Nálunk 40 800 lakosra jut egy törvényhozó, feltéve, hogy 19 millióan vagyunk, míg Magyarországon 48, Lengyelországban pedig közel 68 ezerre.

Románia évek óta nem fenntartható üzemmódban működik, lényegében kölcsönökből él, amelyek növekvő terhet jelentenek a költségvetés számára, ez az egyetlen EU-tagállam, amely túlzottdeficit-eljárás alatt áll. A megoldás egyik kulcsfontosságú eleme az államigazgatási reform volna, az állami apparátus karcsúsítása, ami jelentős megtakarításokat tenne lehetővé. Ennek keretében kézenfekvő lenne a parlamenti képviselők számának csökkentése, illetve a szenátus megszüntetése, amely jelenlegi formájában felesleges intézmény.

Bár valószínűleg mindkét intézkedésnek hatalmas a társadalmi támogatottsága, s egy érvényes népszavazás is született az ügyben, még 2009-ben, mostanáig nem létezett olyan kormánykoalíció, amely ezt valóban végre szerette volna hajtani, s ez az aktuális kormánypártokra is érvényes. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy nemzetközi viszonylatban valóban túlméretezett-e a román parlament.

A nemzeti államok törvényhozásainak szövetsége, az Interparlamentáris Unió adatai szerint a 178 tagország közül 79-ben működik kétkamarás parlament. Az Európai Unióban 10 tagállamában van felsőház, ezek közül Belgium, Hollandia, Ausztria, Írország és Csehország lakossága is kisebb, mint Romániáé. A helyzetet árnyalja, hogy mindezen tagállamok gazdagabbak Romániánál, az első négy esetében a különbség hatalmas.

Az EU-ban Cipruson, Luxemburgban és Máltán működnek a legkisebb létszámú, 56, 60, illetve 79 fős parlamentek. A legnépesebb az olasz, melynek 945 tagja van, míg Franciaországban 925-en, Németországban pedig 709-en ülnek a törvényhozásban. A látszat azonban csal, ha a lakosság számát is figyelembe vesszük, akkor a máltai és a luxemburgi parlament túlméretezett a franciához és a némethez viszonyítva.

A szigetországban 5570, a nagyhercegségben pedig körülbelül 10 400 lakosra jut egy törvényhozó, míg Németországban 117 ezer, Franciaországban pedig 71 ezer lakosra.

Természetesen nem egészséges összehasonlítani teljesen eltérő méretű országokat, hiszen ha a luxemburgi szorzó alapján állapítanák meg a parlament létszámát minden EU-tagállamban, akkor Romániában az 1800 fölött lenne, a Bundestagnak pedig sportcsarnokban kellene üléseznie, hogy mind a 8 ezer választott elférjen.

Romániát Hollandiával, Belgiummal, Csehországgal, Görögországgal, Portugáliával, Magyarországgal és Lengyelországgal lehet többé-kevésbé mérvadó módon összehasonlítani. Lengyelországban körülbelül kétszer annyian élnek, mint Romániában, s míg nálunk 466 törvényhozó van, addig ott 560. Ez azt jelenti, hogy nálunk, 19 millió lakossal számolva, kerekítve 40 800 lakosra jut egy képviselő vagy szenátor, míg a lengyeleknél 67 900-ra.

Kifejezetten rosszul jövünk ki a Belgiummal és Hollandiával való összehasonlításból is, mivel előbbinek 11,5 millió lakosa és 210 parlamenti képviselője van, utóbbinak pedig 17 millió lakója és 225 képviselője. Belgiumban tehát 54 800, míg Hollandiában 75 500 lakos tart el egy törvényhozót. Portugáliával, Görögországgal és Csehországgal hozzávetőleg azonos szinten vagyunk: előbbiben 44 ezer, a mediterrán országban 36 ezer, utóbbiban 37 ezer főre jut egy parlamenti képviselő. Magyarországon körülbelül 48 ezer lakosra jut egy törvényhozó, az Országgyűlésnek ugyanis 199 tagja van.

Ezek a számok azt mutatják, nem állja meg a helyét a vélekedés, hogy rendkívül túlméretezett lenne a romániai törvényhozó testület, lakosságarányosan a nemzetközi átlag közelében van a képviselők/szenátorok száma. Ezzel együtt minden bizonnyal kevés választó venné zokon, ha kevésbé népes, s ebből fakadóan kevésbé költséges törvényhozása lenne az országnak.