Benépesültek a gólyafészkek. Mindannyiunk kedvencei megérkeztek hosszú utazásunkból s nekiláttak a költésnek, de vajon mindent tudunk-e róluk, ismerjük-e kellőképpen a népdalainkban is gyakran megénekelt kedvenc madarainkat? A gólyák életéről, szokásaikról Demeter László biológus adott részletes magyarázatot.

A fehér gólya (Ciconia ciconia) egy síkvidéki, sztyeppei madár, ezért igazán különleges kiváltáságban van részünk Hargita megyében, hogy ezen a tengerszint feletti magasságban is ilyen sűrű az állományuk. Ugyanakkor ki gondolná, hogy az agráriumban is nélkülözhetetlen szereplő. Ingyen napszámosa a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdáknak. Demeter László szerint mivel ezek a madarak mindenevők, és jelentős mennyiségben fogyasztanak olyan élőlényeket, amelyek a gazdálkodók számára problémát jelentenek, jelenlétük a földeken alapvetően pozitív.

A fehér gólyák tápláléka rendkívül változatos, nagy részét különféle rovarok alkotják: szöcskék, sáskák és egyéb ízeltlábúak, de esős időben a földigiliszták is fontos szerepet kapnak az étrendjükben. Emellett rendszeresen fogyasztanak rágcsálókat is. Előszeretettel vadásznak békákra, gőtékre, halakra, ebihalakra, valamint kígyókra, siklókra, pockokra, illetve szántás idején felszedik a cserebogár lárváit és más rovarlárvákat a frissen megforgatott talajból. Bár a gólyáról a békaevés él a köztudatban, valójában a rovarok – sáskák, hernyók – teszik ki tápláléka jelentős részét.

Egyre többen fészkelnek a térségben

És bár mezőgazdasági szempontból is egyértelműen hasznos madarak, de a legnagyobb értékük mégsem ez, hanem az, hogy jelenlétük jelzi: a táj ökológiailag egészséges és még megőrizte természetközeli jellegét – nyomatékosította a biológus. Hozzáfűzte: a gólyák azonban kisebb kellemetlenséget is okozhatnak, ugyanis egyes fészkek házak, kapubejáratok vagy ablakok közelében épülnek, ami a lakók számára zavaró lehet. Az ilyen helyzetekre azonban rendszerint található megoldás. A villanyoszlopokon lévő fészkek esetében például fészektartókat helyeznek ki – természetesen a költési időszakon kívül –, így a madarak és az emberek is biztonságban maradnak.

Az elmúlt negyedszázadban látványosan nőtt a gólyák száma a térségben. A Hargita megyei állomány közel fele Csíkszéken fészkel – tudtuk meg Demeter Lászlótól. Az állományuk az utóbbi 25 évben gyakorlatilag megháromszorozódott. A legfrissebb adatok szerint – az első részletes felmérést az 1960-as években végezték – a Csíki-medencében 334 gólyafészek található, a megyében pedig 629 lakott fészket tartanak nyilván. Ez a valaha megfigyelt legnagyobb állomány az országban.

A fehér gólya létszáma egyébként Európa-szerte növekvő tendenciát mutat, ami részben a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhető. A Hargita megyei növekedés azonban különösen figyelemre méltó. Ami azért is kiemelkedően érdekes, mert a fehér gólya eredetileg síkvidéki, sztyeppi madár, ezért a magasabb tengerszint feletti területeken ritkábban fordul elő nagy állományban. A csíki és délkelet-erdélyi hegyközi medencék azonban kivételes feltételeket kínálnak számukra.

A viszonylag lapos táj, a vizenyős területek és a kiterjedt kaszálórétek ideális táplálkozóhelyeket biztosítanak. Ebben fontos szerepe van a hagyományos gazdálkodásnak is: az ártéri gyepeket sok helyen ma is kaszálóként használják, ami a gólyák számára különösen kedvező.

Lassan változik a vándorlásuk

Vándorlásukkal kapcsolatban a megtudtuk: a kelet-európai állomány telelőhelyei a Szaharától délre, főként a Szahel-övezetben és Kelet-Afrika szavannáin találhatók, sőt egyes példányok egészen Dél-Afrikáig is eljutnak. Volt olyan megfigyelt gólya, ami például egészen Tanzániáig elrepült.

Az utóbbi években szakemberek egy érdekes jelenségre lettek figyelmesek: egyre több gólya az Ibériai-félszigeten telel át, már nem hagyják el a kontinenst. Ez egyelőre inkább a nyugat-európai állományokra jellemző; a kelet-európai madarak többsége továbbra is Afrikába vonul.

