Túl kevés a családorvoslást választó rezidens, túl sokáig rezidenskednek, végül más területre szakvizsgáznak, nincs kellőképpen honorálva a háziorvosok munkája – egyebek mellett ezeket látják a háziorvos-hiány okainak a téma szakértői. Mint ismert, és a Maszolon is többször írtunk róla, az ország 700 településén nem volt családorvosi alapellátás tavaly év végén. Ez a szám csak növekszik, mivel a háziorvosoknak több mint a fele nyugdíjas korú. Főleg vidéken van nagy hiány, és az új keretszerződés ösztönzői sem hatnak. A probléma gyökereit és a családorvosi ellátás hosszú távú fenntartásához szükséges és lehetséges változtatásokat jártuk körbe.

„Eleve nincs elég rezidens családorvos: évi 200 kellene legalább, hogy mire végeznek, kezdjük el tudni pótolni a csökkenést. Az utóbbi két-három évben lobbiztunk, hogy növelje a marosvásárhelyi orvosi egyetem a háziorvosi rezidensi helyek számát. Az is gond, hogy sokan 10-15 évet rezidenskednek, újravizsgáznak, váltogatják a szakterületet, nem mennek családorvosnak ” – mondta el megkeresésünkre Biró Rodica, a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezetője.

Az ügyvezető igazgató a másik problémának azt látja, hogy a praxis adás-vételének szokása nehezen működik Romániában, hiszen nagyon sokba kerül, páciensenként tíz euró egy praxis, így elég nagy tőkére van szüksége egy kezdő orvosnak, főleg ha korszerűsíteni akarja a rendelőt.

„Nem tudják, hogy jól fizető szakma”

Ugyanakkor fő gond az is Biro Rodica szerint, hogy akik egyáltalán érdeklődnek praxis iránt, azok nagyvárosban szeretnének elhelyezkedni.

„Maros megyében 34 olyan település van, városon és vidéken, ahol nincs lefedve a szükséges létszámú háziorvossal a családorvosi alapellátás. Hiány van egyébként városon is, Segesváron, Dicsőszentmártonban, Ludason, Marosvásárhely közelében Balavásáron, Marosszentkirályon. Az utóbbi időben mindössze ketten érdeklődtek háziorvosi hely iránt, de mindketten Marosvásárhelyen szeretnének dolgozni” – sorolta Biro Rodica.

Az ügyvezető igazgató számára érthetetlen, miért is nem jelentkeznek többen, miért nem vonzó a szakma.

„Szerintem nincsenek tisztában azzal, hogy ez egy jól fizetett szakma, van olyan háziorvos, aki havi 40-50 ezer lejt is keres havonta” – fejtette ki. „Az a tervem, csak legyen végre időm is rá, hogy tájékoztatókat készítek arról, hogy mennyire megéri háziorvosnak menni, hiszen úgy látom, nem tudják a frissen végzettek” – tette hozzá Biro Rodica.

Többen nekifutnak, de kevesen szakvizsgáznak

Sokkal többnek kellene elkezdenie, hogy több végezzen – ezzel egyetértett Dr. Preg Zoltán, a Marosvásárhelyi Emil Palade Orvosi és Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem Családorvosi Tanszékének tanársegédje, amikor arról kérdeztük, mennyire reális és lehetséges a 200 családorvos rezidensi hely, amit az egészségügyi pénztár vezetője javasolt.

 „Ha 34 üres hely van, akkor négy év múlva nyugdíjazások miatt akár megduplázódhat a lefedetlen települések száma, és ahhoz, hogy legalább 60-an végezzenek, több mint száznak kellene elkezdenie, de ez is csak egy megye hiányát fedhetné le” – fejtette ki.  

Dr. Preg Zoltán elmondta, a korábbi évekhez képest legutóbb valamivel több rezidens indult neki a képzésnek Marosvásárhelyen: 57-en vizsgáztak tavaly novemberben és az idén májusban, amikor kivételesen kaptak még egy lehetőséget az orvosit végzettek. A korábbi években körülbelül feleannyian jelentkeztek családorvos rezidensnek: 2021-ben 23-an, 2020-ban 37-en pályáztak a családorvosi rezidensi helyekre, országos szinten pedig legutóbb 367-en kezdték el a rezidensképzést, tudtuk meg a konkrét számokat Dr. Preg Zoltántól.

Akik 2018-ban jelentkeztek, azoknak tavaly kellett szakvizsgázniuk. Azonban csak nyolcan iratkoztak vizsgára a négy évvel korábban induló 37-ből. A korábbi években sem voltak sokkal többen: tavalyelőtt 11-en, 2020-ban 15-en.

„Az látszik a számok alapján, hogy többen nekifutnak, de időközben eltűnnek valahová. Egyébként a sikeresen szakvizsgázók nemcsak háziorvosok lehetnek, hanem sürgősségi orvosi ellátásban is dolgozhatnak vagy akár öregotthonban. Nem csak az egyetemen múlik a végzett családorvosok száma, hisz az egyetem képezne, de kell az is, aki a szakmát vállalja” – magyarázta a számokat értékelve Dr. Preg Zoltán tanársegéd.

