Három szatmárnémeti tanárnőt mentett ki a hétfői földrengés sújtotta Törökországból a román légierő repülőgépe. A Maszolnak Czumbil Erika, a Johann Ettinger Német Nyelvű Líceum tanára mesélt az átélt borzalmakról.

Hétfő kora reggel előbb 7,8-es, majd nem sokkal később 7,7-es erősségű pusztító földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát– alig néhány órával azt követően, hogy az országba, pontosabban a 2,26 millió lakosú Adana városába érkezett három szatmárnémeti pedagógus: Czumbil Erika, Irimie Rebecca és Hölczli Iulia. Egy Erasmus-projekt révén utaztak Törökországba Kolozsvárról indulva, Isztambulban átszállva vasárnap este érkeztek meg az adanai repülőtérre. A projektben egyébként  görög, lengyel és olasz, illetve a házigazda török pedagógusokkal dolgoztak volna együtt az ökológiai nevelés témakörében. A közös munkából azonban nem lett semmi, hiszen az országban mintegy száz éve nem látott természeti katasztrófa közbeszólt.

Elfoglalták a hotelszobájukat – egy háromszintes szálloda legfelső emeletén –, majd rövid beszélgetést követően álomba merültek, nem is sejtve, hogy egészen rendhagyó lesz az ébredés. „Hajnalban nagy robajra ébredtünk, mozgott minden a szobában. Először azt hittem, csak álmodom, de amikor magamhoz tértem, még mindig mozgott minden. Az az egy–két perc igazi rémálom volt” – magyarázta Czumbil Erika. „Amint észbe kaptam, gyorsan felvettem a pizsamára egy nadrágot, kabátot, magamhoz vettem a táskámat az iratokkal és telefonnal, és azonnal elhagytam az épületet a kollégáimmal. A szálloda előtt már gyülekeztek az ijedt emberek, sokan utánunk jöttek ki az épületből. Miután véget ért a rengés és kicsit megnyugodtunk, visszamentünk az előtérbe, ahol a tévé már mutatta a természeti katasztrófa nyomait” – mondja.

Természetesen nem tértek vissza a hotelszobába, annak ellenére, hogy az épületben nem esett különösebb kár, és a szomszédos magas épületek is elég jól bírták a földmozgást.

„Az volt az első gondolatunk, hogy innen haza kell jutnunk. Amint tudtuk, hívtuk az ankarai nagykövetséget, jeleztük, hogy segítségre van szükségünk. Ezzel párhuzamosan próbáltunk repülőjegyet szerezni, vagy akár buszjegyet, hogy elhagyjuk a várost, ki tudja, mi várható még”, fogalmazott a tanárnő.

Erre sokan gondoltak még, mert semmiféle jegyet nem lehetett szerezni. A sejtések pedig bekövetkeztek, hiszen később újabb nagy erősségű rengés következett.

„Felkerestek minket a törökországi projektpartnerek. Látszott rajtuk, hogy nagyon aggódnak. Elvittek ebédelni, alig adtuk le a rendelést, jött is az újabb rengés. Azonnal kirohantunk az étteremből, szerencsére a környékbeli épületek kitartottak. Ugyan nem távolodtunk el nagyon a szálláshelytől, láttunk kisebb összedőlt épületeket, a híradásokból azonban később kiderült, szerencsések voltunk, Adanában is pusztított a földrengés” – mondja Czumbil Erika.

Az ebédet már az utcán fogyasztották el, ahogy sok helybéli is: a parkok megteltek, az emberek féltek visszatérni otthonaikba – különösen, hogy újabb, kisebb utórengések is voltak. Mint a szeizmológusok jelentéséből kiderült, az első két nagy rengést követően csütörtök reggelig mintegy 700 utórengést észleltek, közöttük kedden és szerdán délben is volt egy-egy nagyobb.

A pedagógusok folyamatosan tartották a kapcsolatot az itthoniakkal, tőlük tudták meg, hogy Románia három katonai repülőgépnyi segítséget küld Törökországba. Sikerült egyeztetniük a nagykövetséggel és megtudták, hogy már várják őket a repülőtéren. Ám az odajutás sem volt zökkenőmentes, a városból kivezető utak tele voltak, alig lehetett haladni, mindenki menekült a városból, magyarázta a tanárnő.

Aztán a szatmáriak fellélegezhettek: elérték a repülőteret, ahol várta őket a román repülőgép, amely a lengyel kollégákat is Romániába hozta. Bukarestben landoltak, ahol mások mellett Raed Arafat belügyi államtitkár, az országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség vezetője fogadta őket. Majd hamarosan indulhattak haza Szatmárnémetibe a katasztrófavédelem által biztosított gépjárművel, szintén több átszállással, ahogy Adanába is érkeztek pár nappal korábban.

A megrázó történetet a boldog hazatérés zárja, ahol sikerült kipihenni a több tíz órányi alvatlanságot és az átélt kalandokat, illetve a hazautazást. „Nagyon köszönjük a hatóságoknak a segítséget, az operatív munkát” – zárta beszámolóját Czumbil Erika.