A romániai átlaghoz képest magas a magyarajkú romák jelenléte a nyomortelepeken, a roma szervezetek pedig Bukarestben székelnek, nem értik a magyar anyanyelvű romák kultúráját, az intervenciók, amelyeket országos szinten szerveznek, elkerülik őket. Ugyanakkor interszekcionális diszkrimináció is sújtja ezeket a romákat, magyarként és romaként is ki vannak rekesztve az országos folyamatokból, „a romániai romák amúgy sem rózsás helyzeténél is rosszabb a helyzetük” – tudtuk meg az MCC csütörtöki képzési programján.

Erdélyben mintegy 110 ezer magyar anyanyelvű roma él, elsősorban két nagy tömbben, a Székelyföldön, illetve a Partiumban. Sok szállal kapcsolódnak az erdélyi magyarság kisebbségi intézményeihez, magyar iskolába járatják gyermekeiket, magyar nyelvű egyházakhoz tartoznak és nagy többségük magyar pártokra szavaz, jelentős részük pedig a magyar állampolgárságot is igényelte. A magyar kapcsolódás azonban nem hozta el számukra az egyenlő társadalmi részvétel lehetőségét – áll az esemény leírásában. A beszélgetésen Antal István, az MCC Roma Tehetség Program igazgatója, András Lóránd, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport vezetője, Adorjáni Júlia pszichológus, Isztojka Máté kortárs roma kultúra szakember, Kiss Tamás szociológus és Tonk Gabriella pszichológus vettek részt, őket Toró Tibor politológus kérdezte.

A moderátor először arra volt kíváncsi, hogy a meghívottak mit értenek roma emancipáció alatt, illetve arra, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a roma kérdéssel, mi a személyes motivációjuk. Adorjáni Júlia elmondta, abból írta a doktoriját, hogy a roma nők hogyan használják az igazságszolgáltatási rendszert, ekkor került először kontaktusba a pataréti romákkal, akikkel interjúkat is készített. Tonk Gabriella a pataréti romák integrációját elősegítő Pata-Cluj projektet vezette Adorjáni Júliával és egy másik társukkal együtt, és úgy véli, a roma emancipáció akkor valósulna meg, ha a Pata-Cluj projektet romák csinálnák, bevonva egy-két román és magyar szakembert is. András Lóránd Csíkszeredában született magyar-cigány családban, így nem volt számára kérdés, hogy a romákat érintő igazságtalanságok ellen valamit tennie kell, személyes motivációja pedig a roma emberek méltóságának visszaadása. Szerinte az emancipáció önerőből tett fejlődési folyamat, azonban ma a magyar anyanyelvű cigány közösségek olyan helyzetben vannak, hogy nem tudnak önerőből semmit tenni, külső hozzájárulás szükséges a helyzet javításához.

Isztojka Máténak is személyes indíttatása van, ő saját bevallása szerint sátoros gábor-cigány, és a mélyszegénység munkacsoportba való csatlakozásakor kezdett komolyabban foglalkozni a roma kérdéssel. Számára a roma emancipáció azt jelenti, hogy megmarad az erős identitás, és az integráció nem párosul asszimilációval. Antal István is roma származású, számára sem volt kérdés, hogy sorstársait segítse, ám ő a kultúra eszközeivel akart ezzel foglalkozni. Szerinte a roma emancipáció azt jelentené, hogy képesek a közösségek a maguk erejéből boldogulni. Kiss Tamás elmondta, először az erdélyi magyar kisebbséggel foglalkozott, innen jutott el a roma kérdésig, és számára az emancipáció azt jelentené, ha végleg felszámolnák a kaszt-szerű, alá-fölérendeltségi viszonyt magyarok és romák között.

Az erdélyi magyar romák legalább annyira magyar identitásúak, mint romák

Kiss Tamás szociológus először kutatások következtetéseit ismertette, mint elmondta, körülbelül 110 ezer emberből áll a magyarul beszélő roma közösség Erdélyben, akik Szatmár és Bihar megyékben, illetve Székelyföldön élnek a legnagyobb számban, kétharmaduk pedig még mindig roma telepeken él. Ők interszekcionális diszkriminációnak vannak kitéve, magyarként és romaként is ki vannak rekesztve a társadalomból, és ez látszik az országos folyamatokon is a szociológus szerint, hiszen felülreprezentáltak a mélyszegénységben élők között, rosszabb munkahelyük, lakhatásuk van és „a romániai romák amúgy sem rózsás helyzeténél is rosszabb a helyzetük”.

András Lóránd szerint azok a romák, akik ma magyar nyelvterületen élnek – Erdélyben vagy Magyarországon –, legalább annyira magyar identitásúak, mint amennyire romák. Szerinte a romák identitástudata nagyon képlékeny, a magyar identitásuk sok esetben sokkal erősebb, mint a roma, ez alól a gábor-cigányok képeznek kivételt, akik még őrzik hagyományaikat. „A csíksomlyói búcsún ugyanúgy éneklik a magyar himnuszt, mint bárki más, és ugyanúgy potyog a könnyük. Ezek az emberek magyarul gondolkodnak és magyarul beszélnek, tehát magyarok. A roma párt sajnos nagyrészt román anyanyelvű vidékeken tevékenykedik, a szervezet kulturális gerince nem minden esetben összehasonlítható például a Hargita megyei romákéval, így sajnos érdemben nem tudnak segíteni nekik” – magyarázta.

