Megtépázva vagy emelt fővel kerülünk ki a járványhelyzetből? Szakembert kérdeztünk a feszültség csökkentéséről

Hiába követték a szükségállapot tiltásait a vészhelyzet oldottabb szabályozásai, míg a járvány terjed, az emberek feszültebbek, stresszesek, és legtöbb esetben konfliktusokat generálnak. A munkahelyek újranyitása során az alkalmazottak egymáson vezethetik le a feszültséget, ugyanakkor családon belül is fennmaradhat a zsörtölődés, a veszekedés. Tasnádi Mária pszichológust arról kérdeztük, hogyan szabadulhatunk meg a felgyülemlett feszültségtől, és mit tehetünk annak érdekében, hogy negatív érzéseinket ne a környezetünkön vezessük le.

Lassan két hónapja állt a feje tetejére a világunk: a változás, a víruspánik rengeteg feszültséget keltett. Bár bőven akadtak, akik javukra fordítottak ezt az állapotot, többen dühösek, szomorúak, esetenként depressziósak a bezártság miatt. Egy ilyen helyzet természetes velejárója a félelem? Hogyan ismerje fel, kezelje és fogadja el az ember maga körül és magában a változásokat?

A két hónapja tartó járványhelyzet valóban felborította a megszokott életvitelünket, és társadalmi krízishelyzet alakult ki: mindannyian saját bőrünkön tapasztaltuk ennek különböző és szerteágazó hatásait. A kezdeti időszakban talán a feszültség, a félelem, a szorongás és pánik volt észlelhető leginkább, utána pedig a hosszantartó bezártság miatt szomorúságot, dühöt vagy más negatív érzéseket élhettünk át, illetve váltakozva jelentkeztek negatív érzéseink a karantén alatt. A járványhelyzet különböző okok miatt lehet megterhelő számunkra: esetenként veszteségeinket kell feldolgoznunk, alkalmazkodnunk kell a megváltozott életkörülményeinkhez, és ez nem megy zökkenőmentesen. Ugyanakkor a krízishelyzet fejlődési lehetőség is, tehát akár a javunkra is fordítható ez az állapot, és valóban, a karantén időszaknak jótékony hatását is megtapasztalhattuk, például az elcsendesedést, pihenést, a jóllétünket szolgáló tevékenységekre szánt időt.

A félelem, mint a járványhelyzetre adott érzelmi reakció, nevezhető egy ilyen állapot természetes velejárójának. Sőt, a félelemérzet vészhelyzetekben a javunkat szolgálja, mert figyelmeztet a vírusfertőzés veszélyére, és így arra késztet, hogy betartsuk a higiéniai szabályokat, vagy felkészüljünk a karantén időszakra, és több élelmiszert vásároljunk, hogy ne kelljen gyakran elhagyni emiatt az otthonunkat. A félelem motivál, felkészít a védekezésre és a megküzdésre, de ehhez tudatosítanunk kell, hogy mitől félünk, és hogy valós-e a félelmünk tárgya. Amikor különböző okok miatt nem tudunk megbirkózni a félelemmel, és az eluralkodik fölöttünk, tartós szorongásba vagy pánikszerű állapotba kerülünk, túlreagáljuk a történéseket: például a szükségesnél több hónapra tartalékolunk, alvászavarunk léphet fel, ami nagymértékben befolyásolja az életvitelünket, hiszen az életminőségünk romlik.

Mivel egyénenként különböző mértékű a változás, és a későbbiekben még kiderül, hogy kit mennyire érintett a járvány és a szükségállapotban bevezetett óvintézkedések, így a változás kezelésére nincs egységes recept. Különböző élethelyzetek vannak, egyeseknek visszatér az élete a megszokott kerékvágásba, másoknak teljesen megváltozik, akár megélhetési gondjaik lesznek, így a változásokhoz való alkalmazkodást a körülmények nagyban befolyásolják, illetve a saját egyéni tulajdonságaink, alkati beállítottságunk, megküzdési stratégiáink, erőforrásaink is.

