Ünnepi hangulat töltötte be vasárnap a zsibói református templomot, ahol több mint hetven helybéli mutatta be a Varrd magad a viseleted program keretében elkészített népviseletét. A hónapokon át tartó közös munka eredményeként újjászületett a település hagyományos öltözete, megerősödött a közösség összetartozása, amit hálaadó istentisztelet és ünnepi beszédek tettek emlékezetesebbé.

Már a zsibói református templom kapujában feltűnt, hogy különleges alkalomra gyűlt össze a közösség. Asszonyok, lányok, családok érkeztek a saját kezűleg elkészített népviseletekben, amelyek a helyi múlt értékeit idézték fel, miközben a közösség mai összetartását jelképezték. Az ünnepi istentisztelet nemcsak lelki alkalommá, hanem a közösségi összefogás látványos bizonyítékává vált.

A hálaadó istentiszteleten Hőgye Gál Roberto helyi református lelkipásztor a hitről, a kegyelemről és a közösség megtartó erejéről beszélt. Arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az ember gyakran hajlamos mások nehézségeit ítéletként értelmezni, miközben saját elesettségét is Isten büntetésének tekinti. A zsoltárok üzenetére építve hangsúlyozta: Isten nem fordul el az elesettektől, hanem felemeli őket. Beszédében többször visszatért a hálaadás jelentőségére. Az ember sokszor természetesnek veszi a jó dolgokat, miközben elfelejti, hogy azok mögött isteni gondviselés és közösségi összefogás áll. A viseletek elkészülése is ilyen ajándéknak nevezhető. Mint mondta, számos akadály állhatott volna a program útjába, mégis sikerült megvalósítani azt.

„Több mint hetvenen varrták meg a saját népviseletüket. Bevallom, engem is meglepett ez a szám. És nem kis büszkeséggel mondom, hiszen nagyon sok helyről hallottam már: a zsibói népviselet a legszebb” – jegyezte meg mosolyogva.

Az RMDSZ zsibói szervezetének elnöke, Bogdán Zsófia felidézte az elmúlt hónapok munkáját. Elmondta, hogy a kezdetekkor még csak egy lehetőség volt a program, amelynek sikerében sokan reménykedtek, de a megvalósításért keményen meg kellett dolgozni. „Nem volt mindig könnyű összeegyeztetni az időt, a munkát és a családi teendőket. Voltak nehézpillanatok, de nem adtuk fel. Kitartottunk, és ma együtt örülhetünk annak, amit elértünk” – mondta.

Külön köszönetet mondott mindazoknak, akik szakmai segítséget nyújtottak a varrás során, és hangsúlyozta: ezek a viseletek sokkal többet jelentenek egyszerű ünnepi ruháknál. „Benne van az időnk, a munkánk, a kitartásunk, de benne van a szívünk és a lelkünk is. Minden öltés rólunk szól. Ezek a ruhák a zsibói magyarság egy darabját jelentik” – fogalmazott.

Az ünnepségen Seres Dénes parlamenti képviselő beszédében Zsibó történelmi múltját felidézve arra emlékeztetett, hogy a város évszázadokon keresztül fontos szerepet töltött be a magyar történelemben, és ma is a megmaradás egyik jelképe. „A múltból, a gyökereinkből erőt kell merítenünk. A mai nap arról szól, hogy közelebb hozzuk a múltat a jelenhez. Ezek a viseletek azt üzenik, hogy ragaszkodunk a nyelvünkhöz, kultúránkhoz és hagyományainkhoz” – hangsúlyozta. Szerinte a népviselet viselése nem csupán hagyományőrzés, hanem identitásvállalás is. „A megmaradásunk záloga, hogy továbbadjuk mindazt, amit örököltünk. Ezek a ruhák erről beszélnek” – tette hozzá.

A program szakmai vezetője, Katona Ibolya különösen meghatódva szólt a zsibói közösséghez. Elmondta, hogy évek óta szerette volna elhozni a programot a városba, és nagy öröm számára, hogy végül sikerült megvalósítani.

„Most itt állunk, és láthatjuk az eredményt. Végigjártam Szilágyságot, harmincnégy településen készültek el a helyi viseletek, és bátran mondhatom: a zsibói az egyik legszebb és legkülönlegesebb” – emelte ki. Mint fogalmazott, a program egyik legnagyobb eredménye nemcsak magukban a ruhákban mérhető, hanem abban a közösségi erőben, amely a közös munka során kialakult. „Megtanultunk egymástól tanulni, segíteni, együtt dolgozni. A közösség ezalatt a folyamat alatt megerősödött, és talán ez a legfontosabb eredmény” – hangsúlyozta, megköszönve Seres Dénes parlamenti képviselőnek és a Communitas Alapítványnak, hogy évről évre biztosítják a program folytatását, megvalósulását.

A nap egyik legemlékezetesebb gondolatát a helyi lelkész fogalmazta meg. Szerinte a program során nem csupán viseletek készültek el, hanem valami sokkal fontosabb történt. „Hetven ember varrt ugyanolyan népviseletet. Ez azt jelenti, hogy hetven ember egy dologban egyet tudott érteni. Minden közösség számára ez az út vezet előre: amikor félre tudjuk tenni a saját érdekeinket, és együtt haladunk egy közös cél felé” – mondta.

Miközben a zsibói népviselet ismét mindennapi valósággá vált a közösség életében, a közös munka olyan kapcsolatokat és összetartozást erősített meg, amelyek legalább annyira értékesek, mint maguk az elkészült viseletek.