Antal István szerint fontos az identitáspolitika, úgy vélte, a magyar identitás mellett a roma identitást is erősíteni kell, hiszen ma a roma fiatalok körében „gáz romának lenni”. Isztojka Máté elmondta, benne nagyon erős a gábor-cigány identitás, de rendkívül erős a „magyar hozzárendelt identitása” is, szereti a magyar kultúrát. Kiss Tamás szociológus ehhez még hozzátette, szerinte azért ciki ma romának lenni, mert régimódi, elmaradott tankönyvekből tanulnak a gyerekek, amelyekben nem jelennek meg a romák, nincsen Székelyföldön egyetlen olyan köztéri emlékmű sem, amely roma emberekhez kötődne, és olyan az intézményrendszerünk, amelyben a roma tapasztalatnak nincsen helye egyáltalán.

Pszichológusok: radikálisan fel kell számolni a romatelepeket

Toró Tibor kérdése a következőkben arra vonatkozott, hogy mit tud tenni az állam a romák integrációjának elősegítésére. Tonk Gabriella pszichológus szerint az a strukturális erőszak, amiben a telepeken élő romáknak része van, olyan tapasztalatokat hoz egyénileg és kollektíven is, ami traumához vezet. Ő úgy vélte, a telepeket meg kell szűntetni minél hamarabb, az egyenlőtlenséget pedig fel kell számolni. „Hogy mit kell tenni? Azt mindenki tudja: radikális egyenlősítésre van szükség. Ismerjük a kollektív trauma hatását, és ezt az egyenlősítési folyamatot úgy kell elkezdeni, hogy ezt is figyelembe kell venni” – mondta. A pataréti projekt kapcsán elmondta: 35 családot költöztettek ki onnan a projekt keretében, és amikor négy év múlva elmentek hozzájuk interjút készíteni, azt tapasztalták, hogy az a sok erőfeszítés, ami a lakhatás előtt történt, semmit sem ért, nem volt egyáltalán hatása az emberek életére, viszont a lakhatással olyan mély változásokról számolnak be az emberek, amelyek miatt elindulhatott a gyógyulási folyamat. „A lakhatás előtt csak a trauma van, pedig nagyon sok támogatásban részesültek a romák, de ezek nem segítenek, mert nem hoznak radikális változást. Most, hogy máshol élnek, másképp érzik a diszkriminációt is, erről számoltak be nekünk” – részletezte a pszichológus.

Adorjáni Júlia pszichológus, aki szintén a Pata-Cluj projektet vezette úgy vélekedett: nagyon gyorsan és radikálisan fel kell számolni az összes romaterepet, szerinte az állam gazdasági döntésében is figyelembe kellene vegye azt, hogy ne legyenek többé olyan közösségek, akik azt élik át, hogy nincs helyük a társadalomban. Ugyanakkor hozzátette, túl nagy hatásunk az államra nincs, de nagy hatásunk lehet önmagunkra, szerinte a politikai gondolkodásban is önismeretre lenne szükség, hogy a politikusok észrevegyék, hogyan ne teremtsék elő újra ezeket a helyzeteket. „Minél befogadóbb egy ember, annál inkább észreveszi a romák kirekesztettségét, annál inkább levetkőzi privilégiumait. Nagyon fontos lenne létrehozni olyan közegeket, ahol a romák biztonságos környezetben tudnak döntést hozni, és ezért mindannyian tehetünk valamit” – vélte.  

András Lóránd ehhez még hozzátette, szerinte mindannyiunk életében vannak olyan cigány emberek, akikkel jó viszonyt ápolunk, vannak jó példák a hétköznapi életben, és szerinte, ha úgy neveljük a gyerekeket, hogy azt mondjuk, „ne cigánykodj”, vagy, „ha rossz vagy, elvisznek a cigányok”, akkor a gyerekek is megtanulják ezt a beszédmódot és vele együtt a rasszizmust. „Ha figyelünk a beszédünkre a saját életünkben, ha leállítunk rasszista beszélgetéseket, akkor a saját környezetünket egy kicsit jobbá tudjuk tenni” – összegezte.

Kapcsolódó

Nem vásárolnak lányt maguknak a gábor cigányok: mátkapénzt fizetnek, hogy a gyermekpár jövőjét biztosítsák

Április 8. a roma kultúra világnapja, aminek apropóján tévhitromboló sorozatot indítunk a gábor cigányokról.

Roma Kultúra Világnapja romák házasságkötés gábor cigányok

A képzés amúgy hatalmas érdeklődésnek örvendett, az MCC terme színültig megtelt diákokkal, akik arra voltak kíváncsiak, hogy hol is tart a magyar nyelvű romák emancipációja jelenleg Erdélyben, emellett rengeteg közszférában, oktatásban dolgozó személy is megjelent, a nézők pedig a két és fél órás beszélgetés végén még számos kérdést feltettek a meghívottaknak.