Több román értelmiségi is kifogásolja, hogy sem a román kormány, sem az államelnöki hivatal nem fogalmazott meg üzenetet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából.

Vladimir Tismăneanu politológus, szociológus Facebook-bejegyzésben adott hangot csalódottságának amiatt, hogy a román állam máig nem határolódott el az egykori bukaresti kommunista rezsimtől amiatt, hogy kiszolgáltatta a Szovjetuniónak a Nagy Imre-csoportot. Tismăneanu nevéhez fűződik az a szakértői jelentés, amely alapján Traian Băsescu korábbi román államfő elítélte a román kommunista diktatúrát.

A Washingtonban élő 75 éves politikai elemző, a Marylandi Egyetem nyugalmazott professzora az évfordulója alkalmából közzétett bejegyzésében éles kritikával illette a bukaresti kormányt és Nicusor Dan államfőt.

Sajnálatosnak nevezte, hogy nem akadt tanácsadó, aki azt javasolta volna Luca Niculescu frissen kinevezett kormányfőnek, hogy október 23-án utazzon el Snagovba, és helyezzen el egy szál virágot Nagy Imre emlékművénél.

Felidézte, hogy az 1958 júniusában Budapesten kivégzett mártír miniszterelnököt és kormánya tagjait 1956 novemberében Romániába deportálták, ahol megfigyelték és folyamatosan vallatták őket.

„Hivatalosan politikai menedékjogot kértek, ez azonban arcátlan hazugság. Valójában a Securitate, vagyis a KGB foglyai voltak. A román »népi demokratikus» állam elárulta őket. A demokratikus román államnak ma el kellett volna határolódnia attól a szégyenletes epizódtól, ám nem tette meg” - idézte a portál Tismăneanu bejegyzését. Ebben a politológus aláhúzta: Nagy Imre értékei „ma is élnek”, és szöges ellentétben állnak a kormányzó román Szociáldemokrata Párt „mocskos és kicsinyes érdekeivel”.

A román állami vezetők évfordulóhoz való hozzáállását a transzilvanista Transilvania Noastra - Erdélyünk - Unser Siebenbürgen (TEUS) Egyesület elnöke, Tudor Duică is elmarasztalta.

Facebook-bejegyzésében rámutatott, hogy az évforduló alkalmából mintegy 40 ország képviseltette magát Budapesten, Románia jelenléte ellenben észrevétlen volt, és sem Nicusor Dan államelnök, sem a román diplomácia nem tartotta érdemesnek megfogalmazni a történelmi pillanathoz méltó nyilvános üzenetet.

„Éppen Romániának volt különleges oka arra, hogy megemlékezzen 1956-ról. Mert a forradalom nem csupán a magyar történelem része, visszhangja azonnal átterjedt a határon: romániai diákok és értelmiségiek, magyarok és románok egyaránt reménykedve tekintettek Budapestre, a román kommunista rezsim pedig letartóztatásokkal és megtorlással válaszolt. Erdély számára 1956 korántsem mások történelme” - állapította meg Duică.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy Maia Sandu moldovai államfő jelen volt a budapesti ünnepségen, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is üzent.

Tudor Duică szerint a magát mélyen európai, antikommunista és az Oroszország által fenyegetett államokkal szolidáris országként meghatározó Románia szinte kihagyhatatlan diplomáciai lehetőséget kapott, amit sikerült elszalasztania. Nem tudni, hogy diplomáciai megfontolásból, hanyagságból vagy egyszerűen a történelmi reflex hiányából.

„Az eredmény azonban magáért beszél: a kommunizmus és a szovjet uralommal szembeni, szó szerint a szomszédunkban kirobbant felkelés 70. évfordulóján Bukarest a diplomáciai ünnepélyesség egy sajátos román változatát választotta: a hallgatásét” - olvasható Duică bejegyzésében.