A háziolvasmányokat nem szereti a fiatal generáció, de az olvasás öröme bennük is megvan, az élményt keresik a könyvekben – állapította meg Plainer Zsuzsa antropológus egy nagyváradi előadás során. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatójának interjús-fókuszcsoportos vizsgálata azt próbálta feltárni, milyen könyveket olvas, milyen filmeket néz és milyen zenét hallgat ez a korosztály, hogyan viszonyulnak a szépirodalomhoz. Ez nem oktatáskutatás – hangsúlyozta a szakember, ugyanakkor tanulmánya kiindulási pont lehet a pedagógusok számára is.

Hátrébb szorult a magas kultúra fogyasztása, egyre inkább periférikusabb lett. Az internet új tartalmat hozott, a közoktatás pedig nem alkalmazkodott a változásokhoz – hangzottak el ezek a megállapítások nemrég Nagyváradon, amikor Plainer Zsuzsa antropológus kutatásáról beszélgettek a Léda-házban. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a nagyváradi középiskolások körében végzett interjús-fókuszcsoportos vizsgálatot, hogy feltárja ezen korosztály olvasási, filmnézési vagy épp zenehallgatási szokásait.

Az antropológus generációs és rendszerproblémákról beszélt, ami szerinte nemcsak itthon, hanem általánosságban a kelet-európai országokban tapasztalható. Ennek szegregáló hatása van, a kulturális fogyasztás társadalmi különbségekhez vezet, ezért is fontos foglalkozni vele – vélekedett, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy nem oktatáskutatást végzett, hanem arra összpontosított, hogy mit fogyasztanak a diákok. „Antropológus, szociológus fejjel én nem kizárólag az oktatás-diák kapcsolatában gondolkodom” – mondta, rámutatva, hogy ilyen helyzetben nagyon fontosnak tartja a kulturális intézmények szerepét, így például a könyvtárakét.

A zene már nem identitásképző

Kutatása egy kiemelt része volt a zenefogyasztás. Megállapításai szerint a zene ma már nem olyan identitásképző, mint mondjuk a 80-as években volt, ma már nincs „diszkósok versus rockerek” jelenség. Olyan előadók neve is ismétlődött, akiket már a magas kultúra is elismert. Itt említette Azahriaht. Influenszerként kezdte, kortárs magyar popsztár lett belőle, háromszor töltötte meg Budapesten Puskás Ferenc Arénát, és elkezdett vele foglalkozni a magas kultúra – ecsetelte Plainer. Noha vita alakult ki arról, hogy jó-e amit csinál, Demjén Rózsi például elismeri.

Amúgy a zenefogyasztás kapcsán megjegyezte, hogy bár közismert, hogy magyar gyerekek hallgatnak manelét, a váradi kutatás során román könnyűzenét nem említettek a gyerekek.

Hasonlóság a film- és a könyválasztásban

Filmfogyasztás terén nem volt olyan sokszínű a paletta, mint a zenefogyasztás terén. A horror, a vámpíros filmek gyakorta visszaköszöntek a válaszokban, ugyanakkor a krimik, a sci-fik, a történelmi sorozatok is. Ellenben a young adult (fiatal felnőtt) kategória, az ami a korosztályukról és nekik szóló tartalmat kínál nem voltak kiemelten fontos a megkérdezett diákok körében. Plainer szerint tehát nem egyértelmű az a sztereotípia, hogy a tinik csak magukról akarnak hallani.

A filmfogyasztási minták a könyválasztásban is megmutatkoznak – derült ki a kutatásból, amely szerint igenis olvasnak a fiatalok. A pszichológiai tárgyú könyvek, a fiúknál a motivációs, szakmai identitáshoz kötődő könyvek népszerűek – sorolta az antropológus. A populáris kultúra, a sci-fi, vámpírok, romantikus témájú könyvek – amit gyakran csak ponyvakategóriának emlegetünk – ugyancsak ismétlődő motívumok. „De ez már könyvolvasás” – húzta alá, hozzátéve, hogy a szépirodalommal is van érintkezés, például Szabó Magda által. Fontosnak tartja, hogy lássuk az árnyalatokat, jegyezte meg.

A kortárs szépirodalom egyáltalán nem mutatható ki, eseti említések voltak csak. Az viszont általános, hogy mennyire távol állnak a diákok által olvasott könyvek a háziolvasmányoktól. Kevés az átfedés a háziolvasmányok és aközött, amit a fiatalok szeretnek olvasni.

„Nem szeretem a háziolvasmányokat”

A „nem szeretem a háziolvasmányokat” narratíva általános jelenségként mutatkozik meg a kutatásban, amit viszont érdekességnek tart, hogy a közoktatási rendszert még olyan diákok is átverték, akik egyébként olvasnak. Különböző trükkökkel, akár a ChatGPT-használatával, segítségével tesznek úgy, mintha elolvasták volna a kötelező háziolvasmányt.

De akkor hogyan tudják, hogy mit olvassanak el? – intézte a kérdést Plainer Zsuzsa a diákokhoz. Hát, a TikTok ajánlja! Emiatt is volt a kutatás, illetve a beszélgetés címe Book Tok és Petőfi között.

A válaszok alapján viszont nem lehet azt mondani, hogy a diákok „agyatlanul az interneten ülnek”. Épp ellenkezőleg: tudatos nethasználónak tűntek. A válaszokból az derült ki, hogy célirányosan, pragmatikusan és nem korlátlanul használják az internetet.

Megállapítást nyert, hogy a fiatalok valóban nagyon sokan olvasnak angolul, ugyanakkor az is, hogy a házolvasmányokat unalmasnak találják. Ezzel szemben azon könyvek esetében, amelyeket szerettek, élményként élték meg az olvasást. „Ebben a generációban is megvan az olvasás öröme, az élményt keresik az könyvekben a fiatalok” – mutatott rá az antropológus, aki szerint érdemes lenne, abból kiindulni, hogy mit szeretnek olvasni a fiatalok és onnan tovább vinni őket a magaskultúra felé.

Megjegyezte: civilként úgy látjuk, hogy az iskola a rendszer, holott az csak a rendszer lecsapódása. Hasznosnak tartana nyilvános vitákat arról, hogy milyen kellene legyen a magyar nyelv- és irodalom oktatása, merthogy sok tudás van a rendszerben.