Régi álma válik valóra a pelbárthidai református gyülekezetnek: végéhez közeledik a XIII. században épített, majd a XVII. században teljesen átalakított templomuk felújítása. A Bihar megyei Paptamási községhez tartozó, valamivel több, mint ötszáz lelkes falu református gyülekezetének életéről és középkori műemlék templomuk felújításáról Ghitea-Szabó József Leventével, a településen tizenegy éve szolgáló parókus lelkésszel beszélgettünk.

Annak ellenére, hogy Pelbárthidán viszonylag kicsi, alig kétszáz lelkes a református gyülekezet, aktív közösségi élet jellemzi az egyházközséget. Mi minden történik itt az egyház kötelékében?

A kicsi közösségnek számító, 185 lelkes református gyülekezet nagyjából a falu lakosságának egyharmadát jelenti. Jelentős az idősek és özvegyek száma, de a város (ide írhatjuk Nagyváradot?) közelségének köszönhetően vannak fiatalabb családok és vallásórás korú gyerek is a gyülekezetben. Idén például már a hetedik keresztelésnél tartunk és volt nyolc konfirmandusunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kiemelkedő év ez ebből a szempontból, de nagyon kellemes tapasztalat volt az is, hogy a közelmúltban megrendezett vakációs foglalkozásokon is szép számban voltak jelen a gyerekek.

A járvány miatti kihagyás után jó volt újra részese lenni ennek a már hagyománynak számító alkalomsorozatnak. Van ifjúsági bibliacsoportunk, vallásórás, azaz kisebb gyerekeket megszólító csapatunk és működik a nőszövetség is a gyülekezetben. Ezek a közösségek teret kívánnak maguknak. Ennek megfelelően folyó év elején sikerült befejeznünk egy kétszintes közösségi ház építését a gyülekezet által vásárolt telken. Ebben a házban zajlottak az idei gyermekfoglalkozások – a vakációs bibliahét –, és a kátéórákat is itt tartottuk.

A szeretetszolgálat keretében élelmiszercsomaggal segítjük a hátrányos helyzetű családokat, személyeket, illetve a tanév kezdetén iskolakezdő csomagot szoktunk készíteni a gyerekek számára.

Jómagam már tizenegy éve szolgálok a gyülekezetben. Családommal, melyet itt alapítottunk, jól érezzük magunkat a közösségben. Nem itt születtem, mégis a szó legnemesebb értelmében is itthon érzem magam Pelbárthidán.

Mennyire befolyásolta az istentiszteleti alkalmakat a templom ideiglenes bezárása, és hol tartották meg az együttléteket, amíg tartott a templomfelújítás?

A templom felújítási munkálatai miatt már két éve a parókia udvarán található gyülekezeti teremben – melyet még elődöm, Visky István építtetett – vannak az istentiszteleti alkalmak. Nem okozott különösebb kényelmetlenséget az átállás, hiszen a téli időszakban amúgy is itt gyűlt össze a közösség.

A templomfelújítás egy átfogó magyarországi program keretében újul meg. Hogyan került bele pelbárthidai templom a Rómer Flóris tervbe?

A templom felújításának folyamata még 2009-ben elkezdődött a dokumentáció összeállításával. Ezt követték a különböző régészeti feltárások, úgynevezett falkutatások. Időközben az épület állaga folyamatosan romlott, de műemlék lévén nem volt egyszerű a felújítás.

Tizenegy éve folyamatosan pályáztunk a restaurálási munkálatok megvalósítására és közben a kicsi gyülekezet erején felüli anyagi forrást biztosított a régészeti kutatások finanszírozásához, illetve a munkálatok elvégzéséhez szükséges dokumentáció elkészítéséhez. 2014-ben a román állam támogatásának köszönhetően sikerült részlegesen felújítanunk a tornyot, aztán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és Emődi Tamás építész közreműködésével templomunk is bekerült a Rómer Flóris tervbe.

Milyen munkálatokat végeztek el és mi van még hátra, mekkorák a költségek?

A Rómer Flóris tervnek köszönhetően a magyar állam eddig 36 millió forinttal támogatta a felújítást. Tavaly, 2020-ban megkezdődött a falak megtisztítása. Ezt követte 2021-ben az épület szerkezetének megerősítése, a tetőszerkezetnek és a héjazatnak teljes felújítása és kézzel faragott zsindellyel történő befedése.

A nyár folyamán a kivitelező elvégezte a templom belső és külső falainak burkolását, úgynevezett kanálhátas vakolással. Ezt követte a kazettás mennyezet kialakítása és a padlózat elkészítése. Megvalósult az esővíz-elvezető csatornák elhelyezése és a falak külső és belső festése is.

Különösen fontosnak tartottam, hogy lehetőségeinkhez mérten, a hiteles forrásokra támaszkodva visszaállítsuk az eredeti ablakokat és bejáratokat, illetve befalazzuk a már késői átépítések utáni ablakokat. Ugyanakkor a belső munkálatok végeztével immár látható a szentély keleti falából kiugró oltárfülke, a szentélyben lévő szentségtartó és jelzés szintjén sikerült a diadalívet is megmutatni. Természetesen az épület elektromos hálózatát is újraterveztettük és még tart az elektromos hálózat és a villámhárító kiépítése. A templom bútorzata is teljesen új lesz, illetve felújítjuk az 1828-ban adományozott mózesszéket és a szószék koronáját.

A régi elrendezéshez képest jelentős változás, hogy a szószék a déli bejárattal és az ablakokkal szemben, az északi falon lesz elhelyezve. A fűtést a padok alá helyezett kvarchősugárzók biztosítják majd, az ezekhez szükséges áramkábeleket már elhelyeztük a padlóban. Szeretnénk még a templom tornyát is teljesen felújítani, a harangot villamosítani, illetve a templom körüli teret rendezni, bekeríteni, parkosítani.

A bútorzat, a fűtés és a parkosítás olyan munkálatok, amelyekre még nincsen meg a gyülekezetnek az anyagi forrása, de reméljük, hogy ahogyan eddig, úgy ezután is meglesz minden, amire igazán szükségünk van.

Mint mondta, a gyülekezet erején felül teljesített a felújítás során. Honnan származott ez az elhivatottság?

Sokan vettek részt már eddig is ebben a munkában. Köszönet illeti az egyházkerület illetékes dolgozóit, akik mindent megtettek a siker érdekében. Tisztelet és köszönet a kivitelezőknek, akik sok esetben anyagi biztosíték nélkül is becsülettel és szakértelemmel végezték a munkát.

Jó és biztató volt átélni azt is, amikor a környékbeli gazdák vagy gyülekezeti tagok önkéntesen segédkeztek a munkálatok egy-egy szakaszában: jöttek akár éjszaka is a zsindelyt lerakodni, vagy más alkalommal ingyen rendelkezésre bocsátották munkagépeiket, hogy így is segítsék a felújítást.

Amióta elkezdődtek a munkálatok, istentiszteleteinken azért is imádkozunk, hogy ne csak megújuló templom, de folyamatosan újuló gyülekezet éljen itt, Pelbárthidán. Olyan közösség megmaradásáért imádkozunk, mely ismeri múltját, büszke őseire és a teremtő–megtartó Istenről tesz bizonyságot nemcsak százegy-kettő, hanem legalább kilencszáz éve minden nap, egészen az idők végezetéig.