A környezetemben azt tapasztaltam, hogy a kezdeti pánik és bizonytalanság után az emberek többsége alkalmazkodott a karantén léthez, mindannyian kialakítottak egy átmeneti életformát erre az időszakra a saját körülményeik és igényeik függvényében. Emellett kialakult az otthoni munkamódszer, új megküzdési módokat sajátítottunk el, és különböző erőforrások segítségét vettük igénybe. Most már a készenléti állapothoz kell alkalmazkodnunk, és ha csak az elnevezést is vesszük alapul, azt gondolom, hogy ez újabb kihívás elé állít sokunkat, hiszen úgy kell fokozatosan visszatérni az élet vérkeringésébe, hogy a vírus még egy ideig velünk lesz – nem tudjuk, hogy meddig – így szerintem a fertőzéstől való félelem fokozódhat az elkövetkező időszakban.

A vírushelyzet valamilyen szinten mindenkire hatást gyakorolt. Ha negatív érzésekkel, frusztrációval küszködik valaki, szükséges szakemberhez fordulnia, vagy egyedül is megoldhatja a problémáit?

Ha a járvány miatt frusztráció lép fel, mert korlátozott a szabadság, vagy a fertőzésveszély miatti félelem uralkodik el rajtunk, fordulhatunk szakemberhez, de a meglévő szociális kapcsolataink is sokat segíthetnek: néhány segítő beszélgetés nagy támaszt jelent, valamint számos más módszer segíthet, például a mozgás, a különböző hobbik gyakorlása. Abban az esetben, ha tartós szorongás, pánikzavar, súlyos depresszív állapot, agresszív indulatok vagy más olyan tünet jelentkezik, amely nagymértékben befolyásolja az életvitelt, mindenképpen indokolt szakemberrel konzultálni.

Most, hogy véget ért a szükségállapot, több munkahely igyekszik visszaállni régi kerékvágásába, de a járványhelyzet az eddiginél több türelmet és megértést igényel. Hogyan viszonyulhatunk a kollégáinkhoz, hogy ne fokozzuk a negatív érzéseket, hanem ellenkezőleg, nyugtatóan hassunk társainkra?

A türelmes, megértő, empátiás hozzáállás mindenképpen segítség önmagunkra és másokra nézve egyaránt. Ahhoz, hogy másokra nyugtatóan hassunk, a saját félelmeinkkel is szembe kell néznünk, szükséges az önuralom megteremtése, a saját feszültségünk kezelése és az optimizmusra való törekvés. Az ilyen jellegű viszonyulás példaként szolgálhat és nyugtatóan hathat a környezetünkre: szülőként például ezzel a hozzáállással biztonságot nyújthatunk a gyerekeinknek, tehát a saját viselkedésünk és érzelmi állapotunk kihatással van a társainkra. Ugyanakkor a negatív érzéseinkhez negatív gondolatok kapcsolódnak, ezek befolyásolják a viselkedésünket és fordítva.

Sokat segíthet a közérzetünk szempontjából, ha megcáfoljuk a katasztrófát előrevetítő gondolatainkat, szűrjük és hiteles forrásokból merítjük a bejövő információt, illetve célzottan korlátozzuk a híreket, például azért informálódunk, hogy a járványügyi szabályok betartása érdekében napirenden legyünk. Ajánlott a jelen helyzetre koncentrálni, arra, hogy mit tehetek ebben a helyzetben, és nem azzal foglakozni, ami még nincs vagy nem is valószínű, hogy bekövetkezik, esetleg kicsi az esélye, hogy érinteni fog. Ebben sokat segíthetnek a különböző feszültségcsökkentő tevékenységek és azok a dolgok, amik lekötik a figyelmünket, így nem a vírus és a járvány lesz a központi téma az életünkben.

