Ne számok egy statisztikában, hanem külön személyek legyenek a hátrányos helyzetűek, akikre mint a társadalom értékes tagjaira tekintünk – látná jónak Makkai Péter református lelkész, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány egyik vezetője, aki az új összetételű kormányban államtitkári megbízatást kapott a munkaügyi és szociális védelmi minisztériumban. Makkai Pétert a terepen szerzett tapasztalatairól és az új munkájával kapcsolatos elképzeléseiről kérdeztük.

Makkai Péter János 49 éves református lelkész, a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány fogyatékkal élők, gyermekjóléti és családsegítő ágazatának igazgatója. Nevéhez fűződik az Írisz Ház – fogyatékkal élők számára létrehozott intézményrendszer –, a nappali foglalkoztató, védett műhelyek, speciális munkaközvetítő iroda, szociális vállalkozások, védett lakás, számos, fogyatékkal élők társadalmi elfogadását elősegítő helyi és nemzetközi rendezvény, valamint a Kovászna megyei, nehéz sorsú gyermekek délutáni oktatását és támogatását szolgáló programok kiépítése. Szociális érzékenysége hitbeli elkötelezettségéből és nagycsaládos hátteréből származik. Házas, három felnőtt gyermeke és egy unokája van. (Forrás: rmdsz.ro)

Önéletrajza szerint rálát azokra a területekre, amelyek a munkaügyi és szociális védelmi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Református lelkész, de a Diakónia Alapítvány egyik ágazatának igazgatójaként fogyatékkal élőkkel, családokkal, gyermekekkel is dolgozik. Terepen szerzett szakmai tapasztalatait mennyire tudja majd kamatoztatni államtitkárként?

Nagyon érdekes, hogy a munkát összekötik a szociális kérdésekkel; nem tudom, hogy ezt annak idején ki szervezte így, de nagyon jól tette, mert meggyőződésem, hogy a szociális kérdések nagy része munkával és foglalkoztatással oldható meg, nem szabad ezt szétválasztani. Ha jól láttam, akkor a szociális rendszer egy hatalmas terhet jelent, nagy nyomás van a költségvetésen a szociális kiadások terén, és az a kérdés, hogy hogyan lehet ezt a terhet lehetőségként látnunk.

Mondok egy példát. A fogyatékkal élő emberekről általában az az elképzelésünk, hogy az eltartásuk, asszisztenciájuk, egyáltalán létük tulajdonképpen a társadalom terhe. Még nagyon a kezdetén vagyunk annak, hogy ezt ne teherként, hanem lehetőségként lássuk, és a fogyatékkal élő emberekről mint a társadalom értékes tagjairól gondolkodjunk. Már a román kifejezésben is az van, hogy „cu dizabilități”, tehát fogyatékokkal élő; talán sokkal kifejezőbb lenne, hogy ha azt mondanánk: speciális lehetőségekkel élő emberek. Keresztyén ember lévén meg vagyok győződve, hogy az Úristen olyan értékekkel bocsát útjára minden embert ebbe a világba, amelyeket a társadalom egészére tud majd fordítani. Az életem, munkám során ezt nagyon sokszor megtapasztaltam, és meggyőződésem, hogy ezt szélesebb körben is ugyanígy kellene kezelni.

Lát-e olyan területet a szociális ellátórendszerben, ahol nagy szükség lenne további állami segítségre, támogatásra, intézkedésre?

Én úgy látom, és erre a kormányprogram és az RMDSZ-nek a szociális ügyekre vonatkozó programja is rámutat, hogy minden embert személyesen kell venni. Általában számokkal dolgoztak eddig a hatóságok, és például elmondták, hogy ennyi munkanélküli ennyi pénzbe kerül. Nagyon nehéz, de nem szám szerint, hanem személy szerint kell megnézni mindenkit.

