A legtöbb párkapcsolatra rányomja bélyegét a járványhelyzet: az összezártság egyeseknél konfliktusokat generál, másokat arra sarkall, hogy jobban megismerjék egymást. De mi történik azokkal, akiket a kapcsolatuk kezdeti szakaszában, vagy több éves együtt járás után választott külön a kijárási tilalom? Van megoldás a különrekedt pároknak, vagy egyetlen út a szakítás? Hogyan kezelhetik a magányt, miként fordíthatják a távolságot a kapcsolatuk javára? Mészáros Andrea párterapeutát kérdeztük.

Fontos, hogy a különrekedt párok kreatívan viszonyuljanak a karanténhoz: ezt az időszakot az okos kütyükkel érdekfeszítővé teheti bárki, ehhez viszont arra van szükség, hogy ne csak a telefonjukon pötyögjenek egymásnak napestig a felek, hanem lássák és hallják is a társukat.

Hiszen a videós beszélgetések során jobban megismerkedhetnek, ha az általános napi beszámolókon, azaz a „hogy vagy, mit csinálsz?” kérdéseken túl, igyekeznek minél többet megtudni a párjukról. Ehhez olykor elegendő egy pohár vörösbor mellett videón keresztül társalogni, „mi lenne, ha…” játékot játszani, esetleg közös filmnézésbe bonyolódni, a film lejárta után pedig megbeszélni a benyomásokat, gondolatokat.

Ugyanez egy vasárnapi ebédnél is kivitelezhető, hiszen bármikor beengedhetjük videón keresztül párunkat a lakásunkba, a családunk körébe. A közös olvasás, és a tapasztalatcsere is jó megoldás, ha kilométerek választanak el egymástól, ahogyan az is, ha egyazon településen élünk, akkor nyilatkozattal a zsebünkben, kesztyűben és maszkban együtt megyünk bevásárolni – világosított fel Mészáros Andrea párterapeuta.

Hozzáfűzte, nagy a különbség a kapcsolatuk kezdetén távolrekedtek és a hosszú évek óta együtt járók között, ugyanis a kapcsolat legelején még nincsenek stabil alapok, emiatt bizalomhiány, féltékenység és szakítás is bekövetkezhet, nem úgy, mint azoknál a pároknál, akik a hosszú éves együtt járás következtében rengeteg türelmet erősítő erőforrást gyűjtögettek. Az „ezelőtt is jól voltunk, ezután is jól leszünk” gondolkodásmód erősíti azokat a távolrekedt párokat, akik évek óta ismerik egymást, és kapcsolatuk megalapozott, bizalomra épült.

„Évek óta járunk, mégsem költöztünk össze: a mi hibánk, hogy különrekedtünk?”

A komolyabb, kiforrott kapcsolatban élő párok terveket szövögethetnek, hogy az egymás nélkül töltött időt megkönnyítsék. Ilyenkor megbeszélhetik azt, hogy a járványhelyzet lejárta után mi mindent fognak közösen tenni: nyaralást, kirándulást tervezhetnek, megoszthatják egymással, hogy kinek mi az ideális kiruccanás, valamint arról a témáról is elkerülhetetlen beszélgetniük, hogy milyen lépéseket tesznek a jövőben a kapcsolatuk érdekében.

Ha évek múltán jön rá két ember arra, hogy nem tett lépést az elköteleződés felé, és még össze sem költözött párjával, illusztrálja a hazai mentalitást, miszerint a kapcsolatokat nem kell fejleszteni, mert azok maguktól alakulnak. A szakember úgy tapasztalja, gyakran beleesnek ebbe a csapdába a társak, és nem tudatosan építik a kapcsolatukat, hanem hagyják ellaposodni, kihűlni azt. Bár nem szabható meg, hogy mikor kell fejleszteni a kapcsolatokat, a hosszú távú kutatások és saját terápiás tapasztalatai is azt mutatják, hogy az egy helyben toporgó párok eltávolodnak egymástól.

Hangsúlyozta, ebben a helyzetben nem segít az önostorozás, helyette át kell vizsgálni a mögöttük húzódó éveket, meg kell nézni, hogyan alakult és miként fejlődött az évek során a kapcsolat. Választ kell adni a miértekre, ki kell deríteniük, miért jutottak oda, hogy évek elteltével még mindig külön élnek. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy tanulni akarjanak a helyzetből, hiszen a karantén leckeként is felfogható az ilyen esetekben. Ha rájönnek arra, hogy mi siklott ki a kettejük viszonyában, akkor megállapodhatnak abban, hogy a karantén lejárta után belevágnak a közös életbe.

