A kerámiázás elsajátításával egyedi és különleges tárgyak kerülhetnek a lakásunkba, amelyek tükrözik a kreativitásunkat – bíztat Both Emese fazekas, a Vámszer Géza Művészeti Népiskola kerámiaműhelyének vezetője. Both rendszeresen tart kézműves foglalkozásokat Csíkszeredában, ahol segít a résztvevőknek agyagból gyúrni, díszíteni például bögréket, müzlis tálakat.

A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó mesterség. A fazekasmestert tájnyelven gelencsérnek, gerencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. A fazekasság az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja, egy komplex folyamat, amely minden szakaszában odafigyelést, koncentrációt igényel.

Első lépés a nyersanyag kitermelése, előkészítése, majd jöhet az edényformálás- és díszítés, ezután pedig a kiégetés.

„Legfontosabb az anyag ismerete, amivel dolgozunk, mi mennyire formálható, hogyan díszíthető, földfestékekkel, színtestekkel, mázakkal”– mondta Both Emese. Az edényeket, egyéb használati tárgyakat kiszárítják, majd kiégetik. Az égetés mindig az adott anyagnak megfelelő hőfokon történik. A legfontosabb feltétel, hogy az égetési hőmérsékletet nagyon lassan érje el a kemence, nem ritka, hogy ehhez 6-8 órát is várni kell. A lehűlésnek is minél több időt kell hagyni, hogy a kiégetett tárgyak feszültségmentesek legyenek. A kemencébe helyezett tárgyak a kemencével együtt hűlnek a környezeti hőmérsékletre.

A formázásnak sok fajtája van, ezeket mind idővel és türelemmel lehet megtanulni. Lehet hurka vagy szalag-, formába nyomós-, vagy akár kézi technikákat is alkalmazni. Nemcsak kézügyességre, háttértudásra is szükség van: csak akkor értjük meg, miért kell egy bizonyos módon meggyúrni az agyagot korongozás előtt, ha ismerjük a képlékenységének okait. Ha pontosan ismerjük a folyamatot és jól csináljuk, a korongolt tárgyak alja nem reped meg, égetéskor a faluk nem robban szét a levegőbuborékoktól. 

Otthon, hobbiként igencsak körülményes hozzálátni ehhez az alkotási formához, hiszen sok mindent be kell szerezni a munkához. „Én leginkább kisebb használati tárgyakat készítek, mint bögrék, tányérok, ezeket elektromos korongon” – mondta a szakember, aki azt is hozzátette, hogy különböző kézműves, fazekas szakkörök során elsajátíthatók a fortélyok. 

„Fontosnak tartom a foglalkozásaimon, hogy minél kevésbé határoljam be az adott témán belül, hogyan csinálják a résztvevők. Nagyon szeretem figyelni, ahogy megvalósítják elképzeléseiket, teljesen kikapcsolódva, csak az alkotásra figyelnek. Ma már kevés alkalom nyílik arra, hogy alkossanak az emberek, így sokan igyekeznek megragadni a lehetőséget, hogy kreatív foglalkozásokon vegyenek részt” – nyilatkozta Both Emese.

Hogyan díszítsünk? 

A díszítés lehet mechanikus vagy akár színezett is. A legősibb díszítési eljárás, amit már az őskorból fennmaradt cserépedényeken is megtalálhatunk, a karcolt, vésett motívumok megjelenése. Ezeket a még nedves anyagú edény falába karcolták, akár egy kis faág segítségével. Az edény szárítása után is van lehetőség mechanikus díszítésre. Az ún. kavicsolás, esetében a még nyers, de már száradt edényt folyami kavics sima felületével megdörzsölve a nyers cserépen sima felület jön létre. Ez az égetés után fényessé válik, ami elüt a környezet homogén matt felületétől. Ezt az eljárást alkalmazzák a fekete kerámiák esetében is.

A színezett edényeket egyszínű alapmázzal látják el, amelyet égetéssel szilárdítanak meg. Erre az alapra kerülhet több színnel a „festett” díszítés. Az írókával felvitt színes minta készülhet a nyers edényre, vagy a nyers alapmázra, de akár égetett mázas alapra is. „Sokféle díszítési eljárás van, lehet ecsettel, írókával vagy akár öntéssel is színezni. A foglalkozásokon általában ecsettel dolgozunk, ez a legegyszerűbb módja, de volt olyan, aki karcolta a mintákat” – tette hozzá a fazekasmester.

Both Emese arra bíztat, gyakoroljuk a kerámiázást, lehetőségünk szerint vegyünk részt műhelymunkákon, hiszen ezáltal egyedi és különleges tárgyakat készíthetünk a lakásunkba, amelyek tükrözik a kreativitásunkat.