Nehezebb-e ötven felettiként állást találni most, és nehezebb dolguk lesz-e 10-15 év múlva, mint a fiataloknak? Nagy kérdés főleg annak fényében, hogy egyre gyakrabban olvasni arról, hogy az AI miatt szakmák válnak fölöslegessé, középkorúként pedig tarthat attól az ember, hogy lassan nem lesz időszerű a tudása, és kiszorul a munkaerőpiacról. Jánó Edit, a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező és Szakképző Ügynökség osztályvezetője szerint a kérdés valójában nem korfüggő, az AI és egyes munkafolyamatok automatizálása miatt ugyanúgy vívódnak a fiatalok, tizenévesek is, hogy milyen szakmára lesz igény, mire ők munkába állnának. Hogy néznek ki jelenleg a munkaerőpiaci lehetőségek az 50 felettiek számára, és milyen addig rejtett fegyvereiket érdemes felfedezniük és bevetniük az állástaláláshoz – erről beszélgettünk Jánó Edittel.

„A munkaerő-elhelyező megyei statisztikája szerint az összes munkanélküli körülbelül 36 százaléka 50 év fölötti. Mindig 30 százalék fölött volt az arányuk, ám 2022-től növekedett 31 százalékról 36-ra. Az alkalmazások tekintetében ugyanakkor jól állnak, hiszen az újra alkalmazott munkanélküliek körülbelül 40 százalékát teszik ki az 50 év fölöttiek. Így elmondható, hogy még könnyebben elhelyezkednek, mint más korosztályúak” – ismertette a Maszol megkeresésére Jánó Edit osztályvezető azt, hogy milyen a munkaerőpiaci helyzetük a Hargita megyei ötven év felettieknek, akik állás nélkül maradnak.

A statisztikák cáfolják a közhiedelmet, hogy a munkaadók főleg fiatalokat keresnek. „Adataink szerint a 30 év alattiakat és az 50 év fölötti személyeket egyaránt alkalmazzák” – mutatott rá. Megjegyezte, megtörténhet, hogy a munkaerőpiac egészéhez viszonyítva nem épp ez a realitás, mivel esetükben valószínűleg módosítja a számokat, hogy pénzügyi támogatásokban részesülhetnek a munkaadók, ha a fiatal korosztályokból alkalmaznak munkanélkülieket. 

Úgy tapasztalja, a fiatalok és az ötvenes éveikben járók is szubjektíven úgy érzékelik, hátrányosabb helyzetben vannak. „A fiatalok panaszkodnak, hogy őket tapasztalat hiánya miatt nem alkalmazzák, az ötven év fölöttiek pedig azért, hogy fiatalokat keresnek a cégek. Ezek csak személyes perspektívák. A számok mást mutatnak” – cáfolt Jánó Edit.  

Nem korfüggő, kit fenyeget az AI térnyerése

Az állástaláláshoz az ötvenesek esetében a tapasztalat mellé fontos az új technológiákat megismerni, összekapcsolni vele a munkájukat, szakmai tudásukat. „Már tőlük is elvárják, hogy legyenek digitális kompetenciáik, tudják használni a mesterséges intelligenciát” – mutatott rá a munkaerő-elhelyezési ügynökség szakembere.  

Azonban szerinte nem annyira tartanuk attól, hogy kiszorítja őket az AI, még akkor sem, ha egyre több részfeladat automatizálva lesz. „Szükség lesz szakemberekre a helyi gazdaságban, az építőiparban, faiparban, feldolgozóiparban például. Továbbra is szükség lesz valószínűleg emberi munkaerőre is a kereskedelemben, a vendéglátásban, a turizmusban is. Amiben szintén látok potenciált, az az egészségügyi és a szociális ellátás, valamint az oktatás” – sorolta.

Érdekes adatként hozzátette, hogy míg korábban a programozás biztos kenyérkereset volt, jelenleg már állástalan programozók is vannak Hargita megyében is: „egy pár hónapja került körülbelül tíz a nyilvántartásunkba, miután évekig nem volt ilyen”.

Ha az a kérdés, hogy mi lesz 10-15 év múlva a mostani 40-es, 50-esekkel a munkaerőpiacon, hogyan tudnak alkalmazkodni, és lesz-e rájuk igény, ha átvesz sok feladatot a mesterséges intelligencia, akkor Jánó Edit szerint erre válaszként elmondható az is, hogy a kérdés valójában nem korfüggő, hiszen ez a fiatalok számára is ugyanúgy probléma.

„A fiatalok ugyanúgy küszködnek. A pályaválasztás előtt álló 17 éves lányomnak a fő gondja, hogy milyen szakterületet válasszon, mi lesz az, amit nem fog átvenni a mesterséges intelligencia” – hozta példaként. Hangsúlyozta: „a kérdés nem korfüggő. A teljes társadalmat érintő realitás, de aki megpróbál az új technológiákkal lépést tartani, annak lesz helye. A régi mondás, hogy »egy életen keresztül tanulnunk kell«, most még inkább érvényes. Igenis 50 felett is fejlesztenem kell a készségeimet, ahhoz, hogy a munkaerőpiacon tudjak maradni.”

Számos plusz van a tarsolyban

„Mindkét korosztálynak megvannak a munkaadó szempontjából az erősségei és gyengéi. Egy fiatal alkalmazottnak esetleg könnyebb megtanítani a szakmát a munkadó elvárásai szerint, új eszközökkel, új megközelítéssel próbálhatja megoldani a feladatokat, felmerülő problémákat, ám az is igaz, hogy a fiatalok jó eséllyel gyorsan továbblépnek, amint jobb lehetőséget találnak. Egy 50 feletti inkább meggondolja, hogy megéri-e váltani” – érvelt Jánó Edit.