Ha nem működik gondolati szinten, van olyan tevékenység, ami a feszültséget levezeti?

Az emberi szolidaritásnak köszönhetően a karantén időszakában különböző online felületeken számos ingyenes tippet kaptunk, hogy hogyan csökkenthető a feszültség és tucatnyi tevékenységet elérhetővé is tettek számunkra. Tehát ismereteink vannak e tekintetben, talán a következő lépés, hogy a gyakorlatban is alkalmazni tudjuk, vagy ne szakítsuk meg, ha elkezdtük. Az nagymértékben rajtunk múlik, hogy mennyire építjük be az életünkbe a feszültségcsökkentő tevékenységeket. Ezen kívül még az önkéntes magatartás is jótékonyan hat a közérzetünkre, mások megsegítése pozitív érzéseket generál. A spiritualitás, a különböző vallási szertartások online követése, az ima szintén segíthet. Tevékenységek közül példaként említhető a mozgás, egy hobbi, háziállat, kertészkedés, a zene, egy film, művészet, kézművesség, az olvasás, az írás. Választék van bőven, mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt, személyiségéhez és életkörülményeihez igazítva. Az önnyugtatás, feszültségoldás terén a különböző légzésgyakorlatok és relaxációs módszerek is hatékonyan alkalmazhatóak. Feltehetem a kérdést önmagamnak, hogy mikor, milyen helyzetekben vagyok laza vagy feszült, és tudatosan beépítem a napirendembe azokat a tevékenységeket, amelyek segítenek a nyugalmi állapot létrehozásában, a feszültségcsökkentésben.

A környezetünk elrendezése is segíthet abban, hogy a korlátozásokat könnyebben éljük meg? Milyen élettérre van szükség ahhoz, hogy stresszmentesek legyünk?

A fizikai tér, a saját életterünk megteremtése elsődleges szempont az életünk, napirendünk kialakításához, megszervezéséhez. A korlátozások miatt talán felértékelődött az otthoni feltételek megteremtése az új életmód kialakításához. A médiában hallani, hogy sokan íróasztalt, tornaszereket vásároltak, vagy a szabadidejük miatt lehetőség volt a lakásban a rendteremtésre. Az élettér tekintetében embere válogatja, hogy kinek milyen, mekkora a megfelelő, van, aki a tágas tereket, mások a kiesebbeket kedvelik. A jelenlegi helyzetben a karantén bezártsága miatt a szűkös élettér, az intimitás, a saját tér hiánya okozhatott nehézséget. Mindenki otthon van, és egy kis lakásban teret kell teremteni az otthoni tanulásnak, a munkahelynek, a sportnak, a szórakozásnak, annak ellenére, hogy az élettér sok esetben néhány négyzetméterre korlátozódik. A közös terek, tárgyak, az online eszközök használata, vagy az internet leterheltsége is konfliktus forrása lehet az otthonainkban.

Családban, párkapcsolatban hogyan kezelhető a feszültségekből adódó konfliktus?

A hatékony kommunikáció, a feladatok és az élettér megosztása, a napirend kialakítása segíthetnek, de mindig az adott körülményekhez alkalmazkodva, például más stratégiák működnek egy kisgyermekes családban, mint egy idős házaspár esetén, emellett egy kis tömbház lakásban is mások a lakhatási feltételek, mint egy kertes házban. Kölcsönös tisztelet, kitartás és sok türelem kell ebben a periódusban. Az előzőekben említett tevékenységek családilag is segítenek a feszültség csökkentésében, közösen végezhetjük, motiválhatjuk egymást például a sportolásban. Végül szép oldala is van az otthon töltött együttlétnek, és erre kell helyezni a hangsúlyt, ne a hiányosságokat keressük. Találjuk meg a napos oldalt. Keressük a közös kapcsolódási pontokat, használjuk ki az együttlétet akár szép emlékek felidézésére, közös főzésre, a meghitt beszélgetésekre, sétára, használjuk fel ezt az időt arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, jobban megismerjük egymást és önmagunkat.

