Törő Attila Miklós fiatal református lelkipásztor nem mindennapi módját választotta a bályoki gyülekezet építésének és a parókia bővítésének: futással, jótékonysági adománygyűjtő akcióval hívja fel a figyelmet az egyházközség nemes céljaira. A Bihar megyei kistelepülés lelkipásztorával a szolgálatról, a közösségépítésről, a fizikai és lelki állóképességről, valamint a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

– Mióta szolgál Bályokon, és milyen állomások előzték meg a jelenlegi tisztségét?

– 2024. december 1-jén kezdtem meg lelkipásztori szolgálatomat a Bályoki Református Egyházközségben. Korábban, 2019–2020 között Margittán voltam mint gyakornok, 2020–2021-ben a Szatmárnémeti-Németi Gyülekezetben segédlelkész, 2021–2024 között pedig Patóházán szolgáltam önálló lelkészként. Amikor Bályokra kerültem, hamar nyilvánvalóvá vált mindannyiunk számára, hogy eljött az ideje a parókia átfogó felújításának és bővítésének. Egy új épületrészt húzunk fel, amelyet szervesen összekötünk a már meglévő, régi épülettel.

– A parókia felújítása és bővítése nagy fába vágott fejsze. Innen jött a futással egybekötött adománygyűjtés gondolata?

– Igen. Magam 2023 tavasza óta futok rendszeresen. Amikor látszott, hogy a parókia ügye komoly erőforrásokat igényel, arra gondoltam, miért ne kapcsolhatnám össze a kellemeset a hasznossal, és miért ne szentelhetném ezt a mozgást a közösségünk javára? Így született meg a jótékonysági adománygyűjtő akció ötlete.

– Kétségkívül rendhagyó kezdeményezésről van szó, hiszen a református lelkészek körében nem éppen mindennapos az ilyen típusú sportteljesítmény nyilvános vállalása.

– Ez teljes mértékben így van. A lelkészi hivatásban sajnos még mindig kevéssé jellemző a rendszeres sportolás. Természetesen vannak kivételek: ismerek kollégákat, akik fociznak, kerékpároznak, és néhányan futnak is, de ebben a térségben ez a fajta nyilvános sporttevékenység még szokatlan.

– Nem tartott attól, hogy a közösség nem fogadja be ezt az újszerű akciót?

– Először valóban el kellett telnie egy kevés időnek, amíg a helyiek megszokták és megértették, hogy a lelkészük fut. Kezdetben csodálkoztak, hiszen a faluban nincs hagyománya a futásnak, pláne nem egy lelkész részéről. Furcsa volt nekik, amikor kora reggel megláttak sportfelszerelésben, és nem a megszokott palástban vagy elegáns öltözetben. Azt tapasztalom azonban, hogy mára teljes mértékben elfogadták, sőt kifejezetten érdeklődnek iránta. Egy szombati napon például kora reggel találkoztam egy idős bácsival, aki kedvesen jó munkát kívánt. Nagyon emberségesek, nyitottak és támogatóak. Az idősebb korosztálynak is van családja, gyermekeik, unokáik, így a mozgás fontossága valamilyen formában jelen van az életükben. Még ha a futás nem is elterjedt, a kerékpározás és az egészségesebb életmód iránti igény itt is egyre inkább megmutatkozik.

– A parókia bővítése összetett feladat. A futóakció előtt próbálkoztak már más módon a forrás előteremtésével, például pályázatokkal vagy egyházi adományokkal?

– Természetesen. Már 2024 végén elindítottunk egy célzott gyűjtést, amire szép adakozási hullám indult meg a gyülekezetben. Emellett komoly segítséget kaptunk az Érmelléki Református Egyházmegyétől is: Bara László esperes úr teljes támogatásáról biztosított bennünket, és az egyházmegye vállalta a teljes tervezési költséget. Így a tervek elkészültek, és az építkezési engedélyekkel is rendelkezünk. A megyei tanácstól és a helyi közbirtokosságtól is kaptunk pénzügyi támogatást, valamint a gyülekezeti tagok és az elszármazottak is hozzájárultak a költségekhez. Mivel sokan ismernek a térségben, úgy éreztem, a magam részéről a sporton keresztül tudok a leghatékonyabban hozzájárulni a kezdeményezéshez, megosztva ezt a nemes ügyet a futótársadalommal és a szélesebb nyilvánossággal. A visszajelzések alapján nyitott szívekre találtam.

– Egy euró egy kilométer – számszerűsítve ez a vállalás. Milyen eredményt hozott eddig a kezdeményezés, és hogyan bírja a fizikailag a megpróbáltatásokat?

