Az elmúlt hetekben több megdöbbentő kórházi eset tematizálta a a közvéleményt, mindezek közül a legmegrázóbb a 25 éves botoșani-i édesanya tragédiája, aki életét veszítette a szülészeten. Három hónapos terhes volt, és órákig hiába könyörgött segítségért. Utolsó üzenetei egyikét – „nincs levegőm” – az igazságtételt követelő tüntetők tűzték zászlójukra. A többi eset szerencsésen végződött, édesanyák és a babák jól vannak, de az egyik a kórház előtt, a járdán adott életet gyermekének, a másikat sérvvel műtötték, és akkor vették észre, hogy várandós.

Mindegyik esetben zajlanak a kivizsgálások. A Maszol megkeresésére Opris Zsolt, az Orvosi Kamara Kovászna megyei elnöke leszögezte, fontos a tények objektív ismerete, ezért zajlanak a kivizsgálások, de ha a nyilvánosságra került információk beigazolódnak, nincs mentség a hasonló orvosi hozzáállásra. „Nem várhatunk el nagyobb szakmai presztízst és társadalmi megbecsülést, ha rosszul értelmezett véd- és dacszövetséget alkotunk az etikátlanul eljáró orvosok megmentésére” – fejtette ki a kamara háromszéki elnöke.

A hasonló, nyilvánosságra kerülő, mediatizált esetekben a területi orvosi kamarák hivatalból indítanak vizsgálatot, automatikusan elindul a folyamat. Ha panasz érkezik egy orvos munkájára, hozzáállására azt természetesen mindig kivizsgálják, de akkor is eljárnak, ha felmerül az etikai vétség gyanúja. Ilyenkor is a kamara etikai és fegyelmi bizottsága vizsgálja, hogy történt-e vétség.

„Ez nem egy rögtönítélő bíróság, nem arról szól, hogy egy nap alatt megszületik a döntés, az ítélet. Megvan a procedurális folyamata, ami nem húzódik el nagyon, de nem is zárul le egyik napról a másikra” – részletezte az orvos. A folyamat során az érintett felek, amennyiben akarják, elmondhatják az álláspontjukat, ismertetik a történetet saját szemszögükből, majd a bizonyítékokat mérlegelve hozza meg a kamara az elmarasztaló, vagy a felmentő ítéletet. Ez előbbi esetén különböző fokozatú szankciókat rónak ki, kamarai szinten a legsúlyosabb a tagság visszavonása, ami által az orvos elveszíti a működésének keretét, vagyis nem praktizálhat, de ennek is vannak különböző szintjei, hogy hány évre veszíti el az elmarasztalt orvos a jogosultságát. Ezzel párhuzamosan zajlik a büntetőjogi kivizsgálás.

Ügyeletben az orvos felel minden betegért

Az orvos, aki ügyeletben van, felelős mindenkiért, aki egészségügyi panasszal belépett egy kórház kapuján, húzta alá Opris Zsolt. Az ügyeletesnek el kell látnia, ki kell vizsgálnia a betegeket, nem mondhatja, hogy várjanak reggelig, amíg megérkezik a kezelőorvosuk. Ha valóban úgy történt, hogy a segítséget kérő fiatalasszonyt nem vizsgálták ki, várták a reggelt, akkor gyanítható a súlyos erkölcsi vétség, mondta az orvosi kamara háromszéki elnöke.

Az ügyeletesnek kötelessége, hogy bármilyen életet veszélyeztető állapotot, tudásához mérten megelőzzön, kezeljen, a halogatás Botoșani-ban egy fiatal nő életébe került. Természetesen vannak olyan estek, melyeket halasztani lehet, sőt akár indokolt is, de ezt kivizsgálás nélkül nem lehet eldönteni.

Ha egy törés esetén, az orvos megvizsgálja a beteget, rögzíti a törést, és csillapítja a beteg fájdalmát, dönthet úgy, hogy megvárja az ortopéd szakorvost, hogy a csontokat helyretegye, hiszen ez a beteg életét nem veszélyezteti. Viszont ha arra hivatkozva, hogy nem ortopéd, meg sem nézi a beteget, hogy nem-e alakult ki nála egy hematóma, egy olyan érroncsolódás, ami belső vérzést indíthat el, azzal már az életét veszélyeztetheti.

