Fáklyás felvonulással és a korabeli eseményeket felidéző, látványos zenés műsorral emlékezett Csíkszereda az 1956. október 23-án kitört magyar forradalomra és szabadságharcra, amelynek idén van a hetvenedik évfordulója.

A megemlékezők a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar vezetésével a Szabadság térről vonultak a Gloria Victis emlékműhöz, ahol a Csíki Játékszín színészei és a Role zenekar közös, Csend előtt és után című zenés színházi produkciója idézte fel a forradalom emlékét.

A magyar himnusz elhangzása után Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere és Szungert Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője mondott ünnepi beszédet.

Korodi Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a forradalom történetét úgy kell továbbadni a fiataloknak, hogy megértsék annak személyes jelentőségét is. Mint mondta, egyre kevesebb szemtanú és egykori politikai fogoly él közöttünk, ezért különösen fontos, hogy történeteik ne vesszenek feledésbe. „A múlt megőrzésének felelősségét nem háríthatjuk át az időre” – fogalmazott.

A polgármester felidézte, hogy bár Csíkszereda nem volt részese a budapesti forradalom utcai eseményeinek, a kommunista diktatúra szorítása itt is érezhető volt. Sokan azért szenvedtek megtorlást, mert magyarként éltek, másként gondolkodtak, vagy nem voltak hajlandók teljesen alárendelni magukat a rendszernek. Külön kiemelte Nagy Benedek, a közösség által Benci bácsiként ismert egykori politikai fogoly történetét, akit egyetemistaként, Kolozsváron ötévi börtönbüntetésre ítéltek. A csíki áldozatok emlékművén 227 név szerepel – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a nevek mögött emberi sorsok, családok és közösségek történetei állnak.

El kell mesélni, mi történt

Korodi Attila szerint a fiatalok számára ma nehéz elképzelni, milyen volt olyan rendszerben élni, amelyben az ember nem mondhatta ki szabadon a véleményét, és anyanyelve vagy származása miatt is bajba kerülhetett. A felnőttek feladata, hogy türelemmel válaszoljanak a fiatalok kérdéseire, és ne csupán elvárják tőlük az emlékezést, hanem érthetően el is meséljék nekik a történteket.

„Ne csak azt várjuk el tőlük, hogy emlékezzenek, segítsünk nekik megérteni, mire emlékezünk” – mondta a városvezető. Hozzátette: a szabadság, az emberi méltóság, az anyanyelv használata és a gondolkodás szabadsága nem magától értetődő értékek. Az erdélyi magyar közösség megmaradásához az is hozzátartozik, hogy ismerje a múltját, és továbbadja azokat a történeteket, amelyekből megérthető, milyen árat fizettek elődeink a ma természetesnek vett jogokért.

Szungert Balázs beszédében kiemelte, hogy 1956 nem csupán Budapest, hanem az egész magyar nemzet közös öröksége. A szabadságvágy Erdélyben is megmozdulásokat váltott ki, a megtorlások pedig családokat szakítottak szét, koncepciós perekhez és mártírok halálához vezettek. Mint fogalmazott, a forradalom hősei nem fegyvereket, hanem hitet és kitartást hagytak örökül. „A szabadság nem magától értetődő adottság, hanem olyan érték, amelyért minden generációnak meg kell küzdenie” – hangsúlyozta.

A megemlékezésen az 1956-os eseményeket felidéző hologramok is megjelentek, köztük Nagy Imre alakja, elhangzott a politikus november 4-i rádióüzenete is. Az esemény végén Bálint Emil római katolikus plébános és Szatmári Szilárd református tiszteletes mondott egyházi áldást, majd a résztvevők koszorúkkal tisztelegtek az áldozatok emléke előtt. Az est a székely himnusz eléneklésével zárult.