A statisztikák azt mutatják, hogy az összezártság miatt megnövekedett a családon belüli erőszak, az agresszív viselkedés melegágya is lehet a jelenlegi feszült helyzet, illetve a meglévő konfliktusok is nehezebben kezelhetőek ebben a helyzetben, tehát a rugalmasságra és a kompromisszumkészségre nagy szükség van. Egyértelmű, hogy erőszak gyanúja esetén segítséget kell kérni az illetékes szervektől.

Tehetünk valamit annak érdekében, hogy a megbetegedéstől való félelmet elcsendesítsük? Például, ha a hozzátartozónk a megfertőződéstől retteg, koronavírushoz hasonló tüneteket produkál a stressz miatt, vagy éppen mi magunk szenvedünk hipochondriában?

Mindkét esetben szerintem fontos a szakember véleménye, először is javasolt lenne egy orvosi vizsgálat, konzultáció, ami megerősíti, hogy nem vírusfertőzésről van szó, hanem valóban pszichés eredetű, és az érintett személy állapota függvényében pszichoterápiát, de akár pszichiátriai kivizsgálást is javasolhat. Próbálkozhatunk a különböző feszültségcsökkentő módszerekkel, megnyugtatással, önmagunk és a hozzátartozónk állapotának javulása érdekében egyaránt, de erős szorongás, pánikroham esetén, vagy amikor fertőzésre utaló fizikai tüneteket is felfedezni vélünk, ha apró testi jelzések túlreagálása és kényszeres figyelése jelentkezik, szakember bevonása szükséges.

A járványhelyzet következtében másmilyenek lesznek az emberek? Félősek, visszafogottak, kétkedők? Vagy számíthatunk arra, hogy a bezártság és a szükségállapot pozitív tulajdonságokat csalogat elő, és kreatívabbak, alkalmazkodóbbak, türelmesebbek, empatikusabbak leszünk, valamint könnyebben küzdünk meg a problémáinkkal?

Mindkét forgatókönyv lehetséges, és már az eddigi helyzet kezelése tekintetében mindkettőre van példa akár a környezetünkben is, egyesek kimondottan élvezték a karantén létet, sok új dolgot kipróbáltak, vagy akár kihívásként élték meg. Mások szorongtak, féltek, konfliktust és sok más nehézséget okozott a helyzet esetükben. Sok tényező összjátéka, hogy végül megtépázva vagy emelt fővel kerülünk ki ebből a helyzetből. Minden krízishelyzet fejlődési lehetőség is egyben. A traumatikus események átélése megerősíthet, de össze is roppanhatunk alatta, és ebben az alkalmazkodóképességünknek is fontos szerepe van. A pszichológiai szakirodalom leírja a poszttraumás növekedés jelenségét, amely egy olyan lelki fejlődésre utal, ami egy traumatikus helyzet megküzdése során alakul ki, például súlyos életesemények átélése után, amikor nem lehetséges az eredeti állapot visszaállítása, az ember képes meghaladni önmagát, és lelkileg megerősödik, személyisége fejlődik és mindezt növekedésként éli meg.

Ilyen pozitív változás lehet például az élet fokozottabb értékelése, az apró örömök felfedezése, a másokhoz való viszonyulás és a spirituális élet területén tapasztalt fejlődés, a prioritások megváltozása, az értékek és az élet értelmének felismerése, új lehetőségek és életpályák felfedezése, a személyes erőérzet megtapasztalása és megküzdési módok kialakítása. A fejlődés lehetőségét több külső és belső tényező befolyásolja, és a jelen helyzetben feltehetjük a kérdést saját magunknak, hogy érzünk-e növekedési lehetőséget a felsorolt területeken, és mit tehetünk azért, hogy a nehézségek ellenére növekedni tudjunk?

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?