Bár a klímaváltozás hatással lehet a vonulási távolságokra, Demeter László szerint rövid távon nem várható, hogy a csíki gólyák felhagynak a vándorlással. Ennek egyszerű oka van: télen Európában kevés a táplálék. A vonulás ráadásul nagyrészt ösztönös viselkedés, amely csak nagyon hosszú idő alatt változik meg.

Egy gólyapár rendszerint három–öt tojást rak. A kirepülő fiókák átlagos száma azonban csak kettő–három. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy egy pár öt fiókát is felnevel, ilyenkor azonban gyakran megfigyelhető, hogy az egyik fióka kisebb és fejlődésben elmarad a testvéreitől. A legveszélyesebb időszak a kirepülést követő hetekben kezdődik. A tapasztalatlan fiatal madarak ilyenkor gyakran szenvednek balesetet: ütközhetnek vezetékekkel vagy más akadályokkal, sőt áramütés is érheti őket.

A gólyafiókák életének egyik első nagy próbatétele pedig maga a vonulás. A fiatal madarak körében sajnos rendkívül magas a pusztulási arány, a hosszú út fizikailag megterhelő, ráadásul a Közel-Keleten és Afrikában a vadászat is veszélyt jelent számukra.

Azok a madarak, amelyek túlélik az első éveket, általában születési helyük környékére térnek vissza, de nem feltétlenül ugyanarra a településre. Az ifjú madarak első néhány évben még nem költenek. Nyáron csapatokban kóborolnak – ezek az úgynevezett „gólyacsapatok”. Amikor végül költésre kerül a sor, a fiatal gólyák a legkedvezőbb élőhelyeket keresik. Gyakran olyan településeken jelennek meg, ahol már sok fészek található, mert a laza kolóniákhoz való csatlakozás növeli a sikeres költés esélyét.

A biológus a gólyák hűségével kapcsolatban elmondta: a közhiedelemmel ellentétben a gólyák nem feltétlenül választanak maguknak párt egész életükre. A madarak inkább a fészekhez hűek, mint egymáshoz. A párok a vonulás idején nincsenek kapcsolatban egymással, és tavasszal gyakran a hím érkezik meg először a fészekhez, és azonnal meg is kezdi annak renoválását. A tojó rendszerint egy-két héttel később követi. A párválasztás és az udvarlás a fészeknél történik – ennek része a jól ismert kelepelés is. Ha az egyik madár elpusztul, a másik általában új párt keres.

A fészekhez való ragaszkodás ugyanakkor nagyon erős. Egy pár 3–10 évig is használhatja ugyanazt a fészket, maga az építmény pedig akár 30 évnél is tovább fennmaradhat, így több generáció is használhatja. A gólyák között azonban nem mindig békés a viszony. Az azonos nemű madarak gyakran versengenek a jó fészkelőhelyekért, és a sűrűn lakott gólyás településeken látványos „gólyaverekedések” is előfordulhatnak, amelyek olykor sérülésekkel végződnek.

Érdekességként a szakember rámutatott, hogy a szakirodalom a gólyák közötti „válásról” is beszámol, ugyanis, ha egy pár költése többször is sikertelen, a következő években már más partnerrel próbálkozhatnak.

Európai viszonylatban is egyedi terület

Megtudtuk: a gólyák eloszlása Hargita megyében nem egyenletes. Vannak települések, ahol különösen nagy kolóniák alakultak ki. A legnagyobb gólyaállomány Csíkszentsimonban található, ahol Csatószeggel együtt 82 pár költ. Ezt követi Homoródszentmárton község 73 párral, majd Gyergyóalfalu 55 párral. Szintén jelentős gólyás település Csíkcsicsó 44 párral, Csíkszentimre 35 párral, valamint Madéfalva 27 párral.

A gólyák tehát nemcsak kedves látványt jelentenek a falvak felett, hanem fontos üzenetet is hordoznak. Jelenlétük azt mutatja, hogy a táj még őrzi természetes értékeit. A Csíki-medence különleges földrajzi adottságai, a kaszálórétek és a hagyományos gazdálkodás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a vidék ma Európa egyik figyelemre méltó gólyaterülete. És amikor tavasszal újra megérkeznek Afrikából, nemcsak a tavaszt hozzák magukkal, hanem azt a reményt is, hogy ez az élővilágban gazdag táj még sokáig otthont adhat nekik – zárta gondolatait Demeter László.