Nem a jó és a rossz küzdelme zajlik az igazságszolgáltatási perpatvar kapcsán, hanem a korrupt rendszer két része csap össze, amelyek  legfeljebb magán- és hatalmi jellegű céljaikban, érdekeikben különböznek – mondta Maszolnak Pászkán Zsolt politikai elemző, aki az egyik harcban álló oldal fegyverének nevezte a Recorder-filmet. Szerinte rövid távon a Bolojan-kormány és részben az USR profitálhat a kialakult helyzetből. 

Van-e politikai motiváció a nagy vihart kavart Recorder-film, illetve az azt követő események között? - kérdeztük Pászkán Zsolttól. Az elemző szerint ez nyilvánvaló, s nemcsak az időzítése, azaz az utóbbi hónapokban egyedüli bűnbakká változtatott bírókra is vonatkozó, küszöbönálló alkotmánybírósági döntés befolyásolásának szándéka miatt. „Ez nem dokumentumfilm, inkább egy doku-reality, vagy doku-dráma. Azaz egy bizonyos mértékben valós tényeket tartalmazó, de azokat egyoldalúan, a nézőkben egy bizonyos, előre meghatározott végeredmény kialakítását célzó módon bemutató játékfilm” – fogalmazott a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője. 

Mint mondta, a filmet a média és az újabban külön befolyásolási üzletágként működő „véleményalakítók” szintén nem érdekmentes része által „dokumentumfilmnek” hazudta, s így fegyverként lehet felhasználni a romániai igazságszolgáltatáson és társadalmon belüli harcokban. „A Recorder-film ugyanis nem feltárja az igazságot, hanem egy bizonyos csoport véleményét és érdekeit állítja fókuszba egy másik, szintén viszonylag jól körülírható csoport véleményeivel és érdekeivel szemben. És azt, hogy az elhangzó állítások zöme nem, vagy csak részben felel meg a valóságnak, nem az erre való figyelmeztetéssel oldja meg, ahogy az egy dokumentumfilm esetében követelmény lenne, hanem tipikusan filmes és egyben manipulatív eszközökkel fedi el” – mondta a nagybányai származású politikai elemző.

Pászkán Zsolt ilyen eszköznek nevezte a „teljesen irreleváns és értelmetlen” angol nyelvű szöveget az első öt percben, ami nyilvánvalóan a Nyugat-kultuszban élő román társadalom egy jelentős részében a „legitimálás” eszköze. Az elemző ilyennek a csak körvonalukban és eltorzított hanggal szerepeltetett „bírákat” és „ügyészeket”, akik „valójában teljesen civil személyek, ráadásul semmi olyasmit nem mondanak, ami nem hangzott volna el már nyíltan, évek óta az igazságszolgáltatás különböző frakciói között a médiában és más fórumokon is”. 

Kapcsolódó

Igazságügyi belháború: Băsescu és Kövesi a „reformerek” oldalán

A Recorder által készített Foglyul ejtett igazságszolgáltatás című dokumentumfilm két táborra osztotta az igazságszolgáltatás világát.

Recorder igazságügy igazságszolgáltatás igazságügyi reform

Szerinte a Recorder-film azért sem tekinthető dokumentumfilmnek, mert egyáltalán, vagy elhanyagolható módon utal a most nyíltan visszasírt Kövesi-korszakok alatti rendkívül súlyos, s a mai napig kivizsgálatlanul maradt igazságszolgáltatáson belüli visszaélésekre, amikor a titkosszolgálatokkal megerősített ügyészségek és a „titkos paktumokra” hajlandó, „társutas” bírók a filmben felsorakoztatott „szörnyűségeknél” sokkal-sokkal durvább visszaéléseket követtek el. 

Felvetésünkre, miszerint azzal nehéz vitatkozni, hogy valósak az igazságügyi rendszeren belüli, most felvetett problémák, a politikai elemző azt mondta: a kétségtelenül velejéig korrupt rendszert nem lehet csak a korrupt rész felének a felszámolásával megtisztítani. „Itt nem a jó és a rossz küzdelme zajlik, hanem lényegében a korrupt rendszer két antagonisztikus fele csap össze, melyek eszközeikben nem, legfeljebb a zömmel magán- és hatalmi jellegű céljaikban és érdekeikben különböznek” – hangsúlyozta a szakértő. Hozzátette: nyilván hozzácsapódhatnak ezekhez a táborokhoz a „naivok” és „naivák” is, akik azt hiszik, hogy itt valami történhet. 

A Bolojan-kormány és az USR profitálhat

Ki nyerhet, s ki veszíthet az igazságügyi botrány elhúzódásával? – kérdeztük. Pászkán Zsolt szerint jelen állás szerint rövid távon politikai értelemben a Bolojan-kormány és részben az USR profitálhat a kialakult helyzetből. Mint fogalmazott, a kormány számára a Recorder-film és az azt követő médiakampány egyfajta „morális háttérzajt” biztosít ahhoz, hogy a megszorítások keretében folytatott, a bírákat célzó intézkedéseit igazolja és legitimálja, miközben eltereli a figyelmet a költségvetési problémák valódi szerkezeti okairól.

„Az USR számára a botrány lehetőséget teremt arra, hogy részben elfedje a bukaresti politikai vereséget és az utóbbi években tapasztalható mozgalmi és szervezeti kiüresedést. A párt vezetésében érzékelhető egyfajta politikai újraéledés illúziója, mintha a korábban elveszített mobilizációs képességek visszatérnének. Megítélésem szerint azonban ez inkább pszichológiai jelenség, mintsem valós politikai erővisszanyerés: a korábbi társadalmi bázis és hitelesség nem állt helyre. Hosszabb távon viszont minden fél veszíthet, mert az igazságszolgáltatás körüli konfliktus elhúzódása tovább erodálja a közbizalmat, és egy olyan helyzetet konzervál, ahol a rendszerszintű problémák kezelése helyett ismét frakcióharcok döntik el, ki kerül ideiglenes fölénybe” – mondta az elemző..

Azt is megkérdeztük, a történtek fényében milyen döntés várható december 18-án az Alkotmánybíróság részéről a bírák és ügyészek különnyugdíjával kapcsolatban. „Amennyiben az Alkotmánybíróság következetes marad a saját korábbi határozataihoz, érdemi mozgástere rendkívül korlátozott. Ebben az esetben nem tehet mást, mint elutasítja a Bolojan-kormány által kezdeményezett intézkedést, függetlenül a körülötte kialakított politikai és médiakörnyezettől” – véli a szakértő. 

Megjegyezte: a kormányzati kommunikáció következetesen elhallgatja, hogy a bírók különleges nyugdíjával érintett kör létszáma és költségvetési súlya eltörpül más, szintén különnyugdíjban részesülő csoportok – elsősorban a hadsereg és különösen a titkosszolgálatok – kifizetései mellett. „Ez az aránytalanság arra utal, hogy a vita nem elsősorban költségvetési racionalitásról, hanem politikai célú bűnbakképzésről szól” – mondta Pászkán Zsolt. Úgy látja, december 18-án nem pusztán egy technikai-jogi döntés várható, hanem annak eldőlése is, hogy az Alkotmánybíróság képes-e ellenállni annak a nyomásnak, amelyet a Recorder-filmhez hasonló politikai termékek és az azokat felerősítő médiakampányok gyakorolnak rá.