Maszk, gumikesztyű, saját felelősségre kitöltött nyilatkozat, öt személy – ez volt kolozsvári olvasónk karantén-esküvőjének a körítése. A szülők és a közel 200 meghívott élő közvetítésben követhette a nagy eseményt, amelyre a rendőrök is áldásukat adták, és jó szerencsét, boldogságot kívántak, miután kétszer is megállították őket az utcán, tudtuk meg Lukács Hortenziától.

A kolozsvári Sétatér Kaszinójának házasságkötő termében 5 személy tartózkodhatott: a pár, a két tanú és a fényképész. Az időpont egyeztetésekor felhívták a figyelmüket arra, hogy a védekezés kulcsfontosságú, ezért kesztyűt és maszkot várnak el tőlük, valamint azt, hogy a hozzátartozók még csak a terem közelébe se menjenek, míg az esketés zajlik. Az előírtak értelmében az anyakönyvvezető is maszkot és kesztyűt viselt a ceremónia alatt. Mint kiderült, ők voltak az utolsó pár, akiket még bejegyeztek, utánuk teljesen befagyasztották a polgári esküvőket Kolozsváron.

A pár a figyelmeztetésnek megfelelően járt el: a menyasszonyi maszkot csipkésre varratták, a vőlegény védelmét, a humor kedvéért, egy korábban vásárolt gázmaszk biztosította. Az előírtak alapján „kilépőcédulával” szerelkeztek fel, amelyre ráírták, hogy a polgári esküvőjükre mennek, valamint külön autókban utaztak, hogy háromnál több személy ne tartózkodhasson egy légtérben. A közel 200 meghívottnak Facebook-csoportot hoztak létre, ahol élőben közvetítették a nagy napot.

Olvasónk beszámolója szerint a Facebook-csoport voltaképpen arra is szolgált, hogy videóban bejelentsék, az A-terv elmarad, nem lesz olyan esküvő, amelyre mindannyian számítottak: helyette személyesebbre, csendesebbre alakítják. A násznép, ahogyan a vőlegény és a menyasszony családja is, elfogadta az ifjú pár döntését, s mi több, a szokatlan körülmények között is együtt örvendezett a boldogságuknak. A polgári esküvő után szűk családi körben egy ebédet is tartottak, amelyen a szülők és testvérek vettek részt mindkét félről.

„Mintha csak eljátszottuk volna”

Lukács Hortenzia kiemelte, április 11-én olyan érzésük támadt, mintha „nem igaziból tennék az egészet, hanem csak eljátszanák a helyzetet”, hiszen több, védőfelszerelésbe öltözött pár is érkezett polgári esküvőt tartani, és volt köztük olyan, aki a teljes szettjét a kék maszkjához igazította, tehát vicces megoldásokat láthattak, míg várakoztak. Emellett az is közrejátszott a furcsa érzésükben, hogy a Sétatér teljesen üresen állt, nem kellett azon törjék a fejüket, hogy miként készítenek fényképeket.

Gyermekkori emlékei elevenedtek fel, méghozzá azok, amikor három kishúgával esküvősdit játszott. Sokszor kipróbálták otthon, hogyan fognak férjhez menni, miként vonulnak majd oltárhoz, és ez mind megvalósult a karantén-nagynapon, hiszen családias környezetben mehetett férjhez: az egyházi szertartást férje, Lukács Zsolt otthonában tartották, ahol a lelkész áldását adta házasságukra. Úgy vonulhatott az emeletre édesapja oldalán, ahogyan kislányként is tette.

Odafent egy kis oltár fogadta őket, és neoprotestáns szertartás szerint részesültek az áldásban, mert ő baptista, a férje pedig pünkösdista vallású – idézte fel Hortenzia, majd arra is kitért, hogy a fogadalmak után minibulit tartottak a házban, pontosan úgy, mint a gyermekkorában eljátszott esküvőkön: csak a közeli családtagok voltak ott, azaz a testvérek és a szülők mindkettejük részéről. Hozzátette, bár jó lett volna együtt örülni a meghívottakkal, hálás azért is, hogy az esküvő csak kettejükről szólt.

A valóságosság érzetét végül az teremtette meg, hogy mindketten tudták, nem kell bujkálniuk, félniük, mert törvényesen járnak el. A kellemes idő is hozzájárult ahhoz, hogy jól érezzék magukat, így a nagy nap, aminek egyébként „bevonulós, nagy esküvőnek” kellett volna lennie, csakis róluk és a bensőségességről szólt.

Az újdonsült házastársak úgy érzik, különleges házasságkötésben volt részük, mert egy amolyan hihetetlen, mégis megtörtént eseményt tudhatnak magukénak. Felér majd egy „bezzeg az én időmben” mesével, ami arról szól, „milyen volt, amikor karanténban kötöttünk házasságot” – számolt be Hortenzia, hozzáfűzve, hogy azért a járványhelyzet lejárta utánra terveznek egy kisebb ünnepséget, ahol végre összegyűlhetnek szeretteikkel együtt örvendezni.