A háziorvosi praxisban teljesítményalapú bérezés van a páciensek számától és a nyújtott szolgáltatásoktól függően. Azzal egyetért a tanársegéd, hogy főleg az ösztönző intézkedésekkel valóban jól fizetett szakma tud lenni a háziorvosé, és még a praxist sem kell megvenni azon a településen, ahol nincs orvos.

„Talán azért is nem vonzó, mert nem annyira kiszámítható. Ha az ember állami szektorban dolgozik, akkor van egy fix fizetése, ami elég kedvez[”– mondta el Dr. Preg Zoltán.

Országos szinten tavaly családorvosi szakvizsgára 244 rezidens iratkozott fel abból a 307-ből, akik négy évvel korábban kezdték el a képzést. Ez kiemelkedően magas szám volt az elmúlt évekre visszatekintve, mégsem érkezett a több százas utánpótlás a családorvosi ellátásba.

Dr. Vass Levente: nagyobb felelősséget az egészségügyi pénztárnak

Dr. Vass Levente korábbi egészségügyi államtitkár megkeresésünkre elmondta, annak ellenére, hogy az évek során sikerült a finanszírozást növelni, „2017-ben a családorvosoknak 23 százalékos finanszírozásnövekedést irányoztunk elő, utána folytattuk ezt a dolgot, ennek ellenére még mindig 32 ezer lej egy háziorvosi rendelő átlagos bevétele a biztosítópénztár részéről. Viszonyításképpen: egy 40 éves, már valamennyi tapasztalattal rendelkező kórházi szakorvos megkeresi ennek az összegnek a felét úgy, hogy nem hárul rá adminisztratív munka, egy rendelő fenntartása, felszerelése, bérlése, nem kell kiszállnia beteghez” – magyarázta Dr. Vass Levente, miért nem meglepő, hogy elhúzódnak a háziorvosi pályától a fiatal orvosok.

Az okok és a megoldások is többfaktorosak szerinte, de elsősorban abban látja, hogy az egészségügyi pénztárnak nagyobb felelősséget kell vállalnia, ezenkívül a megyei tanácsokhoz vagy a nagyobb városok alárendeltségébe tartozó kórházak nagyobb szerepet tudnának vállalni ebben.

A megoldás első lépésének azt tartja, hogy a biztosítópénztár nagyon világosan meghatározza, hogy pontosan milyen szolgáltatásokat vár el a családorvosi rendszertől, és ahhoz megfelelő mennyiségű pénzt rendeljen ki.

„Jelenleg azt mondhatjuk, hogy tartalmilag kiürült a családorvosi ellátás rendszere, hiszen a páciens el tud menni saját zsebre járóbeteg rendelőbe, ezenkívül a háziorvosok azt érezhetik, hogy a fejük felett olyan gyorsan változik a rendszer, hogy nem tudják követni a beteg érdekében. Ugyanakkor a túlélésért küzdő rendelőben elmarad, hogy a megelőzésre, szűrésre is koncentráljon az orvos” – magyarázta az egészségügyi szakpolitikus.  

Hozzátette: „a másik fontos dolog, hogy a biztosítóház meghatározza, hogy a családorvosnak hogyan kell továbbküldenie a betegét egy másik szakorvoshoz, hogyan kell a várólistát a biztosítóháznak jelezni, és a biztosítópénztár felelősségét ezáltal megnövelni, hisz a várólista nem családorvosi probléma, hanem a biztosítóházé, ő kezeli a pénzünket”.

Ezenkívül a családorvosok hatáskörének növelését, képzéseket, tapasztalatcserék szervezését látja még fontosnak.

Megyei, városi kórházak alkalmazhatnának vidékre kijáró háziorvosokat

Dr. Vass Levente szerint kellenek a bónuszok, de inkább általánosságban kell növelni a családorvosok bevételét, hisz a mostani pluszpénz legfeljebb a már aktív háziorvosokat tartja a rendszerben. A családorvoshiány megoldására pedig főleg vidéken azt látná a megoldásnak, hogy ügyelet működjön a kórházak hatáskörében.

„A hátrányos helyzetű térségekben, ahová nem találnak orvost, aki kimenjen, ott a megyei sürgősségi kórház alá rendelve, – amelyik adminisztratív szempontból a decentralizáció óta a megyei tanács alárendeltségben van, – olyan osztályokat megnyitni, ahol 5-6 fiatal családorvosnak lehet kórházi állása kórházi fizetéssel. Ezekre az állásokra úgy alkalmaznák az orvosokat, hogy a hét egy részében a kórházi rendelőben dolgoznak, de mellette hetente legalább kétszer-háromszor vidéken, a helyi önkormányzat által felszerelt családorvosi rendelőkben szolgálatot kell teljesíteniük. Mindez 4-6 évre szólna egy orvosnak, majd ezt követően vagy talál magának egy városi rendelőt, vagy megszereti valamelyik vidékit és ott, ismerve a betegstruktúrát kialakítja a saját rendelőjét” – fejtette ki elképzelését a szakpolitikus.

Szerinte egy ilyen rendszer nagy előnye az lenne, hogy az adminisztratív munka, a kórházon belüli rendelő fenntartása nem hárulna az ott dolgozó orvosokra. Dr. Vass Levente hozzátette, ilyen elképzelések magvalósítása csakis támogatással, politikai háttérrel lehetséges.