– Jelenleg már közel ezer euró gyűlt össze, amiért rendkívül hálás vagyok. Köszönöm mindenkinek: az adományozóknak, a videóimat megosztóknak és azoknak is, akik elgondolkodtak azon, hogy mit jelent kipróbálni a futást. Ennek az akciónak kettős célja van: egyrészt megmutatja, miként segíthet bennünket a sport a mindennapokban, másrészt egy Isten ügyét szolgáló nemes célt képvisel.

Ami a fizikai teljesítést illeti, ezen már magam is sokat gondolkodtam, különösen egy korábbi sérülésem után. Rá kellett jönnöm, hogy amit kiveszünk a szervezetből, azt vissza is kell adnunk. Rendkívül fontos a megfelelő pihenés, a bemelegítés, a nyújtás, valamint a helyes testtartásra és az ízületekre való odafigyelés. Tanultam a hibáimból: eredetileg az volt a tervem, hogy a 2026-os évre válaszul 2026 kilométert futok le, de egy ülőideg-gyulladás miatt két hónapig egyáltalán nem tudtam futni. Ezt a görcsös elvárást elengedtem, és szabadságot adtam magamnak. A testet fokozatosan kell felépíteni; a cél nem a rövid távú kimerülés, hanem a hosszú távú fenntarthatóság és a folyamatos építkezés.

– A fizikai felkészülés mellett mi történik a lélekben futás közben?

– A lelki oldala kifejezetten mély és megragadó. Számomra a természetben töltött idő a csendet, az imádságot és Isten jelenlétének átélését jelenti. Minden hosszabb futás során eljön az a kritikus pont, amikor az ember úgy érzi, elfogyott az ereje, és nincs tovább. Ez az a pillanat, amikor át kell lendülni a holtponton, és amikor a leginkább szükség van az Úr erejére. Amikor az ember ezen felülemelkedik, már nincs visszaút, csak jönnek egymás után a kilométerek. Ez pontosan olyan, mint az életben, mert mindig adódnak elakadások, amelyeken tovább kell lépni. A futás kitartásra és önbizalomra tanít. Ha kitűzök magam elé egy távot, és akár csak párszáz méterrel is többet teljesítek, már meghaladtam önmagam.

– Mekkora a beruházás teljes költségvetése, és hogyan halad a kivitelezés?

– A teljes beruházás becsült értéke meglehetősen magas, megközelíti a 300 ezer eurót. Jelenleg szakaszos építkezésben gondolkodunk. Erre az évre az a reális célunk, hogy kiöntsük a teljes alapot, és ha az adományok engedik, beszerezzük az építőanyagokat a következő fázishoz. Jövőre a falazás és a tetőszerkezet kialakítása következik. Egy szerződtetett kivitelező céggel dolgozunk, a munkások jelenleg is az alapozást készítik.

A félmaratoni felkészülésem során tanultam meg, hogy a nagy távokat fel kell osztani kezelhető szakaszokra. Amikor az első félmaratonomat futottam, a 21 kilométert három darab 7 kilométeres szakaszra bontottam fejben, és mindig csak az előttem álló szakaszra koncentráltam. A parókiaépítést is így fogjuk végigvinni: lépésről lépésre, szakaszonként haladva előre.

– Margitta és Szatmárnémeti után milyen érzés egy kisebb, falusi gyülekezetben szolgálni? Hogyan fogadták a bályokiak?

– Kezdettől fogva azt tapasztaltam, hogy a bályoki egy melegszívű, élni akaró és nyitott gyülekezet. Szeretettel fogadtak, amikor az elődöm nyugdíjba vonulása után elfoglaltam a tisztséget. Székelyhídon nevelkedtem, így a falusi közeg, a mezőgazdasági munka vagy akár a traktorvezetés sosem áll tőlem távol. Ez a közös tapasztalat nagyban megkönnyíti az egymásra találást és a bizalom kiépülését. A bályokiak segítőkész emberek, akikkel közösen tudunk gondolkodni és munkálkodni, megélve az élet örömeit és szomorúságait egyaránt. Úgy érzem, teljes mértékben a helyemen vagyok.

– Milyen üzenettel biztatja a gyülekezetet és a támogatókat?

– Pál apostolnak a zsidókhóz írt levele 12. részének 1. verse szavaival élve: kitartással fussuk meg az előttünk álló pályát! Ez a gondolat vezérel ebben a projektben és a mindennapi szolgálatban is. Kívánom, hogy mind a sportban, mind az életben legyen meg bennünk az a szilárd kitartás, amelyre akkor van szükségünk, amikor Isten elindít bennünket egy úton.