Országos viszonylatban Hargita megyében található a legnagyobb füves terület – a kaszálók és legelők a mezőgazdasági területek 81 százalékát teszik ki. A legfrissebb adatok szerint az összesen 391 335 hektár mezőgazdasági területéből csupán 72 597 hektár a szántóföld (18,55 százalék), ugyanakkor 139 207 hektár legelő (35,57 százalék) és 178 519 hektár a kaszáló (45,62 százalék).

Ezen adottságnak köszönhetően az állattartásban jelentős potenciál van. Szakértők szerint a jelenlegi állatállomány akár megduplázható lenne, amennyiben megfelelő módon használnák ki ezt az értékes természeti kincset, ami egyúttal a biodiverzitás megőrzésében is kulcsszerepet játszik.

Kiaknázatlan kincs?

Hargita megye összességeben sajátos mezőgazdasági szerkezettel rendelkezik, ami abból adódik, hogy területének több mint nyolcvan százalékát legelők és kaszálók borítják, ami alapvetően meghatározza a térség gazdasági lehetőségeit – magyarázta érdeklődésünkre Szép Róbert, a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója.

A szakértő rámutatott: ez a földhasználati arány egyrészt korlátozza a szántóföldi növénytermesztés terjedését, másrészt komoly lehetőséget rejt magában az állattenyésztés fejlesztése szempontjából, különösen a szarvasmarha-, juh- és kecsketartás tekintetében, hiszen a természetes takarmánybázis és a legeltetésre alkalmas domborzat kedvez ezeknek az ágazatoknak. Mindez azonban jelenleg csak részben van kihasználva, mert az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi változásai – például a munkaerő elvándorlása, a termelés jövedelmezőségének csökkenése és a feldolgozási kapacitások hiánya – miatt sok terület parlagon maradt, a gazdálkodók egy része pedig felhagyott az állattartással – mutatott rá a kutató, aki a Sapientia – EMTE oktatója is.

Szép Róbert szerint mindennek következményeként a megyében található állandó gyepterületekben rejlő gazdasági potenciál nagyrészt kiaknázatlan, holott megfelelő szervezettséggel, például szövetkezeti alapon történő közös legeltetéssel, takarmányozással és feldolgozással, a helyi termékek értékesítése új lendületet adhatna a mezőgazdaságnak. Továbbá az ökológiai gazdálkodás, a biotermékek előállítása és értékesítése is kiváló lehetőséget kínál, mivel a hegyvidéki legelők alkalmasak a természetközeli, fenntartható állattartásra, amely egyre nagyobb keresletnek örvend a fogyasztók körében. Emellett a turizmus, különösen az agroturizmus fejlesztése révén a legelők és kaszálók nemcsak termelési, hanem idegenforgalmi szempontból is hasznosíthatók lennének, ezzel is növelve a térség gazdasági diverzitását.

Megtudtuk, a gyepterületek nélkülözhetetlenek a biodiverzitás fenntartásában, a talajvédelemben, a szén-dioxid tárolásában – egyes tanulmányok szerint a legelők és kaszálók több szén-dioxidot képesek megkötni, mint bizonyos erdőtípusok. Ezek a területek szerteágazó ökológiai sokféleséget őriznek meg. A gazdag növényvilág változatos állatvilágot is magával hoz, beleértve a beporzókat, mint például a méheket, poszméheket és pillangókat. Ezért is kiemelten fontos megóvni ezeket a gyepterületeket, amihez hozzájárul a mérsékelt legeltetés, ami serkenti a növényzet növekedését, fenntartja a fajgazdagságot és elősegíti a talaj természetes regenerálódását.

Megduplázható állatállomány?

Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője is úgy véli, hogy van potenciál a megye agráriumában. „Az állatállományt akár a duplájára is lehetne növelni, ha megfelelően használnánk ki a gyepterületeket, főleg a havasi legelőinket, mert ezek nagysága lehetőséget adna arra, hogy a jövőben fenntartható módon bővüljön az ágazat, de ehhez hosszú távú elköteleződés és megfelelő gazdálkodói stratégia szükséges” – fogalmazott a szakember.

Megtudtuk, a felmérések szerint 50 000 hektár állandó gyepterület bozótosodott, erdősödött be az elmúlt időszakban az elhanyagolás vagy a visszaszolgáltatás elmaradása miatt, pedig ezek az állandó gyepterületek különleges értéket képviselnek, elsősorban a biológiai sokféleség szempontjából, persze azt is érdemes tudni, hogy az úgynevezett havasi legelők gazdasági jelentősége – a településektől való távoli elhelyezkedésük, a vadállatok jelenléte, a legeltetéshez szükséges munkaerő hiánya miatt – csökkent. Ugyanakkor a gyepterületek fenntartása, karbantartása sokkal olcsóbb, mint az erdő, a bozótos által visszahódított füves területek rehabilitálása.