok vehetnek részt, amihez a jelenlevők közül többen is felajánlották segítségük úgy a diszkriminációellenes hatósághoz való fordulásban, mint a kifogásolt esetek jogi útra terelésében. Felmerült egy „orvosi szégyenlista” létrehozása és közzététele is, ahova azok a személyek kerülnének fel, akik nem az orvosi hivatásuknak megfelelően viselkedtek a beteggel vagy akár visszaéltek tisztségükkel. Ezzel kapcsolatosan azonban aggályok merültek fel, ugyanis jogi bonyodalmakhoz vezethet, ha valakit rossz színben tüntetnek fel anélkül, hogy egy végleges bírósági ítélet lenne az ügyben.

Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész elmondta: a kellemetlen kórházi tapasztalatokat illető felhívását követően „csőstől jöttek a rémtörténetek”: a kórházi alkalmazottak lekezelően és megalázóan viselkedtek a betegekkel, csúszópénzt kértek, amikor a gyerek már a műtőasztalon feküdt. „Meggyőződésem, hogy nem csak a kolozsvári gyermekkórházban, hanem más betegellátó intézményben is történnek hasonló esetek – az ilyen jellegű problémákra pedig egyelőre nem született megoldás” – mondta a lelkész.

A tanácskozáson részt vevők abban egyetértettek, hogy habár rengeteg negatív tapasztalatról érkezett visszajelzés, nem kell elhallgatni a pozitív példákat sem, mivel sok esetben az orvos megpróbál akár magyarul is kommunikálni a beteggel még akkor is, ha alig néhány szót ismer. Az elhíresült esetet követően ugyanakkor egy klinika már azzal reklámozza szolgáltatásait, hogy orvosai magyarul szólnak a hozzájuk fordulókhoz.

A résztvevők kiemelten hasznosnak tartják a magyarul beszélő orvosok és kórházi alkalmazottak listájának összeállítását. Ez óriási segítséget jelenthet a betegeknek, aki így tudni fogja melyik orvossal beszélhet anyanyelvén, de szükség esetén a magyar nyelvet ismerő kórházi alkalmazott is besegíthet az eligazodásban vagy az orvossal való kommunikációban.

A csütörtök esti tanácskozáson elhangzott: ezekkel a problémákkal kapcsolatosan meg kell szólítani a román társadalmat is, ott is partnert lehet találni a kifogásolható esetek megfelelő kezelésére, mivel a problémák jelentős része őket is érinti.