Lengyelország, Csehország és Magyarország eltérő módszerekkel ugyan, de megpróbálta összekapcsolni a haderőfejlesztést a hazai ipar erősítésével. Románia előtt ugyanez a lehetőség áll, de a Romarm körüli problémák éppen azt jelzik, hogy a stratégiai szándék és a végrehajtás között továbbra is komoly rés tátong.

Európa fegyverkezik, Románia pedig a következő években több mint 16 milliárd eurónyi kedvezményes uniós hitelt fordíthat védelemre. Augusztus végén mégis azért állt le a munka az egyik legfontosabb román állami fegyvergyárban, mert késett a fizetés, elfogytak a megrendelések, és létszámleépítéstől tartottak a dolgozók. Augusztus 27-én több mint kétszáz dolgozó két órára beszüntette a munkát a brassói Carfil fegyver- és lőszergyárban. A júliusi bérek egy része több mint tíz napot késett, az étkezési utalványokat sem fizették ki időben, a dolgozóknak pedig azt mondták, hogy nincs elegendő megrendelés. Néhány nappal később újabb tiltakozás következett. A gyár igazgatója akkor már arról beszélt, hogy két hónap türelmet kér, ennyi idő alatt próbál olyan megrendeléseket szerezni, amelyekkel az üzem az év végéig működni tud. 

A Carfil nem jelentéktelen kisüzem. A Romarm állami fegyveripari vállalatcsoport része, aknavetőket, lőszert és más katonai eszközöket gyárt, az utóbbi időben pedig drónprogramokba is bekapcsolódott. A vállalat vezetése szerint 2026-ban a román védelmi minisztérium egyetlen új szerződést sem kötött sem a Romarmmal, sem annak tizenöt leányvállalatával. A minisztérium erre azzal válaszolt, hogy a meglévő rendelésekkel is gond van. Egy 2022-ben megkötött, 82 milliméteres aknavetőgránátokra vonatkozó szerződés alapján mintegy 12 ezer darabot kellett volna leszállítani, de 2026 őszéig csak körülbelül kétezer készült el. A késést a Romarm többek között a gyújtószerkezetek körüli problémákkal magyarázta.

A Carfil gondjait ugyanakkor nem lehet csak azzal magyarázni, hogy az állam kevés megrendelést ad. A Romarm több üzeménél a korábbi szerződések teljesítése is csúszik, részben technológiai és beszállítói problémák miatt. A brassói gyár helyzetét tovább nehezítette, hogy visszaesett a hagyományos lőszerek exportja azokra a piacokra, amelyek korábban a termelés jelentős részét felszívták. A vezetés ezért új termékekkel, köztük drónokkal próbál piacot találni, és közben a gyártósorokat is korszerűsítik. Ezek a beruházások azonban egyelőre nem oldották meg a legfontosabb problémát: nincs annyi biztos megrendelés, amennyi kiszámítható munkát adna az üzemnek.

Kapcsolódó

Tüntetnek a brassói fegyvergyár dolgozói – Már nem veszi senki a klasszikus lőszerereket

Az állami Romarm alárendeltségébe tartozó brassói Carfil RT. fegyvergyár több száz dolgozója tüntetett hétfőn reggel a vállalat épülete előtt. Az alkalmazottak a bérek kifizetését és a gyárnak megrendeléseket követelnek.

hadiipar Brassó spontán sztrájk Romarm

A kereslet hiányára európai szinten nehéz hivatkozni. A tagállamok lőszerkészleteket töltenek fel, légvédelmi rendszereket, rakétákat, drónokat és szárazföldi eszközöket vásárolnak, az Európai Unió pedig külön pénzügyi rendszert épített a beszerzések felgyorsítására. A SAFE 150 milliárd eurónyi hosszú lejáratú hitelt biztosít a tagállamoknak. Románia ebből legfeljebb 16,68 milliárd eurót vehet igénybe, 2,5 milliárd eurós előfinanszírozással. A keret nagyságát tekintve Bukarest az egyik legnagyobb kedvezményezett.