A botoșani-i esetben, súlyos vétség, ha valóban csak telefonon értekezett a beteg állapotáról, meg sem nézte őt, várta, hogy reggel érkezik a kezelőorvosa. Egy orvos dönthet úgy is, hogy nem tud segíteni, de akkor rohammentővel tovább küldi a beteget egy olyan központba ahol ezt megpróbálhatják, és már ez i beavatkozást jelent, mutatott rá Opris Zsolt. Nem várja el senki, hogy ha egy eset meghaladja az adott kórházi infrastruktúra keretét, az orvos megtegye a lehetetlent. Mint ahogy azt sem várja el senki, hogy egy orvos végezzen el egy idegsebészeti műtétet, ha például egy sérültnek szilánk van az agyában. De ezekben az estekben fel kell ismerje a helyzetet, tudja a saját korlátait, mentőt hív, lebeszéli az átutalást, és tovább küldi a beteget oda, ahol megpróbálják megmenteni az életét.

Az orvosnak joga van a szabadidőhöz, a magánélethez

Másik elbírálás alá esik, ha egy orvostól a szabadidejében kérünk segítséget, mutatott rá Opris Zsolt. Ha egy orvost felhívunk telefonon, amikor nincs szolgálatban, joga van arra, hogy visszautasítsa a segítséget, hiszen nem lehet a nap 24 órájában orvos, mint mindenkinek, neki is alkotmányos joga van a pihenésre, a magánéletre.

Ha tudjuk egy orvos telefonszámát, és ő válaszol a hívásra, még nem azt jelenti, hogy köteles eljárni, ha nincs szolgálatban. Ez a visszautasítás nem jelent etikai vétséget, erkölcsileg sem elítélendő, ha azt mondja, telefonon keresztül nem diagnosztizál, mert nem akar tévedni, és hogy szabadidejében nem megy be megvizsgálni a beteget. Gond esetén, a sürgősség, az ügyeletes orvos kell ellássa a betegeket.

Nem mentség a túlterheltség, a kiégés

Amíg egy szakmai testület nem hoz döntést, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, nem kizárt a mentő körülmények léte, mutatott rá az Orvosi Kamara Kovászna megyei elnöke. Hozzátette ugyanakkor, hogy ha valósak a médiában megjelent, nyilvánosságra került információk, a már egy olyan menthetetlen erkölcsi szint, ami nem egyeztethető össze az orvosi szakma minimális etikai igényével sem, ilyen esetekben nem beszélhetünk orvoshoz méltó magatartásról. Felvetésünkre Opris Zsolt leszögezte, a túlterheltség vagy a kiégés nem mentség.

„Lassan, hosszú időn keresztül az áldatlan körülmények eljuttathatnak bizonyos lelki beállítottságú embereket egy ilyen szintre, de ez akkor sem magyarázat, nem menthető. Nincs az a körülmény, ami miatt egy orvos ezt a hozzáállást megengedheti magának. Bármilyen fáradt, kimerült, magában lehet lehozza az aprószenteket az égből, de ügyeletben akkor is megy, és megvizsgálja a beteget” – mondta Opris Zsolt. Hozzátette, ha az orvos úgy érzi, nem bírja, akkor vegyen ki egy hét szabadságot, próbáljon meg feltöltődni.

„Tény és való, hogy a körülmények nem mindig jók, de idáig nem lehet süllyedni. Akinek van egy minimális önkritikája és fékrendszere, kell tudja, hogy mikor jutott el arra szintre, hogy már dehumanizálódott, akkor kell azt mondani, hogy »Stop!«, hiszen olyan szintre jutott az etikai érzékem, hogy újra kell töltődjek” – mondta az orvos. Ha pedig egy orvosnak alapból ilyen habitusa, akkor a „száraz ágakat ki kell irtani az erdőből”.

„Nincs mentség, ha minden úgy történt, ahogy nyilvánosságra került. Ezt az etikai bizottságok fogják kielemezni. De mi orvosok, nem várhatjuk el a társadalomtól, hogy jobban megbecsüljön minket, hogy jobb legyen a szakmai presztízsünk, ha sorfalat állunk, és egy rosszul értelmezett véd- és dacszövetséget alkotva, védjük az etikátlanul eljáró orvosokat” – összegzett Opris Zsolt.