„Csak nemrég ismerkedtünk meg: bizalmatlan és féltékeny vagyok”

A párterapeuta kiemelte, abban az esetben beszélhetünk féltékenységről, levertségről, depresszióról, ha eluralkodik a távolrekedt feleken a magányosság érzete. A fizikai távolság miatt ugyanis belső ürességérzet alakul ki, és ha az érzelmi szükségletek nincsenek kielégítve, megjelenik a magány. Az első szakaszban még nincs megalapozva a kapcsolat, és annak stabil alapja, a bizalom sincs kellőképpen beépülve a viszonyba, ezért fordulhat elő, hogy féltékenyek, bizalmatlanok az emberek. Ezt a kezdeti kapcsolatban az is megnehezít, hogy saját magukban sem bíznak, így a társukban sem tudnak.

A karantén megnehezíti a párok ismerkedős periódusát, hiszen különválasztja őket, nem enged alkalmat a személyes találkozásokra, a nagy sétákra, az érintésre, és a kapcsolatok elején tapasztalható intenzív érzelmi reakciók sem tudnak kibontakozni. „A fellángolás és a szerelem nem tudja kellőképpen kiélni magát, pedig ez az az időszak, amikor a másikkal kelek és fekszek a gondolataimban” – ismertette a szakember.

Friss kapcsolatokban nehézkes a karantén időszakot átvészelni, ugyanis ekkor dől el, hogy őszinte, komoly érzéseket táplálnak társuk iránt az emberek vagy sem. Ha azt érzi valaki, hogy megtalálta élete értelmét a másik személyben, akkor az iránta táplált komoly érzések motiválttá, kitartóvá teszik. Ha mégis úgy dönt valaki, hogy inkább feladja, azt jelenti, hogy nem voltak őszinte érzései a társa iránt, és ennek megfelelően motivációja sem volt. A kitartás ugyanis összefügg azzal, hogy mennyire erősek valójában az érzelmek.

Mit tehetnek a különrekedt párok?

Mészáros Andrea úgy véli, gyakori, hogy az emberek elsietik a kapcsolataikat. A karantén időszakából pozitívumot is kihozhatnak, hiszen ebben a periódusban időt szánhatnak arra a felek, hogy teljes valójukban megismerjék a másikat. Mélyre szántó beszélgetésekre van szükség a karantén alatt, tehát nem elegendő annyi, hogy videón keresztül beszámolnak arról, ki mivel foglalatoskodott, és mi történt a napjuk során. Ha naponta csak a felszínes beszélgetések mellett döntenek, és csupán azt vitatják meg, hogy mennyire fáradtak, mennyire rossz a karantén, nem kedvez az otthoni munka, és nincs motivációjuk, akkor nem fogják megismerni egymást – hangsúlyozta a párterapeuta, hozzáfűzve, hogy a felszínes beszélgetésekkel a karantén nem fordítható a párkapcsolat javára.

Helyette arra van szükség, hogy a párok megfogalmazzák egymásnak azt, mi az igényük, mi a jövőképük. Arról is érdemes beszélgetni, hogy miként képzelik el a kapcsolatot, milyen viszonyt ápolnak a szüleikkel, hogyan gondolnak a kapcsolat lépcsőire, mit szeretnének kihozni kettejük viszonyából, hogy képzelik el az ideális hétvégét, nyaralást. Bár a kiruccanásokat nem lehet megélni, jó, ha beszélnek ezekről is, viszont az ilyen beszélgetések során elengedhetetlen, a méltóságteljes és alázatos hozzáállás a másikhoz.

„Nagyon sok pár az igényeiről és a gondolatairól akkor sem merne beszélni, ha nem lenne karantén” – figyelmeztetett a párterapeuta. Sokan eljátsszák, hogy milyen boldog a párkapcsolatuk: a világ felé azt mutatják, hogy vonzódnak egymáshoz, moziba járnak, táncolni mennek, és hamar belevetik magukat az intim kapcsolatba, anélkül, hogy megismernék egymás mélyebb oldalát, tehát nem a karantén az oka annak, hogy a különrekedt vagy az összezárt párok nem mernek valós beszélgetéseket folytatni egymással.

Jó hír, hogy az ismerkedést elmélyítő rész bármikor bepótolható, és erre ideális alkalom a randi. Sokan nem értik a randi fogalmát, mert azt gondolják, hogy egy romantikus szórakozás, gyertyafényes vacsorával, csöpögő szerelemmel. Azonban a randi voltaképpen az ismerkedés, és nem az idealisztikus romantika színtere. A teljes egymásra figyelést jelenti, kizárva a kütyüket, a munkát és minden egyebet, csakis arról a két emberről szól, aki úgy dönt, meg akarja ismerni egymást. Nem számít, hogy hány éves a kapcsolat, az ismerkedés bármikor bepótolható, hiszen az ember folyamatosan változik, tehát mindig kell frissíteni azt az információhalmazt, amit egymásról tudunk.

