Január 13-a a vallásszabadság napja, mivel 1568-ban, a tordai országgyűlésen ezen a napon mondták ki Európában elsőként a vallásszabadságot. A több mint 450 éve hozott vallásügyi határozat törvénybe foglalta a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, a gyülekezetek számára pedig a szabad lelkészválasztást. Ennek kapcsán kértük meg Rácz Norbert unitárius lelkészt, a Magyar Unitárius Egyház püspöki titkárát, hogy meséljen a történelmi pillanatról.

Az okiratilag kimutatható tordai országgyűlések száma 127, ám a leghíresebb mindközül az 1568-as, amelyet január 6. és 13. között tartottak. Rácz Norbert szerint sokan félreértik ezt a törvényt, mivel azt gondolják, hogy ennek kimondásával bárki olyan felekezetű lehetett, amilyen csak akart, ám mint fogalmazott, ebben az időben ez a törvény nem ezt jelentette, hiszen még felekezetek sem léteztek olyan formában, mint ahogyan ma ezeket ismerjük.

„Nem volt református, lutheránus, unitárius egyház külön püspökökkel. 1568-ban az erdélyi magyarok protestáns püspöke Dávid Ferenc volt. Mindenki Dávid Ferenc püspöksége alatt tevékenykedett, aki magyar volt, függetlenül attól, hogy ma lutheránusnak, reformátusnak vagy unitáriusnak neveznénk” – mondta.

Hozzátette, hogy az 1550-es évek derekán Erdélyben két protestáns püspökség létezett, egy szász püspökség, amelynek központja Nagyszebenben volt, és egy kolozsvári székhelyű magyar püspökség, ám mindkettő lutheránus hitelveket vallott. A magyar püspökség keretében jelent meg aztán az 1560-as évek második felében az unitarizmus, a tordai országgyűlés lényegében azt mondja ki, hogy minden egyes közösség olyan papot választhat, akinek a hitével egyetért, amely az ő felfogása szerint tanítja az evangéliumot.

Emlékeztetett: „ez egyedi törvény Európa-szinten, gondoljunk csak arra, hogy Európában a reformáció idején milliók haltak meg a hitükért, protestánsok ugyanúgy végeztek ki katolikusokat, ahogyan katolikusok protestánsokat. Erdélyben nincs ilyen fajta, vallási alapú üldözés és háború pontosan ezeknek a törvényeknek köszönhetően, mivel az erdélyi rendek nagyon előrelátóan belátják, hogy az egyik fő potenciális konfliktusforrás a vallási kérdés, így próbálják megelőzni azt”.

Sajnos az országgyűlés jegyzőkönyvei, amelyek leírják a vitákat, hogy ki javasolta a törvényt vagy, hogy miként zajlott a határozat elfogadása, vagy lappanganak valahol vagy teljesen megsemmisültek. Csak maga a határozat maradt fenn. A szászoknál, Nagyszebenben van meg az a kötet, amelyben ez megtalálható. Ezért nem tudjuk, hogy hogyan fogadta a közvélemény a törvényt, vagy, hogy milyen indulatokat válthatott ki az akkori emberekből.

Rácz Norbert szerint azonban bizonyára nem mindenki fogadta ezt nagy örömmel, és biztosan voltak olyanok, akik úgy gondolták, mint az „európai mainstream”, hogy cuius regio, eius religio, azaz akié a régió, azé a vallás. E szerint egy-egy uralkodó a saját fennhatósága alatt lévő területen a saját felfogását megerősíthette. Ez a szabály Erdélyben is megjelenik, ám az országos törvénykezés szintjén nem érvényesül maradéktalanul, mivel ezek a „jóval toleránsabb viszonyulások felülírják”.  

A vallási kérdés a politikai hovatartozás kérdése is

A jegyzőkönyvek megsemmisülése miatt csak találgatni lehet, hogy milyen előzmények kötődtek a vallásszabadság kimondásához, vagy, hogy milyen egyéb okai lehettek ennek. Rácz Norbert szerint Erdély sajátságos helyzetben volt ekkor, mivel az Erdélyi Fejedelemség a mohácsi vész után két nagy birodalom közé ékelődött be. Az Oszmán Birodalom tette lehetővé a létrejöttét, emiatt az ország török fennhatóság alatt áll, másfelől pedig, Nyugatról, a Habsburg Birodalom jogot formál a magyar királyi címre, így a vallási kérdés egyben a politikai hovatartozásnak a kérdésévé is válik.

