A felmelegedő éghajlat a költöző madarak vonulási szokásait is átalakítja, például egyre inkább módosul az őszi és tavaszi indulás, érkezés időpontja, de a hagyományos vonulási útvonalak is változnak. A gólyák esetében például a nyugat-európai állomány egy része már nem repül át Afrikába, hanem az Ibériai-félszigeten tölti a telet.

A gólyák a népi megfigyelések szerint augusztus 20-a környékén indultak telelni, az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt jelzik, hogy a madarak útra kelésének időpontja fokozatosan módosul – hívta fel a figyelmet Szabó Szilárd. A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség Természetvédelmi Osztályának vezetője szerint a klímaváltozás madárvilágra gyakorolt hatásai nem egyértelműen kedvezőek.

Bár a korábban beköszönő tavaszi meleg és a rovarok idő előtti megjelenése egyes fajok számára előnyt jelenthet, másoknál azonban felboríthatja a természetes táplálkozási ciklusokat. Előfordulhat ugyanis, hogy mire a madarak visszaérkeznek költőhelyeikre, a rendelkezésre álló táplálék egy része már eltűnik, ami a fiókák felnevelését is megnehezítheti.

Megtudtuk: a madarak vándorlása évezredek alatt kialakult ki, rendkívül összetett rendszer, amelyet számos környezeti tényező határoz meg. Ennek egyik legfőbb fizikai korlátja a Földközi-tenger földrajzi akadálya. Például a gólyák repülése szorosan illeszkedik a felszálló meleg levegőáramlatokhoz, a termikekhez, azonban a tenger felett ilyen áramlatok nincsenek, ezért a madarak a szárazföldi útvonalakat választják.

Így az európai állomány két fő csomóponton keresztül kerüli meg a tengert: a kelet-közép-európai egyedek a Boszporusznál, míg a nyugat-európai populáció egy része Gibraltár irányába vonul. A klímaváltozás hatására azonban a nyugati útvonal jelentősége csökkenő tendenciát mutat: egyre több gólya feladja a távoli afrikai telelést, és inkább Spanyolországban vészeli át a hideg hónapokat.

A hosszú távolságokat megtevő vándormadarak állománycsökkenése mögött ráadásul nemcsak a klíma, hanem a vándorlási útvonalak menti pihenőhelyek romlása – így például a kiszáradó lápos területek – is komoly tényezőként szerepel.

Az enyhébb telek következménye, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk itthon áttelelő gólyákkal, így felmerül a kérdés, hogy a helyben maradó vagy áttelelni próbáló gólyák emberi segítségre szorulnak-e. Kérdésünkre a szakember hangsúlyozta: a hideg önmagában nem árt a madaraknak, a túlélésük kizárólag a táplálék elérhetőségén múlik.

A gólyák kifejezetten opportunista viselkedést mutatnak, amit a lakott területek közelében lévő hulladéklerakók vagy a mesterséges etetések is erősítenek. Ha egy madár képes repülni, felesleges beavatkozni vagy kétségbeesni a látványa miatt, mivel szükség esetén egyetlen nap alatt képes akár több száz kilométert is megtenni a kedvezőbb feltételek reményében.

Az etetés ráadásul kontraproduktív is lehet, mert arra ösztönzi a madarakat, hogy a következő évben se vándoroljanak el. Az egészséges, repülőképes példányokat érdemes békén hagyni, a beavatkozás kizárólag a sérült, bajba jutott egyedek esetében indokolt – mutatott rá Szabó Szilárd.