Erdélyből Tibetbe, Kőrösi Csoma Sándor nyomában: 25. nap – szeptember 25.
Ismét egyedül vagyok, a barátom tegnap reggel hazautazott. Délnek tartok, a tengerparttal párhuzamosan, a török határ felé.
Burgaszban támadás áldozata voltam, a támadó egy sirály volt. A városközpontban sétáltam, amikor hirtelen éreztem, hogy van valami a fejemen, a következő pillanatban pedig a rámtelepedő, kisebbfajta lúd méretű sirály már ki is csípett egy adag, zöldséggel vegyes húst a shaormámból, majd pedig szedegetni kezdte a földről.
Egy szempillantás alatt játszódott le az egész, ha félnék a sirályoktól, akkor sem lett volna időm megijedni. Eddig is tudtam, hogy a sirály opportunista madár, a könnyű táplálékforrás miatt telepedett meg egy sor erdélyi városban, azt azonban, hogy ennyire nem tart az emberektől, nem feltételeztem.
Burgaszban meghívott ebédelni egy holland hölgy, Foka, aki a németalföldi protestáns egyház misszionáriusaként dolgozik Bulgáriában. Egy évig a kolozsvári teológia vendéghallgatója, később oktatója volt, akcentussal, de választékosan beszéli a nyelvünket, jópár született magyart lepipálna a szókincsével.
Az elmúlt éjszakát a bolgár tengerpart egyik gyöngyszemének számító Szozopolban töltöttem, egy szélvédett öbölben húztam fel a sátram, közvetlenül a vízparton. A hullámok csobogása jó altató, s az sem utolsó, amikor sirályok vijjogására ébred az ember. (A korábbi blogbejegyzések itt olvashatók.)
![Békebeli hangulat Burgasz egyik sétálóutcáján](https://maszol.ro/uploads/foto/gallery3153/20190923_115321.jpg)
![Így lehet feldobni egy banális tömbházat](https://maszol.ro/uploads/foto/gallery3153/20190923_140737.jpg)
![Pihenő a parton](https://maszol.ro/uploads/foto/gallery3153/20190924_134109.jpg)