A medve a tél elől barlangjába húzódik szundikálni – tartja a mondás. Ám a valóság az, hogy a téli alvás mára már csak a vemhes és az anyamedvékre érvényes. Van-e rá valós esély, hogy a bundás elénk toppan a sűrű erdő közepén? És ha igen, mi a teendő? Természetbarátok, szakemberek véleményeit összegeztük.

A medve nem alszik

Erdőjáró emberek megfigyelései bizonyítják, hogy az utóbbi időszakban, nagyjából 8-10 éve nem igazán alusznak a medvék télen, különösen a hím egyedek nem. A nőstények közül is nagyrészt csak azok az állatok készítenek maguknak téli menedéket, akik az ellésre készülnek és nekik mindenképpen meg kell védeniük a kicsiny, csupasz, vak, alig fél kilós bocsokat az éhes vadállatoktól.

“Több évtizede járom az erdőt, télen-nyáron, és amikor még nagy havak voltak, ezelőtt, 25-30 évvel, akkor emlékszem, hogy nem találtam egész télen medve nyomot, február előtt nem jöttek elő. Azonban az utóbbi nyolc-tíz évben minden teljesen össze van zavarodva, egész télen láthatóak a nyomaik” – meséli élményeit Kiss Tivadar hegyimentő, a környező hegyek nagy ismerője.

Találkozás az édesszájú bundással

Székelyföld erdős területei lehetőségek sokaságát nyújtják a természetszerető embereknek, sportbarátoknak. Akik viszont szívesen járnak sétálni, kirándulni a rengetegbe, azoknak tudniuk kell, hogy van egy minimális esély arra, hogy szembekerüljenek egy medvével. Az esetek 99%-ban a medve nagyon hamar észreveszi az ember közeledtét és elmenekül előle, ám meglepetés érheti a böhöm nagy négylábút, ha például esős idő után nedves talajon járunk, mert ilyenkor nem ropognak a lépések alatt az ágak, észrevétlenül is közelebb lehet kerülni a négylábúakhoz.

A tapasztalt természetbarátok szerint nagyon fontos figyelni a hangokra, hiszen amikor a medve észleli a közeledő vendéget, és ha már nincs ideje csendben eltűnni a helyszínről, akkor azonnal valamilyen hangot ad ki. A makogásra hasonlító hangok a bocsoknak szólnak és ilyenkor ők látványosan fel is kapaszkodnak a legközelebbi alkalmas fára. Az üvöltő, fújtató hang már az embernek szól, akiben támadó ellenfelet vélhet felfedezni a medve.

“Nem szerepelünk az étlapján...”

Az anyamedve sem akar mindenáron embert ölni, csak akkor támad, ha az ember valamilyen szerencsétlen véletlen folytán bekerül a bocsok és az anyamedve közé, vélik azok a természetjárók, akiknek volt alkalmuk egy-egy ilyen adrenalin-hatású találkozásra.

“Nem szerepelünk a medve étlapján, tehát nem fog megtámadni, csak akkor, ha veszélyben érzi magát. A terepfutásaim alkalmával többször is találkoztunk, de egy esetben sem volt konkrét támadás. Egy eset volt, amikor felém futott, mert éppen szaladtam egy erdei úton és akaratlanul is felé szaladtam, ő pedig két boccsal volt. Egyet horkantott, ami jelzés lehetett nekem is, meg a bocsoknak is, mert a bocsok azonnal felszaladtak a fára. Én pedig szaladtam tovább, és a medve is elindult felém, de amikor látta, hogy én lelépek, már nem foglalkozott velem” – meséli egy gyergyói férfi, aki rendszeres látogatója a környékbeli hegyeknek, évszaktól függetlenül talál magának sportszert és okot egy-egy kirándulásra.

