Román sikertörténetként tálalják a gyulafehérvári nagygyűlést a magyar harmadikosok tankönyvében

„Majdnem kiugrott dédnagyapátok szíve az örömtől, mert szeretett szülőföldjét, Erdélyt Romániával egyesítették” – olvasható a magyar nyelvű harmadik osztályos polgári nevelés tankönyvben. A Maszol által megszólaltatott szülő, történész és politikus is úgy véli, a magyar és a román közösség által eltérő módon megítélt történelmi eseményről kellő tisztánlátással és érzelemmentesen kell beszélni az iskolákban.

A harmadik osztályos polgári nevelés tankönyv A bátorság arcai című fejezetébe illesztett leckére Benkő Erika hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatának vezetője, korábbi parlamenti képviselő édesanyaként szembesült a megfogalmazással.

A lecke azt taglalja, miként mesél egy nagyapa unokáinak az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nagygyűlésről – amelyen a román közvéleményformálók egyoldalúan mondták ki Erdély egyesülését a Román Királysággal –, végül a diákoknak olyan kérdésre kell felelniük, hogy 1918. december 1-jén merészek vagy bátrak voltak a román emberek. „E tanuló üknagyapjának egészen más élményei voltak a Székely Hadosztályban. Mindenesetre érdekes módon tanulják a magyar gyerekek, hogy mi a bátorság, és kik a hősök Erdélyben” – írta a közösségi oldalán Benkő Erika.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a magyar családok érzéseit

A Maszol megkeresésére a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője kifejtette: ez a megközelítés teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a magyar gyerekek felmenői, családjaik, miként élték meg ezt a történelmi eseményt. Ezzel viszont azt az üzenetet közvetítik a tankönyv szerkesztői és fordítói, hogy a magyar emberek érzései, felmenőik bánata, nem számítanak, másodrangú állampolgárokként kezelik őket ebben az országban.

„A román állam feladata és felelőssége, hogy a kisebbségek itthon érezzék magukat, ez a megközelítés nem célravezető” – szögezte le Benkő Erika. Mint elmondta: dédnagyapja a Székely Hadosztályban volt önkéntes, az ő szíve nem repesett az örömtől 1918. december 1-jén, ezt a történetet az ükunoka is ismeri. Nem lehet egyoldalúan bemutatni ezt a történelmi eseményt, vagy a nacionalista sallangoktól megtisztítva a tényekre kellene szorítkozni. „Ha egy harmadikos gyerek azzal szembesül, hogy a román állam másodrangú állampolgárként tekint rá, az később meghatározhatja a viszonyát az államhoz” – hívta fel a figyelmet Benkő Erika.

Keresnek megoldást a változtatásra    

A kisebbségek számára nem specifikus tantárgyak esetében a román tankönyveket fordítják magyarra – magyarázta rá Gál Károly, Kovászna megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, a tanügyi szakbizottság tagja. Kifejtette, hogy a kisebbségeknek írt történelem tankönyvekben van egy külön kisebbségi fejezet, ugyanakkor a kisebbségek történelmét külön is tanulják.

A politikus jogosnak tartja a felvetést, hiszen az 1918. december 1-jei események megítélése teljesen más a két közösségben, erről a nem specifikus tankönyvekben is semlegesen, tárgyilagosan kellene írni, hogy ne váltson ki negatív érzéseket egy magyar gyerekben, illetve annak családjában. Gál Károly hozzátette, hogy a tanügyminisztériummal egyeztetve keresnek megoldást, megvizsgálják, milyen lehetőségek vannak a változtatásra.   

