Először figyeltek meg a kutatók téli álmot alvó főemlőst Madagaszkáron kívül - derült ki a Scientific Reports című folyóiratban közölt tanulmányból.

Az emlősök nagy részére jellemző téli álmot a tétlenség, az alacsony testhőmérséklet és a lelassult anyagcsere jellemzi. Ebben az állapotban - amely csak akkor számít téli álomnak, ha hossza meghaladja a 24 órát, különben csak napközbeni szendergésnek minősül - az állatok energiát takarítanak meg szervezetüknek a táplálékszegény időszakban.

A főemlősöknél azonban rendkívül ritka képesség a hibernáció. Mostanáig mindössze három, kizárólag Madagaszkáron élő maki fajnál figyelték meg, amelyek a száraz időszakban merülnek hosszan tartó álomba, elsősorban, hogy spóroljanak a vízzel.

A Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem (Vetmeduni Vienna) és a vietnami veszélyeztetett főemlősökkel foglalkozó mentőközpont munkatársai most felfedezték, hogy egy másik főemlős, a Vietnamban, Kambodzsában, Laoszban és Kínában is honos törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) is él a gyakorlattal.

A kifejlett példányok testmérete elérheti a 20 centimétert, súlyúk a 400 grammot. Az éjszakai állat teljes életét a fán tölti, az ágakon mászik halkan és észrevétlenül.

A kutatók öt törpe lajhármaki testhőmérsékletét figyelték meg ősszel, télen és tavasszal egy vietnami főemlősrezervátumban. Eredmények szerint december és február között mindkét nem egyedei a téli álom jeleit mutatták: több ízben álomba szenderültek akár 63 órára is - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

A tanulmányt vezető Thomas Ruf szerint az ok egy belső óra lehet, amely beindítja a téli álmot, amikor csökken az elérhető táplálék mennyisége. Ugyanakkor a környezeti hőmérséklet csökkenése is hozzájárul a hibernáció beindulásához.

A kutatók korábban úgy vélték, hogy a madagaszkári környezeti feltételek kulcsfontosságúak a főemlősök hibernációja szempontjából. Ruf szerint azonban a mostani eredmények új megvilágításba helyezik a téli álom evolúcióját.

„Lehetséges, hogy a hibernáció, mint a téli időszak átvészelésének egy stratégiája, kiveszett Afrika, Ázsia és Amerika főemlőseiből. Ugyanakkor lehetséges, hogy más, ilyen szempontból még nem tanulmányozott főemlősök is élnek a gyakorlattal” - jegyezte meg a szakember.