Jogos oktatási panaszokkal indult a francia középiskolások tiltakozása, néhány hét alatt azonban több városban erőszakba fordult. Iskolákat rongáltak meg, tanárok és rendőrök százai sérültek meg, egy 16 éves diák elvesztette egyik szemére a látását, egy 15 éves fiúnak pedig leszakadt a keze.

Tanárhiány, túlzsúfolt osztályok és leromlott iskolák miatt vonultak utcára a francia diákok, de a békés blokádok egy része néhány nap alatt gyújtogatásba és utcai összecsapásokba torkollott. A sérültek között diákok, pedagógusok és rendőrök is vannak, több fiatal maradandó károsodást szenvedett. A francia középiskolások tiltakozása eredetileg nagyon is konkrét oktatási problémákból indult: betöltetlen tanári állásokból, tömött osztálytermekből, lepusztult oktatási épületekből és abból az érzésből, hogy a rendszer egyre kevésbé képes ugyanazokat az esélyeket biztosítani minden diáknak. A szeptember 21-én, a Párizshoz közeli Créteil egyik gimnáziumában kezdődő akció néhány nap alatt országos mozgalommá nőtt, amelyre az új költségvetés körüli vita csak ráerősített.

A 2027-es költségvetési tervezetben az oktatás ugyan 1,2 milliárd euróval több forráshoz jutna, és a teljes keret elérné a 64 milliárd eurót, a kormány közben 1588 tanári állás megszüntetését tervezi, ezek közül mintegy 1200-at az állami iskolákban. A kabinet a demográfiai csökkenéssel érvel: 2027 őszére várhatóan 180 ezerrel kevesebb tanuló lesz a francia iskolarendszerben. A pedagógusok és a diákok viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a létszámcsökkenés nem egyenletes. Miközben az alsóbb évfolyamokon valóban kevesebb gyerek lehet, több középiskolában továbbra is tanárhiány és zsúfoltság nehezíti az oktatást. Ráadásul az előző évben már mintegy négyezer tanári állás szűnt meg.

A tiltakozások így gyorsan túlnőttek a költségvetési vitán

A diákok penészes falakról, omladozó épületekről, nehezen szellőztethető tantermekről, elmaradó órákról és hónapokig betöltetlen állásokról beszéltek. Többen azt kifogásolták, hogy reggel nyolctól este hatig iskolában vannak, miközben még az ebédelés sem mindig megoldott. Mások szerint az adminisztratív szabályok miatt az első hetekben kedvezményes közlekedési bérlethez sem jutnak hozzá.

Az első napokban a megmozdulások jórészt békés blokádokból álltak. Diákok elállták az iskolaépületek bejáratait, transzparensekkel tüntettek, helyenként tanárok is melléjük álltak. Créteilben az eredeti tiltakozás részben eredményt hozott: három új tanárt neveztek ki az érintett gimnáziumba. Közben azonban Párizsban és több vidéki városban is megjelentek a blokádok. Pénteken mintegy 600, hétfőn valamivel több mint 400 intézmény körül demonstráltak, miközben hétfőn közel 500 iskola ki sem nyitott, mert nem tudták garantálni a biztonságot.

Október elejére a helyzet látványosan elfajult

Több iskola bejáratánál kukákat és járműveket gyújtottak fel, Nantes-ban egy gimnázium homlokzata is lángra kapott, Metzben pedig átterjedt a tűz az iskolaépületre. A hivatalos közlések szerint 24 intézményt gyújtottak fel vagy fosztottak ki. Egy különösen veszélyes esetben egy tüntető benzinnel locsolt le egy tanárt, aki megpróbálta leállítani a gyújtogatást. A pedagógus nem sérült meg súlyosan, országosan azonban legalább 78 tanár és iskolai alkalmazott sebesült meg.

A rendőrök és csendőrök elleni támadások is megszaporodtak. Több felvételen látható, hogy fiatalok csoportosan üldöznek, majd bántalmaznak rendőröket. A belügyi adatok szerint legalább 300 rendőr és csendőr sérült meg. A tiltakozások kezdete óta több mint ötezer embert vettek őrizetbe, mintegy 85 százalékuk fiatalkorú. Gérald Darmanin igazságügyi miniszter szerint a 3700 francia középiskolából 735-öt érintettek valamilyen formában erőszakos megmozdulások. A rongálás és a támadások ezen a ponton már messze túlmutattak a polgári engedetlenségen, és közvetlen veszélybe sodorták a tanárokat, a rendőröket és magukat a diákokat is.

A rendőri fellépés ugyanakkor szintén súlyos kérdéseket vetett fel

A rohamrendőrök könnygázt és gumibotot is bevetettek, amit jogvédő szervezetek bíráltak, és több esetben vizsgálat indult az intézkedések körülményei miatt. Tours-ban egy 16 éves fiatal elvesztette az egyik szemére a látását, egy másik diáknak pedig több foga tört ki, miután könnygázgránáttal találták el. A legsúlyosabb sérülés Lensban történt, ahol egy 15 éves fiú elvesztette a kezét egy rendőrségi könnygázgránát robbanása következtében. A fiút azonnal kórházba szállították, nincs életveszélyben, az ügyben belső vizsgálat indult.

A súlyos sérülések tovább élezték a feszültséget a tüntetők és a rendfenntartók között, ezért egyes helyszíneken tanárok élőlánccal próbálták megakadályozni, hogy a diákok és a rendőrök közvetlenül egymásnak feszüljenek, Saint-Denis-ben pedig helyi politikusok is megjelentek az iskolák előtt, hogy csillapítsák az indulatokat és elejét vegyék az újabb összecsapásoknak. Más városokban azonban erre már nem volt lehetőség: a rendőrök könnygázt vetettek be a tömeg feloszlatására, miközben egyes tiltakozók kövekkel és különböző tárgyakkal dobálták őket, sőt több esetben fizikai erőszakra is sor került, ami rövid idő alatt tovább mélyítette a két oldal közötti bizalmatlanságot.

A tiltakozási hullám ezzel párhuzamosan egyre erősebben politikai jelleget is öltött, miután a radikális baloldali Engedetlen Franciaország és több szakszervezet nyíltan a diákok mellé állt, a kormány pedig azt állította, hogy szélsőséges aktivisták is megjelentek a demonstrációkon, és egyes helyeken részben ki is vették az irányítást a tizenéves szervezők kezéből. Az ellenzék ezt a felelősség áthárításaként értelmezte, miközben a kabinet maga is elismerte, hogy a diákok több követelése megalapozott.

A bejelentések ellenére újabb országos demonstrációkat hirdettek, amelyekhez tanári érdekképviseletek és más szakszervezetek is csatlakoznának. Viszont, szülők és diákok közben egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a blokádok és az online oktatás már az érettségire készülők tanulását is veszélyeztetik. A feszültség ráadásul Franciaország határain túl is érezhető: a belga Liège-ben szintén diáktüntetések kezdődtek az oktatás alulfinanszírozottsága és a tervezett reformok miatt.