A sor végén kullog Románia a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát tekintve. A Maszol által megkérdezett oktatási szakértők szerint a lemaradás aggodalomra ad okot, hiszen a felsőfokú végzettség tágítja a látókört, és a munkaerőpiacon is jó befektetésnek számít.

Az Eurostat adatai szerint Romániában a 24 és 35 év közötti fiatalok mindössze 23 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, miközben az uniós átlag 41 százalék. A rangsor végén található még Olaszország (28 százalék), Magyarország (33 százalék) és Bulgária (34 százalék). Luxemburgban, Írországban, Cipruson, Litvániában, Hollandiában és Belgiumban a lakosság több mint fele rendelkezik felsőfokú képzést igazoló oklevéllel, Ausztria, Lengyelország és Finnország az uniós átlag körül teljesít. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) által a 2021-es népszámlálás során gyűjtött adatok szerint az elmúlt tíz évben Romániában 1,6 millió nő, és 1,3 millió férfi szerzett egyetemi oklevelet.

Az egyetem tágítja a látószöget

Aggodalomra ad okot, hogy Románia sereghajtó az Európai Unióban a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok arányát tekintve, szögezte le a Maszol megkeresésére

Markó Bálint, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese. Hangsúlyozta, ez nemcsak arról szól, hogy ha valaki egyetemi oklevelet szerez, egy elit részévé válik, hanem egy másik képzési formát, tudásszint-elsajátítást jelent, és nem utolsósorban a látószög tágítását eredményezi. Egy egyetemista általában más városba költözik, egy másfajta közösség részévé válik, új tapasztalatokat szerez a társadalom működéséről, amit másként tud hasznosítani, amikor be kell töltenie egy munkakört. Továbbá az egyetemi képzés innovációs potenciált is jelent, a diákok olyan kérdésekkel, megoldásokkal találkoznak, ami új és releváns tudásgenerálást eredményez, taglalta Markó Bálint.

A mutató ugyanakkor arra is ráirányítja a figyelmet, hogy az országban társadalmi szinten is gondok vannak, fejtette ki az egyetemi oktató. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők alacsony aránya jelezheti, hogy a fiatal nemzedék egy része kivándorol, és külföldön végez egyetemet, közülük kevesen hozzák haza a megszerzett tudást. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a középiskolát végzett diákok mennyire látják hasznát, hogy felsőbb szinten folytassák a tanulmányaikat, bár a munkaerőpiacról folyamatosan érkeznek a visszajelzések, hogy sem szakiskolai, sem egyetemi szinten nincs megfelelő mennyiségű és minőségű szakember.

Gyökeres változást eredményezhetnek az oktatási fejlesztések

Markó Bálint úgy véli, tíz éven belül gyökeres változást lehet elérni, ha a középiskolai, egyetemi és az élethosszig tartó tanulást hatékonyan megtámogatja az ország. Jelenleg több olyan lehetőség van, amit ügyesen és okosan kell kihasználni. Az országos helyreállítási terv (PNRR) több fejezete kapcsolódik az oktatáshoz, például a digitalizációs és a duális képzésre vonatkozó projektek és pályázati felhívások. Ha ezeket sikerül jól megvalósítani, az oktatásnak is nyújthatnak egy új dimenziót, mely vonzóbbá és hatékonyabbá teszi, szögezte le az egyetemi oktató.

Meglátása szerint erőteljesen meg kell támogatni az infrastruktúrát, hiszen az egyetemekre az elmúlt tíz évben erőteljesen rányomta a bélyegét a források szűkössége. A felsőfokú oktatási intézmények pályáznak ugyan, de a szükséges fejlesztések túlmutatnak a költségvetési erejükön. Másrészt hiába hangsúlyozzuk a szakiskolák, a szaklíceumok fontosságát, ha a közvélekedés ezeket elavult műhelyekkel társítja. A korszerű laboratóriumok létrehozása alapvetően változtatja meg a felfogást erről a képzési formáról, taglalta Markó Bálint. Hozzátette, azokban az országokban, ahol jobbak az arányok – Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban – az elmúlt tíz évben komoly fejlesztések valósultak meg az oktatás terén.    

Románia az élethosszig tartó tanulás terén is rosszul áll, messze az uniós átlag alatt teljesít, hívta fel a figyelmet a rektorhelyettes. Ez a közvetlenül érinti a munkaerőpiac hatékonyságát, hiszen nem egyszerűen arról szól, hogy egy felnőtt, már dolgozó ember kitehet egy újabb oklevelet a falra, hanem arról, hogy a közben dinamikusan fejlődő tudástárból be tud emelni egy újabb elemet a portfóliójába: megtanul használni egy új programot, egy új gépet.

Feltétel a sikeres érettségi

A beiskolázási számokból kiindulva egyértelmű, hogy országos szinten még mindig több gyerek jár szak- és elméleti líceumba, mint hároméves szakiskolába, mutatott rá a Maszol kérdésére Kiss Imre. A Kovászna megyei főtanfelügyelő arra is rávilágított, hogy a nyolcadik osztályt végzett gyerekek többsége még mindig inkább líceumba készül, elméletileg ők egyetemen folytathatnák a tanulmányaikat. A nagy szakadás az érettségi vizsgán következik be, hiszen aki többszöri nekifutásra sem tud leérettségizni, nem iratkozhat be felsőfokú oktatási intézményekbe.

„Elvárnám azoktól, akik líceumban tanulnak, hogy tudatosan készüljenek az érettségi vizsgára, és megszerezzék az oklevelet. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy 2011 óta, amikor szigorították a vizsga lebonyolításának feltételeit, kamerákat szereltek be, sokan elbuknak a vizsgán” – részletezte a főtanfelügyelő. Arra is kitért, felvetődik a kérdés, egyáltalán érdemes lenne-e egyetemen folytatni a tanulmányait annak, aki nem készül fel az érettségire.

A képzésnek megfelelő munka

Kérdés, hogy a munkaerőpiac kínál-e mindenkinek a végzettségének megfelelő és azzal arányos javadalmazást nyújtó állást, vetette fel Kiss Imre. Kifejtette, olyan körülmények között nem kell feltétlenül növelni a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát, ha évente 20–30 ezer ember nem talál olyan munkahelyet, ami megfelel az elvárásainak, a képzettségének, hiszen jelenleg is van példa arra, hogy túlképzettek dolgoznak bizonyos munkakörökben. Ugyanez a felvetés az uniós átlag kapcsán is érvényes.

Kiss Imre ugyanakkor leszögezte, a felsőoktatásban résztvevők száma egyenesen arányos az országok, és azon belül a régiók fejlettségi szintjével. Nem véletlen, hogy Kolozs megye élen jár már a sikeresen érettségizők arányát tekintve is. A tanuláshoz való hozzáállást a belső motiváció is meghatározza, hiszen aki tanulni, fejlődni akart a kommunizmusban, vagy a kilencvenes években a nagy átalakulások alatt is megtette, de befolyásolja az is, hogy a szűkebb- tágabb környezet mennyire értékeli a tudást, szögezte le Kiss Imre.