Református lelkész vagyok, és nem szeretném megtagadni ezt a mivoltomat. Jézus egy alkalommal arról beszél, hogy egy Lázár nevű koldus egy gazdag embernek a háza, udvara előtt fekszik, és várja, hogy az asztalról valamilyen morzsa lekerüljön hozzá, és azzal biztosítsa létét. Nagyon érdekes, hogy ebben a példázatban a gazdag nincs megnevezve – mi általában a gazdagokat tartjuk nyilván, az ő nevüket ismerjük, a szegényekét nem, azok számok lesznek. Jézus azonban pont fordítva teszi, és azt mondja, hogy a szegénységnek, a nyomorúságnak mindig neve van. Ezt kell meglátni, ezeket az embereket kell nevükön nevezni, meglátogatni, segíteni abban, hogy fel tudjanak állni, és önállóak, hasznosak tudjanak lenni a társadalomban. Hogy ez mivel érhető el, pénzügyi támogatással vagy mással, már egy másik kérdés. Azt látjuk, hogy nem mindig a megfelelő eredményt éri el az ember azzal, ha pénzt ad. Ezért én úgy gondolom, hogy meg kellene nézni annak a lehetőségét, hogy hogyan lehetne ezeket a pénzbeli támogatásokat szociális szolgáltatásokká, csomagokká átértelmezni, ami valós támogatást nyújtana annak, aki erre rászorul.

Államtitkárként konkrétan milyen területért felel a minisztériumban?

Ami körvonalazódik, az kimondottan a szociális szolgáltatásoknak a felügyelete, a szociális szolgáltatások politikáinak az alakítása, de természetesen mindez a foglalkoztatáson keresztül. A szociális szolgáltatás akkor erős, ha annak a célja az önállósodás. Évek óta beszélünk a szociális vállalkozásokról, van erre egy törvény is, és most ezt próbálják újra körvonalazni, mert nem érte el a célját. Úgy érzem, hogy segítségül kell hívni ezeket a szociális vállalkozásokat is ahhoz, hogy a szociális rendszerből át tudjuk vezetni az embereket a munkaterületekre.

Kapcsolódó

RMDSZ-es államtitkárokat neveztek ki a szállításügyi és a munkaügyi minisztériumba

Két államtitkárt nevezett ki az RMDSZ javaslatára Florin Cîţu miniszterelnök.

kinevezés államtitkár RMDSZ

Milyen feladatokkal teltek új megbízatásának első napjai?

Elsősorban egy folyamatban lévő felmérésben veszek részt, amit a minisztérium indított a helyi és megyei munkafelügyeleteken keresztül, amiben felmérik a nagy szükségleteket, a tartós munkanélküliségben levők helyzetét stb. Nagyon kíváncsi vagyok az eredményekre. Természetesen találkoztam azokkal az igazgatókkal, osztályvezetőkkel is, akik különböző területeken dolgoznak, itt most gondolok a fogyatékosügyi hatóságra vagy a szociális felügyeleti és kifizetési ügynökségre, a minisztériumon belül azokra, akik a szociális szolgáltatások felügyeletével, akkreditációjával, a szubvenciókkal foglalkoznak. Átnéztük a jelenlegi helyzetet, hogy milyen problémákba ütköznek a kollégák. Elindítottunk egy állandó munkacsoportot, ahol ezeket a problémákat az asztalra tesszük, és egyenként megpróbálunk megoldásokat találni rá.

És természetesen jönnek a napi teendők. Azt tudom mondani, hogy rengeteg a munka. A minisztériumban nagyon képzett és nyitott munkatársakkal találkoztam, minden elismerésem azért a munkáért, amit ők végeznek. Romániában körülbelül hétmillió ember részesül valamilyen kifizetésben, támogatásban, ennek csak a megszervezése nagyon komoly, mert hogyha valakinek elmarad a gyermekpénze, akkor azt megérzi abban a hónapban. Nem egyszerű működtetni a rendszert, és változtatni sem könnyű rajta. Úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas teherhajót, ami nagyon nehezen mozog, de ha elindul, reméljük, jó irányba fog fordulni.

A munkaügyi és szociális védelmi tárca a költségvetés tervezete szerint idén a tavalyinál 10 százalékkal több pénzből gazdálkodhat. Elsősorban mire fordítja a minisztérium ezt a pénzt, erről mit tud elmondani?