„Sosem késő elmondani, hogy mire vágyunk, ahogyan azt sem késő megvitatni, hogy miért szaladtak el mellettünk az évek, anélkül, hogy tovább léptünk volna az összeköltözés, elköteleződés irányába” – emelte ki a párterapeuta, aki határozottan állítja, nem az egész napos egymásra telepedés és chatelés az, ami ezeket a kérdéseket megválaszolja, tisztázza. Az embernek kell tudnia saját magát menedzselni anélkül, hogy napjainak minden egyes mozzanatáról a párjának írjon üzenetet.

Fontos megosztani az információt, a napi sikerélményekről és döccenőkről jó beszámolni, azonban kerülendő a másikra való rátelepedés, a percenkénti írogatás. Sokkal gyakrabban kellene telefonon és videón keresztül beszélgetni a másikkal, mintsem irkálni neki, mert a leírt szöveget nem biztos, hogy jól értelmezik az emberek, viszont, ha látják és hallják egymást, akkor könnyebben értik és ismerik meg a másikat, nem beszélve arról, hogy emberibb a „kütyün való pötyögésnél” a látható és hallható csevegés.

Az elköteleződésre képtelen emberek nem tudnak kapcsolatot fenntartani: ha nem képesek kimondani dolgokat, és nem tesznek azért, amit akarnak, nem fognak tudni hosszú távon kapcsolatot fenntartani. Egyszerű példával magyarázta meg a szakember, hogy miben mérhető az elköteleződés: „ha valaki belemegy egy kapcsolatba, úgy érzi, tetszik neki a másik fél, és a karantén időszaka azt kéri tőle, hogy videózzon, megbeszélős játékokat próbáljon ki a másik miatt, de ő elutasítja ezeket, és marad csak a felszínes üzenetezésnél, az azt jelenti, hogy még nem köteleződött el a párja mellett”. Elutasítani a másikat, anélkül, hogy meghallgatnánk azt, amit kért egyet jelent: a kapcsolat nagyon gyenge lábakon áll – összegezte a párterapeuta.

Szexuális frusztrációk, gondok a távkapcsolatban: van megoldás

A kapcsolatok kezdetén ki-ki sajátos viszonyt ápol a szexualitásával: sok nő feltételezi úgy, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy megismerje a párját, és nem tudna egyből az ágyi jelenetekre hangolódni. Ezek a nők általában nagyon pozitívan fogják fel a karantént, mert ennek az időszaknak köszönhetően nem érzik magukat a férfiak nyomása alatt. A szexualitással kapcsolatos igényeket sem meri az emberek nagy része kifejezni, mert ritkán annyira nyíltak és bátrak, hogy a kapcsolatuk elején azt mondják, az ismerkedős szakaszban nem szeretnék a szexualitásra helyezni a hangsúlyt. Mivel nagyon sok nő fél a szakítástól, nem mondja el párjának, hogy nem arra vágyik, hogy az ismerkedés a szexualitás körül forogjon – ismertette Mészáros Andrea terápiás tapasztalatait.

 Az egyéni szinten túlmenően a párkapcsolati szinten is nagy szerepe van a szexualitásnak, ugyanis erős kapcsolódási szimbólum: átadás van benne, fejleszti az intimitást, éppen ezért nagy hiányérzettel tekintenek rá azok a párok, akik fizikailag nem tudnak érintkezni a járványhelyzet miatt, és ebben az esetben felgyűlhetnek a szexuális frusztrációk is. Hagyhatják elhatalmasodni maguk fölött a negatív érzéseket, viszont kreatívan is viszonyulhatnak ezekhez, méghozzá úgy, hogy fantáziálni kezdenek arról, hogy milyen lesz majd az együtt töltött idő, mit fognak tenni, amikor véget ér a karantén – magyarázta a párterapeuta.

Hangsúlyozta, ha a pár egyik tagjának gondjai akadnak, kötelező elmondania a másiknak, ugyanis ha már az erős hiányérzet kezdetén felvállalja az érzéseit, a társával közösen javító ötlettel vagy megoldásokkal erősíthetik a kapcsolatukat. Ehhez szükséges az is, hogy a másik fél pozitívan reagáljon az elmondottakra, és a „megértem, hogyan tudnék segíteni, hogy jobban érezd magad?” kérdéssel forduljon a problémamegoldás felé. A pozitív hozzáállással kihozható a kátyúból a kapcsolat – vallja a párterapeuta, aki arról is felvilágosított, hogy a ki nem mondott gondok és frusztrációk csak eltávolítják egymástól a feleket, és ha a fizikai távolság érzelmi távolsággal is társul, akkor nagy eséllyel bekövetkezhet a kapcsolat bukása is.