Nagyváradi gólyatemető: a szakértők határozottan fellépnek a felelősök ellen
Bărbos Lőrinc biológus, madárvédő szakember, a Milvus Csoport munkatársa évek óta rendszeres megfigyelője a nagyváradi szeméttelep és az azt körülvevő bányatavak térségének. Eredetileg a hatalmas tömegben összegyűlő sirályok miatt kezdte el vizsgálni a területet, hiszen a több ezres csapatokban gyakran felbukkannak külföldön – Magyarországon, Szlovákiában vagy Lengyelországban – gyűrűzött példányok is. A terepbejárások során azonban 2023-ban egy lényegesen sötétebb jelenségre lett figyelmes: a villanyoszlopok tövében áramütött madártetemek tömegei hevertek.
A Szatmár megyei származású, de Bihar megyében letelepedett szakember, akit sokan „a madaras emberként” ismernek, ekkor döntött úgy, hogy a területet újból és újból ellenőrizve dokumentálni kezdi a természetkárosítást. Minden egyes elpusztult madarat GPS-ponttal rögzített, fotóval dokumentált és bizonyítékként archivált. A helyzet súlyossága már az első évben nyilvánvalóvá vált, ám a folyamat az ezt követő években is töretlenül folytatódott.

Terített asztal és halálos csapda
A nagyváradi szeméttelep kiterjedt élőhelyi komplexumot alkot a környező vizes élőhelyekkel. A hulladéktelep egész évben rendelkezésre álló táplálékforrást, valóságos „terített asztalt” jelent a madarak számára, mondja a szakember, aki ugyanakkor hozzá is tette: a középfeszültségű villamos hálózat azonban halálos csapdává változtatja a térséget.
„Éjszakázni vagy pihenni leszállnak az oszlopokra, és a fejszerkezetnél, ha egyszerre két vezetéket vagy ellentétes potenciálú elemet érintenek meg a szárnyaikkal vagy a lábaikkal, akkor sok esetben áramütés éri őket és elpusztulnak” – magyarázza Bărbos Lőrinc.
A szakember hangsúlyozza, hogy a problémát nem a magasfeszültségű hálózat okozza, ahol legfeljebb a vezetéknek repülés jelent veszélyt, hanem kifejezetten a középfeszültségű oszlopfej-szerkezetek.
A számszerűsíthető adatok drámaiak a fehér gólyák pusztulását illetően a vizsgált, mindössze másfél kilométeres szakaszon: 2023-ban 12 példány, 2024-ben 46 példány, 2025-ben 62 példány, míg 2026-ban 32 példány pusztult el bizonyítottan áramütés következtében, ami összesen 152 elhullott fehér gólyát jelent. Bărbos Lőrinc rámutat arra is, hogy ezek csupán a minimális számok. A valós pusztulás ennek a sokszorosa lehet, hiszen a friss tetemeket a környéken tanyázó rókák és kóbor kutyák gyorsan elhordhatják, ráadásul a magánterületeken, elkerített részeken lévő oszlopokhoz a szakemberek hozzá sem férnek.
Intézményi mulasztások és szőnyeg alá söpört ügyek
A Milvus Csoport már a kezdetektől fogva próbált szakmai partnerséget kiépíteni az áramszolgáltatóval. Felajánlották szakértelmüket, és saját forrásból szigetelőelemeket – olyan műanyag képleteket, amelyeket az áramtalanított vezetékekre szerelve madárbiztossá lehet alakítani a hálózatot – is biztosítottak volna. Bár az áramszolgáltató látszólag tudomást vett a helyzetről, érdemi intézkedés nem történt.