Számos esetről tud beszámolni Kiss Tivadar hegyimentő, gyakorlatilag évente képes új történetekkel előállni, ám a tavalyi az minden eddigit felülmúlja. “Nem hallotta, hogy jövök, rámentem a medvére, méterek választottak el tőle. A bocsokat védte, és ha akarta volna, a fejemet letéphette volna, de egyet üvöltött és szerintem azt mondta el nekem, hogy takarodjak onnan, mert az az ő területe. Én voltam a hibás, nem hallotta, hogy közel vagyok, mert esős idő volt”- számolt be élete legrémisztőbb élményéről a természetjáró férfi, aki az idei kirándulásai alkalmával azt tapasztalta, januárban még nem tértek nyugovóra a medvék és a nagy hóban mostanában is lehet nyomokat felfedezni.

Mit tegyünk, ha mégis?

Mi a helyes hozzáállás, mit tegyünk, ha medvével találkozunk? Nagyon sok turista teszi fel a kérdést, különösen idegenből érkezők, akik számára még kuriózum a medve. A medvetámadások leggyakoribb okai: a bocsok jelenléte, valamilyen állati tetem jelenléte, meglepetésszerű találkozás és a vackában szándékos zaklatás. Kiss Tivadar szerint elsősorban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne találkozzunk az erdeink állatainak legnagyobbjával. Ehhez az is elég, ha a kis társaságunk az erdei séta alatt kedvesen trécsel.

Medvével való találkozások esetében egyébként egyik jól bevált módszer lehet, ha az ember feje fölé emeli hátizsákját, vagy esőköpenyét, éppen azt, ami nála van, hogy magasabbnak, nagyobbnak tűnjön. Jó esély van arra, hogy a mackó meggondolja magát és tovább áll. Ordítani nem ajánlatos, mert a medve azt könnyen támadásként érzékelheti, de egy nyomatékos hangú beszélgetés sokat segíthet a helyzeten. A lényeg, hogy minél előbb meg kell értetni az állattal, hogy nem vagyunk ellenségek a számára. Természetesen hangsúlyozni kell, hogy ezek a módszerek csakis egészséges medvékkel való találkozáskor érvényesek, hiszen a beteg medvék nagyon kiszámíthatatlanul viselkednek.

Probléma az is, hogy túl sokan vannak

Természetes ellenség hiányában erőteljesen megnőtt a medvék szaporulata. A probléma egyrészt az, hogy a szakszerűtlen vadgazdálkodás miatt egyre gyengül az állomány. Eddig az anyamedvék képtelenek volt megvédeni a bocsokat, és a hímek szelektálták a gyengébbeket. Ez a jelenség manapság egyre ritkább, mivel a nagyobb, szebb állatok trófeaként lógnak már egy-egy idegenből érkezett vadász otthona falán, a kisebb, pár éves fiatal hímek előtt az anyamedve gond nélkül meg tudja oltalmazni a kicsinyeit.

Bár a fejlett egyedek vadászása, a szakszerűtlen vadgazdálkodás témája eléggé vitatott szakmai berkekben, abban mindenki egyetért, hogy a szaporulat igen csak ellenőrizhetetlen irányt vett, ma már az optimális létszám négyszeresét tartja el egy-egy terület. Kalamár Csaba, a Vadász Sporthorgász Egyesület elnöke szerint az is probléma, hogy évente csupán két medvére adnak kilövési engedélyt, és hiába minden kérés, bizonyíték, hogy a szaporulat többet is megbírna, nem növelik a keretet.

Az elnök arról is beszámolt, hogy az egyesület minden módszerrel megpróbálja fékezni a vadak garázdálkodását, élelmet tesznek ki nekik, etetik őket, hogy ne kelljen a közeli esztenákon, a faluszéli házak jószágaiból lakmározzanak, ennek ellenére mégis történnek ilyen balesetek. A medvék szempontjából meg azt a tényt kell figyelembe venni, hogy az ők életterük egyre kisebb lesz, zaklatják őket a gombászok, a favágó nehézgépek, a terepmotorok, így nincs már egy nyugodt vadállomány. És mivel zaklatva vannak, ez is befolyásolja a viselkedésüket.