Több- szülőket és diákokat képviselő- szövetség tett közzé egy kiáltványt, amelyben azt követelik, vonják vissza a tanügyi törvény tervezetét, fogalmazzák azt újra átlátható módon, hogy végül a gyerek kerüljön a jogszabály középpontjába.

A Szülők és Törvényes Képviselők Szövetsége (FePal), az Anyák az Anyákért Egyesület, a Konstanca, Temes és Vâlcea Megyei Diákok Egyesülete, a Szülők Változást Akarnak, a Romániai Diákok Szülei civil csoportosulások, a SUPRA Egyesület írták alá a kiáltványt. Ebben úgy fogalmaznak, hogy több mint egy évtizedes ígérgetés után egy unalmas, középszerű tervezet született, amelyből hiányzik a jövőkép, nem hoz paradigmaváltást. Ez a törvény már a tervezet szakaszában elavult, inkább egy kiterjedt adminisztratív szabályozás, amely számos intézményt, bizottságot, tanácsot, központot hoz létre, melyek felemésztik az oktatásra szánt- a GDP 2,1 százalékát kitevő- amúgy is sovány költségvetés egy részét.

A tervezetben kevés az érdemi változás, és ezek sem veszik figyelembe a méltányosságot, hívják fel a figyelmet a dokumentum aláírói. Meglátásuk szerint, a törvény szövege mélyíti a szegregációt, növeli a szakadékot a „jó” és a „rossz” iskolák között, a gazdag, túlnyomórészt városi diákok között, akiknek van pénzük tandíjra, valamint a vidéki iskolák szegény diákjai között, akik nem engedhetik meg maguknak a költségeket. A törvényjavaslat nem felel meg a diákok, szülők és tanárok valós igényeinek, összegzik.

A kiáltványban úgy fogalmaznak, valós és tartós változást akarnak a hazai oktatási rendszerben. Javaslataikat a következő hét pontban fogalmazták meg, hangsúlyozva, „hét egyszerű lépéssel jobb lehetne a hazai oktatás”:

1. Egyszerűsített, inter- és transzdiszciplinárisan összevont tantárgyak bevezetése, amelyek lehetővé teszik az elmélyült tanulást.
2. Nehézségi szintek és érdeklődési kategóriák szerint strukturált tananyag, amely garantálja az átlagos szintet a rendszerben lévő összes gyermek számára.
3. A tanárhiány problémájának kezelése a rendszerben- anyagi motivációval, és a folyamatos képzéssel.
4. A kötelező oktatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása és az oktatásban való szegregáció megelőzése.
5. A meglévő intézmények hatékonyabbá tétele, a tanulók és az iskolák számára a források bürokrácia- és politikamentes elérhetősége.
6. Az oktatási ciklusok reformja, igazítva a gyermekek fejlődési szakaszaihoz.
7. Karcsúsított, átlátható és rugalmas minisztérium