„Az Erdélyben maradó katolikusok többsége egyértelműen Habsburg-párti, míg a protestánsok nagy része a törökpárti politikát támogatja. Az 1568-as határozatnak az egyik nagyon fontos mozgatórugója a Fejedelemség belső függetlenségével járó törökpárti elképzelés megerősítése volt” – magyarázta.

Arról, hogy pontosan mit tartalmazott ez a határozat, a lelkész azt nyilatkozta, hogy ez „protestáns hangnemű határozat”, amely magában foglalja, hogy a prédikátorokat nem szabad a hitükért üldözni, és minden egyes gyülekezet olyan papot választhat magának, akinek a tanításával egyetért. Mint fogalmazott, nem arról van szó, hogy „1568 februárjától például Kolozsváron valaki eldönti, hogy ő buddhista lesz” és ezeket a tanokat vallja. Hanem, ha például megürült Kolozsváron a Szent Mihály templomban a papi szék, és arra a papi állásra kerestek személyeket, a közösség választhatta ki a papot, és ebbe nem szólhattak bele sem a nemesek, sem a fejedelem.

Ekkor nincsenek még elkülönülve a felekezetek, csak papok vannak, mindegyik a saját felfogásával, és az emberek az alapján választották ki, hogy kit hívnak meg, hogy mennyire tetszett nekik az, ahogy az Evangéliumot értelmezte és tanította.

Rácz Norbert arról is beszélt, hogy hogyan zajlottak a papválasztások. Kolozsváron ekkoriban két templom állt a Főtéren, a Szent Mihály templom, valamint egy kisebb templom, és évente váltakozott az, hogy melyikben vannak a szászok, és melyikben a magyarok.

Mint fogalmazott, a városban minden évben választottak városbírát, egyik évben a magyarok, másik évben pedig a szászok közül, és amikor magyar a bíró, akkor szász a plébános, amikor pedig szász a bíró, akkor magyar a plébános. Amikor pedig a plébános magyar, akkor a magyarok járnak a Szent Mihályba, és ezt minden évben cserélik.

Mit taníthat ez az emléknap?

Rácz Norbert szerint „a szemléletet taníthatja”, hogy amikor vitás kérdés alakul ki, akkor az igazán bölcs dolog azt mondani, hogy éljünk egymás mellett békességben. Szerinte fontos, hogy legyen megadva a lehetőség, hogy az ember a saját felfogásával megegyező dolgokat higgyen.

„Nagyon érdekes a határozat vége, mivel azt mondja, hogy a hit Isten ajándéka, és ha a hit isteni ajándék, akkor senki emberfiának nincsen joga beleszólni abba, hogy ezzel az isteni ajándékkal ki hogyan bánik. Csakis az ajándékozónak, azaz Istennek és a megajándékozottnak, azaz az egyénnek van joga ebbe beleszólni” – emlékeztetett.

Kapcsolódó

Nemzeti értékké nyilvánították a vallásszabadság törvényét

A Hungarikum Bizottság 2020. május 21-én, a 25. jubileumi ülésén hozott döntésével felvette a Magyar Értéktárba a vallásszabadság törvényét, beemelve azt a kiemelkedő nemzeti értékek sorába.

vallásszabadság Magyar Értéktár hungarikum

Hozzátette, hogy a hit helyett sok más fogalmat is behelyettesíthetünk ebbe a határozatba, hiszen szerinte maga az életünk is Isten ajándéka, ám az a mód, ahogyan az egyén a felfogását, világszemléletét kialakítja, az „legyen privát dolog, és ne kényszerítsünk senkire olyan gondolatot, ami számára elfogadhatatlan”.

Rácz Norbert szerint az is nagyon tanulságos, hogy miként oldották meg a vallási problémát, hiszen az országgyűlés nem azt mondta, hogy mindenki gondolkozzon ugyanúgy, ahogy a fejedelem vagy a többség, hanem azt, hogy minden közösségnek adjuk meg a szabad lehetőséget a választásra, és mindenki gyakorolhassa azt a felfogást, amelyik a hitével megegyezik.

„Ez egy nagyon szép és bölcs rendezési módja a vallási kérdésnek, és ez az elvi viszonyulás ma is nagyon aktuális kellene hogy legyen” – vélte.

( Cikkünk korrában 2021. január 13-án jelent meg. )