A gólyák jelenléte egyszerre jelent örömet és kihívást. Egyrészt áldás, hisz a termékenység szimbóluma, ráadásul egyes vidékeken úgy tartják, ahol gólyafészek van, oda nem csap a villám. Másrészt a gólyapiszok zavarhatja a lakókat, így konfliktus alakulhat ki az ember és a madár között. Mindezt elkerülendő, fontos a türelem és a tolerancia, hisz a gólyák legintenzívebb szennyezési időszaka viszonylag rövid ideig tart – mondta érdeklődésünkre Szabó Szilárd.

A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi Osztályának vezetője hangsúlyozta: érdemes értékként tekinteni a gólyák jelenlétére, hiszen Nyugat-Európa több országában már ritkaságnak számítanak, míg Székelyföld számos településén továbbra is a falvak meghatározó madarai közé tartoznak. Szabó Szilárdtól megtudtuk, hogy a gólyafészkekkel kapcsolatos lakossági panaszok túlnyomó többsége nem magukhoz a madarakhoz, hanem az általuk okozott szennyezéshez kötődik. A legtöbb gólyafészek ugyanis lakott területen, háztetőkön, kapubejárókon vagy villanyoszlopokon található, ezért a fiókanevelési időszakban sokak számára kellemetlenséget okozhat a lehulló ürülék.

A kisebb problémák már tavasszal – a fészekanyag lehullásával – elkezdődnek, amikor a gólyák visszatérnek és „tatarozni” kezdik a régi fészkeket. Mivel ugyanazt a fészket használják évről évre, minden tavasszal újabb ágakat, gallyakat, leveleket hordanak rá, amelyek egy része lehull. Viszont a nagyobbik gond a nyári időszakban jelentkezik, amikor a fiókák növekedni kezdenek és már nem a fészek belsejébe ürítenek, hanem kifelé fordulnak, így az ürülék közvetlenül a háztetőkre, kapukra, udvarokra vagy járdákra kerül.

A szakember szerint különösen kellemetlen, hogy a gólyák ürüléke erősen meszes állagú, ezért nehezen tisztítható, ráadásul korrodáló hatása is lehet. Emiatt nemcsak az épületeket szennyezheti, hanem például a napelemeket is károsíthatja, hiszen lerakódva csökkenti azok hatékonyságát. A szakember szerint ezért érdemes már a napelemek telepítésekor figyelembe venni, hogy van-e gólyafészek a közelben.

A természetvédelmi osztály vezetője hangsúlyozta: a legfontosabb, hogy az emberek legyenek toleránsak és próbáljanak együtt élni a madarakkal, hiszen a legintenzívebb szennyezéssel járó időszak többnyire csak júniusra és júliusra korlátozódik, amíg a fiókák kirepülnek a fészekből. Sok esetben egyszerű megoldások is segíthetnek, például kisebb tetőszerkezetek, félereszek vagy védőelemek felszerelése a fészek alá, amelyek felfogják a lehulló szennyeződést.

A gólyafészek eltávolítása vagy áthelyezése csak végső esetben jöhet szóba, és rendkívül bonyolult eljárásnak számít. Mivel a gólya védett madár, még az üres fészek megbontásához is minisztériumi engedély szükséges. Az ilyen kérelmeket a Környezetvédelmi Minisztérium bírálja el, ráadásul a fészkekhez költési időszakban – március és augusztus vége között – egyáltalán nem szabad hozzányúlni.

A szakember szerint az átköltöztetés nem mindig jelent megoldást, mert a gólyák sok esetben visszatérnek és újra ugyanott, az eredeti helyen próbálnak fészket rakni. Emiatt a hatóságok inkább az együttélésre biztatnak, mintsem a fészkek elköltöztetésére.

Szabó Szilárd végezetül megemlítette, hogy jelenleg javában tart a fiókanevelési időszak. A gólyák rendszerint három-négy fiókát nevelnek fel, de öt-hat fiókás fészkek is akadnak. A fiatal madarak körében ugyanakkor jelentős az elhullás, hisz a nyári viharok sok fiókát elpusztíthatnak. Emellett az első kirepülés időszaka is különösen veszélyes számukra, hiszen sok fiatal gólya villanyvezetékekkel ütközik, vagy ragadozók áldozatává válik.