Emellett számos plusszal rendelkezik egy ötven év feletti, amit lehet, hogy nem tudatosít, míg újra abba a helyzetbe nem kerül, hogy állást kell keresnie.

„Nem valószínű, hogy elég, ha csak annyit mond: 30 év munkatapasztalatom van. Azt is el kell mondani, hogy vannak digitális és egyéb, a tapasztalatból adódó készségei. Például a gyorsabb, könnyebb helyzetfelismerés: egy tapasztalt asztalos már tudja, milyen fából mit lehet készíteni, amit egy fiatal nem biztos, hogy ugyanúgy tud, akkor sem, ha tanulta, hisz nem tapasztalta meg” – hozta példaként.

Továbbá a tapasztalat és gyors helyzetfelismerés képessége által gyorsabb lehet a problémamegoldásban, aki már évtizedek óta a munka mezején van, tette hozzá. A megbízhatóság, azaz, hogy stabilan maradni szeretne egy adott munkahelyen szintén fontos szempont és erény egy munkaadónak, ezért ezt érdemes is kiemelni egy állásinterjún.

Ugyanakkor lehetséges, hogy egy ötven feletti jobb a konfliktuskezelésben, rutinosabb, mint a fiatal, aki most tanulja, vélte a szakember. „Ezek olyan kompetenciák, amelyeket nem szoktunk tudatosan hangsúlyozni, de általában megvan az ötven feletti munkaerőben, és ne feledjük, hogy mindez pluszt jelent. Ezeket jó összesíteni, ezért is bátorítjuk az álláskeresőket, hogy írjanak önéletrajzot – még akkor is, ha sokszor nem kérik a cégek –, hisz általa rendszerezzük, összegezzük, tudatosítjuk, hogy mit végeztünk, mit tettünk le az asztalra, miben vagyunk jók” – javasolta.

Félév alatt új állás

A fizetett munkanélkülieknek általában egy hónaptól hat hónapig terjed az az időszak, ami alatt új állást találnak, mondta el az ügynökség vezetője. „Azok nem találnak munkahelyet, akik nem végezték el az iskolát, esetleg legtöbb három-négy osztályuk van, és akik soha vagy csak nagyon kevés ideig dolgoztak” – tette hozzá.

Az állástalanoknak tanfolyamokat ajánlanak olyan szakterületeken, amikre van kereslet, tette hozzá.

Hargita megye egyébként közismerten azok közé tartozik, ahol a legkevesebb az álláslehetőség országos szinten. A megyében elárusítókat, a segédmunkásokat és sofőröket alkalmaznak. Főként utóbbiból hiány is van, jelentős számban még a vendéglátóiparba vesznek fel. A munkaerő-elhelyező vezetője azt javasolja, érdemes elvégezni az általuk javasolt képzést, hisz ahogy fogalmazott, „nem tudni, később milyen kapukat nyit”. Erre nem egy pozitív visszajelzést kaptak.

A nőket és férfiakat egyébként általában egyformán érinti a munkanélküliség, ám Hargita megyében vannak időszakok, amikor kissé nagyobb részben nők maradnak állás nélkül, erre példa a textiliparban történt tömeges leépítések az elmúlt években, számolt be kérdésünkre Jánó Edit.  

Elmondta, emiatt Hargita megyében előfordult, hogy az állástalanok 51 százaléka nő volt, miközben általában több a munkaképes férfi. A jelenlegi adatok szerint Hargita megyében 120 700 aktív, munkaképes személyből 70 400 férfi és 50 300 nő. Jánó Edit szerint a különbség valószínűleg amiatt is van, mert sokáig a nők korábban mehettek nyugdíjba.

Lelkileg is nehéz váltani

A munkaerő-elhelyező vezetője szerint az eddig felsoroltak mellett leginkább az alkalmazkodó képességükre van szükségük a boldoguláshoz az elbocsátott textilipari dolgozóknak, hogy újra állást találjanak.

„Arra van szükség, hogy akarjanak változtatni. Az általános mentalitás az, hogy 50 évesen már túl öreg vagyok. Csakhogy még van 15 év az öregségi nyugdíjig, így nem engedheti meg magának az ötvenes, hogy öregnek tekintse magát, mert még 15 évig a munkaerőpiacon kellene maradnia. A textiliparnak sajnos itt nem látunk jövőt. Annak van esélye új állásra, aki átképzésen vesz részt, vagy ha nem is teszi ezt, de bevállalja, hogy ugyan 30 évig a textiliparban dolgozott, de most megpróbál például elárusító lenni, mert arra van kereslet itt. Nem minden munkaadó vár el szakirányú képzést, hanem azt szeretné látni, hogy akar és tud tanulni, mindegy hány évesen” – magyarázta Jánó Edit. 

Elmondta, az elbocsátottak körülbelül 25 százaléka 12 hónapon belül új munkahelyet talál, körülbelül ugyanennyien nyugdíjba készülnek, és már nem állnak munkába, és mintegy 50 százalékuk még nem döntötte el, hogy szeretne-e új munkahelyet.

Hozzátette, sokan falvakból ingáztak a textilgyárakba, falun aligha találnak új állást, az utazást megoldani sok esetben nagyon nehéz lenne nekik, hacsak az új alkalmazó meg nem oldja. Így vannak, akik inkább amellett döntöttek, hogy a falujukban gazdálkodnak. Kiemelte, van egy nem elhanyagolandó lelki oldala is ennek a helyzetnek, és nem elítélendő az sem, hogy gondolkodási időt szeretnének, akár éveket, hiszen nehéz a változást feldolgozni, hogy „30 éven át megbecsült szakemberként dolgoztam, és most kezdjem újra, legyek megint kezdő”.