Ebből persze nem következik, hogy a pénz automatikusan a Romarm gyáraiban köt ki. A SAFE beszerzéseket finanszíroz, nem veszteséges állami vállalatokat tart életben. Ahhoz, hogy a román üzemek részesedjenek belőle, olyan terméket kell kínálniuk, amelyre a hadseregnek szüksége van, megfelel a követelményeknek, időre elkészül, és árban is versenyképes. Pontosan ezen a ponton válik fontossá az állami iparpolitika: eldől, hogy a következő évek hatalmas katonai kiadásai importot finanszíroznak-e, vagy új hazai gyártókapacitások is létrejönnek belőlük.

Romániának ehhez már stratégiai dokumentuma is van. A kormány 2024 novemberében fogadta el a 2030-ig érvényes nemzeti védelmi ipari stratégiát. A felsorolt célok meglehetősen konkrétak: újra kell építeni és korszerűsíteni a lőpor- és robbanóanyag-gyártást, a lőszeripart, a tüzérségi és kézifegyvergyártást, a páncélozott járművekhez kapcsolódó kapacitásokat, valamint a katonai elektronikai, kiber- és pilóta nélküli rendszerekhez szükséges ipari hátteret. A dokumentum külön kitér a technológiatranszferre, a külföldi befektetők bevonására és a román vállalatok uniós, illetve NATO-programokba történő bekapcsolására.

Közép-Európa más úton jár 

Lengyelország más utat választott. Varsó a SAFE-ból több mint 43,7 milliárd eurót kap, a lengyel kormány pedig azt állítja, hogy az ebből finanszírozott megrendelések 89 százaléka a hazai gazdaságban marad. A programba tüzérség, légvédelem, drónelhárítás, szárazföldi rendszerek és katonai infrastruktúra is bekerült. A százalék természetesen kormányzati becslés, de a mögötte álló szándék világos: a haderő fejlesztésére felvett uniós hitel jelentős része lengyel gyártóknál és beszállítóknál jelenjen meg.

A cseh példa még beszédesebb. Prága 2030-ig szóló fegyverzeti és védelmiipar-fejlesztési stratégiával rendelkezik, 2026 júniusában pedig a védelmi ipari együttműködésért felelős szervezetet áthelyezték a védelmi minisztériumtól az ipari és kereskedelmi minisztériumhoz. A hivatalos indoklás szerint így akarják szorosabban összekötni a hadiipart a kutatással, az innovációval, az exporttal és a cseh gazdasággal. Nem kis ágazatról van szó: a cseh védelmi ipar termelésének mintegy 90 százaléka exportra kerül.

Magyarország az elmúlt években tudatosan építette újjá a védelmi iparát. A 2030-ig szóló stratégia exportképes ágazattal és legalább évi 500 milliárd forintos forgalommal számol. Zalaegerszegen Lynx harcjárművek készülnek a Rheinmetall üzemében, Várpalotán lőszer- és robbanóanyag-gyártó kapacitások épültek, Gyulán pedig az Airbus helikopteripari gyártást telepített Magyarországra. A fejlesztések jelentős része külföldi vállalatokra és technológiára épül, a nagyobb beszerzéseknél viszont rendre megjelenik a hazai gyártás és a magyar beszállítók bevonásának igénye.

Románia számára a következő évek kérdése az lesz, hogy a SAFE-ból rendelkezésére álló 16,68 milliárd euróból mennyi marad az országban beruházás, gyártás és technológia formájában. A pénzt el lehet költeni kész haditechnikára, de fel lehet használni közös gyártásra, hazai beszállítók bevonására és új kapacitások kiépítésére is. A Carfil helyzete éppen arra figyelmeztet, hogy a növekvő európai védelmi kiadásokból a román hadiipar csak akkor profitálhat, ha képes időben szállítani, új termékeket piacra vinni és tartós megrendeléseket szerezni.