Tisztánlátással, érzelemmentesen

A Maszol Novák Csaba Zoltánt, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatóját történész minőségében kérdezte, hogyan lehet a román és a magyar közösség által különböző módon megítélt történelmi eseményről beszélni az iskolákban. A szakértő kifejtette, a pedagógusoknak megvan a szabadságuk, hogy az eseményeket kontextusba helyezzék, kellő tisztánlátással, érzelemmentesen el tudják mondani, hogy a gyulafehérvári nagygyűlés egy történelmi folyamat eleme, nem több, és nem kevesebb.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Az, hogy az 1989-es rendszerváltás után román nemzeti ünneppé emelték december 1-jét, konfliktusos helyzetet teremt a románok és magyarok között, mert a két közösség tagjai más-más előjellel tekintenek erre a dátumra, amely történelmi momentumként az erdélyi románok nagygyűlése, az erdélyi román képviselők azon döntése, hogy Romániában szeretnének élni – fejtette ki Novák Csaba Zoltán történész. Szerinte a román közösség olyan dátumként tekint december 1-jére, amely az áhított Nagy-Románia létrejöttét szimbolizálja, a magyar közemlékezetbe pedig ellentétes előjellel vonult be, a történelmi Magyarország szétesését, az erdélyi magyarok kisebbségi sorsba kerülését jelenti.

A kizárólagosság idejétmúlt

Fontos kérdés, hogy mire használjuk a történelmet, a megjelenített történelmi évfordulót, mennyire kizárólagos ennek az értelmezése – hívta fel a figyelmet Novák Csaba Zoltán. Amíg december 1-seje értelmezése a román nemzetállam születésének perspektívájából él, eleve kizárólagos, mert csak a román sikerelemre fókuszál, eltekint attól, hogy az ország más állampolgárai számára nem jelentett hasonló katarzist, és vannak olyan állampolgárok, a magyarok, akik számára negatív töltetű.Román trikolórra díszítették a gyulafehérvári ortodox katedrálist tavaly december 1-sején | Fotó: gov.ro

Ilyen megközelítésből nem volt szerencsés a rendszerváltás után ezt a dátumot kijelölni nemzeti ünnepként, de a román politikai gondolkodásban a nemzetállam imázsa elsődleges tényezőnek számított, szögezte le a történész. Ennek a történelmi dátumnak érzelmi háttere a nemzetállami legitimitást hivatott alátámasztani, ezért annyira negatív a magyar részről érkező érzelmi fogadtatása.

„Ez egy idejétmúlt megközelítés, mint ahogy az sem produktív, ha a magyar közösség bedől ennek az érzelmi állapotnak, hasonló, csak negatív előjelű hozzáállássál reagálja le, netalán ellenrendezvényeket szervez, ellengesztusokat tesz, mert így élteti az érzelmi töltetét” – taglalta Novák Csaba Zoltán. Felidézte: szenátorként gyakran szólalt fel a parlamentben december 1-seje alkalmával, hangsúlyozva, hogy nem az érzelmi válaszra kell fókuszálni, hanem az évforduló azt a célt is szolgálhatja, hogy egy közösség szembenézzen önmagával, számvetést készítsen.

Tavaly Csoma Botond RMDSZ-es alsóházi frakcióvezető tartott beszédet a parlamentben december 1-jén, az arra érkező reakciókból látni lehetett, hogy a román politikum távol áll attól, hogy az érzelmi intenzitásból engedjen.

A pedagógus kontextusba helyezheti az anyagot

A pedagógusoknak van annyi szabadságuk, hogy a történeteket kontextusba tudják helyezni, kellő tisztánlátással, érzelemmentesen el tudják mondani a diákoknak – a magyaroknak és a románoknak is –, hogy december 1-seje egyesek számára sikertörténet, mások számára nem.

A történész úgy vélte, nem fojtogatóan kötelező ez a gondolatiság a tanintézetekben, vagy más területeken. A román történetírásban is vannak már olyan irányvonalak, iskolák, szereplők, akik képesek pusztán szakmai szempontból tekinteni erre az eseményre, viszont a nacionalista történetírásnak is megvannak még a maga fellegvárai – jelentette ki Novák Csaba-Zoltán.

„Előrelátható ideig december 1-seje marad Románia nemzeti ünnepe, nem valószínű, hogy ezen változtatnának, ám nem kell bedőlni az érzelmi kihívásoknak, hiszen a román diskurzus is lassan, de változik, az elmúlt harminc évben a román történetírásban is elindult a nemzeti diskurzusról való leválás folyamata, tetten érhető egy elmozdulás” – részletezte Novák Csaba-Zoltán.

Kapcsolódók

Kimaradt?