Nem volt még alkalmam a költségvetést megnézni, egy pár dolgot láttam belőle, de ez még tárgyalás alatt van, ezért nem tudok részleteket.

Kérem, röviden ismertesse, mit gondol a tárca tevékenységéhez kapcsolódó alábbi témákról, intézkedésekről, kitérve arra is, hogy hogyan javítana ezeken. Kezdjük a gyermeknevelési pótlékkal, ami rengeteg szülőt érint. Ön szerint emelkedjen-e a gyermekpénz összege, s ha igen, hogyan, milyen tempóban?

Ha jól tudom, ez egy nemzetközi jog alapján adott jog, és egy olyan dolog, amin nagyon nehezen lehet változtatni. Növelni lehet, de nem lehet elvenni. Ellenben vannak olyan részletei is, mint ahogy mondtam az elején, hogy ha lehet, ezt nem is annyira pénzben, inkább szociális szolgáltatásként kellene nyújtani a családoknak, mert a gyermeksegély tulajdonképpen a családtámogatási rendszerhez tartozik. Át kellene nézni ezt a rendszert, és megnézni annak lehetőségét, hogy hogyan lehetne ezeket sokkal hatékonyabban felhasználni a gyermekek érdekében. Nem mindegy, hogy egy család a gyermekpénzt megkapja egy összegben, és a saját belátása szerint költi el, vagy megkapja például délutáni oktatás szolgáltatásában vagy bölcsőde formájában. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerül, ezt jogilag mind át kell nézni, de a mi elképzelésünk az, hogy a gyermektámogatást hatékonyabbá kell tenni, mert nem elég és nem éri el a célját.

Családtámogatási intézkedések – tudomásom szerint az RMDSZ-nek van egy parlamentbe benyújtott családtámogató intézkedéscsomagja. Ön mit tart jónak a jelenlegiek közül, min kellene javítani, mire lenne még szükség?

A legnagyobb támogatást a fiszkalitásban tudnánk adni, tehát levenni a családokról az adóterheket, ott felszabadítani erőforrásokat. Másfelől pedig olyan támogatáscsomagokká alakítani át ezeket a pénzügyi támogatásokat, amelyek szolgáltatásokkal segítik azt, hogy a család minél önállóbb legyen, minél tervezhetőbb jövője legyen és minél inkább a foglalkoztatás felé tudjon elmozdulni. Legyen szabadideje, legyen lefoglalva, és legyen joga és lehetősége arra is, hogy ha szeretne dolgozni, akkor dolgozhasson.   

Munkanélküliség – említette, hogy nem szeret feltétlenül számokban beszélni a munkanélküliekről, de tud-e valamit arról, hogy idén mekkora munkanélküliséggel számolnak? Tavaly decemberben 4,9 százalékos volt.

Számok, előrejelzések megjelennek, de mint mondtam, szerintem személyekre kell ezt lebontani. Én úgy érzem, hogy az, aki dolgozni szeretne a mai világban, azt segíteni kell, és biztos, hogy megkapja a munkahelyét. Csak egy példával hadd éljek. A 2020-as évben, amikor gyárak zártak be – Sepsiszentgyörgyön is –, akkor a fogyatékkal élők munkába állásának a területén a Diakónia Alapítvány nagy lépéseket tett: több tucat fogyatékkal élőt tudott elhelyezni a munkaerőpiacon akkor, amikor mindenki recesszióról és munkanélküliségről beszélt. Még olyanokat is sikerült elhelyezni a munkaerőpiacon, akiknek nem volt még munkahelye.

A miniszter bejelentése szerint folyamatban van a nyugdíjak újraszámolása, ez pontosan mit jelent?

Részleteket nem tudok erről. Én is támogatom, hogy át kell gondolni a nyugdíjrendszert és egy igazságos, munka alapú rendszert kell kialakítani, amiben nincsenek eltérések, hogy azok az emberek, akik hozzájárultak a nyugdíjpénztárhoz, élvezhessék a munkájuknak az ilyenszerű gyümölcsét, és egy normális, emberhez méltó öregkort tudjanak élvezni.