A botrány 2025-ben robbant ki a nyilvánosság előtt, amikor Nagyváradon, a Püspöki úton négy elpusztult gólyát találtak egy lakossági oszlop alatt. A sajtó és a Környezetőrség is foglalkozni kezdett az üggyel, a hatóságok azonban láthatóan nem érzékelték a probléma valódi méreteit. „Bekommenteltem az ő posztjuk alá, hogyha egy kicsit figyelmesebben végezték volna a kereséseket, rájönnének, hogy ez a szám nem négy, hanem a sokszorosa, tízszerese, húszszorosa” – idézi fel a biológus.
2025 augusztusában a Milvus Csoport hivatalos feljelentést tett a Környezetőrségnél, az áramszolgáltatónál, a polgármesteri hivatalnál és a szeméttelep üzemeltetőjénél. A hatósági ellenőrzések ugyan megállapították a petícióban foglaltakat, de az áramszolgáltatóra semmilyen kötelezettséget nem róttak ki.
Mivel 2026-ban a tömeges pusztulás változatlanul folytatódott, Bărbos Lőrinc magánszemélyként újabb feljelentést tett, és a lakosságot, valamint a helyi környezetvédőket is koordinált akcióra kérte fel. A lakossági nyomásra az áramszolgáltató azzal védekezett, hogy négy saját tulajdonú oszlopot leszigetelt, míg a többi kritikus oszlop a szeméttelep és egy kavicskitermelő cég magántulajdonában van.
„Két éve derült rá fény, hogy ezzel mi a helyzet!? És amúgy azoknál az oszlopoknál, amiket ők állítólag leszigeteltek, a saját állításuk szerint továbbra is áramütés miatt pusztulnak a madarak, úgyhogy igazából ez csak egy látszatintézkedés volt, amivel befogják a szánkat, érdemi megoldást nem hozott. Az áramszolgáltató cég próbált kibúvót keresni, hogy vannak olyan oszlopfej-szerkezetek, amikre nincsen technikai megoldás – ami egy az egyben hazugság” – jelentette ki Bărbos Lőrinc.
A jogszabályok értelmében a hálózatüzemeltető és a magántulajdonos cégek is kötelesek lennének minden természetkárosítási eseményt bejelenteni a hatóságoknak és akciótervet készíteni a megelőzésre. Ezt nem tették meg. Ennek ellenére a hatóságok sem bírságot nem szabtak ki rájuk, sem konkrét műszaki átalakításra nem kötelezték az érintetteket.
Nemzetközi felelősség és összeomló ökoszisztémák
A nagyváradi tragédia messze túlmutat a régió határain. A tetemek lábán talált gyűrűk egyértelműen bizonyítják, hogy a nagyváradi bányatavak a nemzetközi vonulási útvonal kulcsfontosságú pihenőhelyét jelentik. A Nagyváradon elpusztult fehér gólyák jelentős része Magyarországon, Szlovákiában vagy Lengyelországban kelt ki a tojásból.
„Ez nem egy helyi probléma, ez egy nemzetközi probléma, amiben úgy érzem, hogy Romániának megoldást kell találnia, mert ez tarthatatlan. Feltehetjük a kérdést, és mi a gond azzal, ha eltűnik egy faj? Van mellette sok másik… A madarak bioindikátorként szolgálnak, pontos visszajelzést adnak a környező élőhelyek állapotáról, mivel minden faj egyedi ökológiai funkciót tölt be körülöttünk – még ha ez esetenként számunkra fel sem tűnik. Olyan ez, mint egy autó vagy egy mosógép: elvesztünk egy-két elemet, tovább működik, de eljön az a pont, amikor annyi alkatrészt szedünk ki a rendszerből, hogy feje tetejére borul az egész, és nem fog működni” – magyarázta a helyzet súlyosságát a madaras ember.
A büntetés drágább, mint a megoldás
A szakember rámutatott, hogy a helyzet műszaki rendezése messze nem igényelne teljesíthetetlen anyagi ráfordítást. Bár a hálózat föld alá helyezése óriási költség lenne, a kritikus oszlopfejek szigetelése reális áron kivitelezhető.

„Az utóbbi 4 évben dokumentáltan elpusztult védett madarak kártérítési értéke megközelítőleg 46 ezer euró. A törvény szerint nagyjából ennyit kellene fizetniük a felelősöknek, ha valakik behajtanák rajtuk. Ennyi a pénzből ezen a másfél kilométeren, ami kritikus, a hálózatot jócskán le lehetett volna szigetelni. Egy oszlop szigetelése 1000–1500 euró. Egy ilyen áramszolgáltató cég szintjén ez nem annyira nagy tétel, amit ne engedhetnének meg maguknak” – mutatott rá.
Mivel a helyi egyeztetések és beadványok nem hoztak áttörést, a természetvédők szintet lépnek. A Milvus Csoport magasabb szintre emeli az ügyet: büntetőfeljelentést tesz valamennyi érintett entitás ellen. A céljuk egy átfogó, a szeméttelep egykilométeres körzetére kiterjedő szakmai felmérés kikényszerítése és a veszélyes oszlopok kötelező szigetelése.
CSAK SAJÁT