Hamarosan itt van október, közeledik Szent Gál napja. Szépvízen ez idő tájt minden a káposztáról szól, ugyanis az ismert ír szent napján, vagy az ahhoz legközelebbi szombaton takarítják be a magyar konyha számára oly fontos zöldséget. A híres a szépvízi káposztát a csíkszéki falu határában lévő Nád-dűlőben termesztik évszázadok óta. A vidékre jellemző lapos fejű, vékony levelű konyhanövény népszerűségét az adja, hogy a savanyításra eltett fejek már karácsonyra megérnek.

A szépvízi Becze Enikő, helyi kistermelő, már gyermekkorában – szülei, nagyszülei által – megismerkedett a káposztatermelés csínjával-bínjával. A térségre jellemző lapos fejű, vékony levelű fajtát termeszti a település káposztáskertjében a Nád-dűlőben. A fajtamegtartás végett a magot is maga állítja elő évről-évre, így megőrizve a növény ősi jellegét.

A falu káposztáskertjében járva szemmel láthatóan szépen fejesednek a növények, és az elkövetkező néhány hétben a betakarításig, a reggeli harmatnak köszönhetően még sokat fejlődnek majd – tudtuk meg Becze Enikőtől, aki családjával, asszonyként már több mint három évtizede termeszt káposztát és egyéb zöldségeket a dűlőben egy közel kilenc áras területen. Ugyanakkor, mint megtudtuk, a helybéli gazdák többsége jellemzően inkább egy-két áras területen termeszti ezt a sokrétűen felhasználható konyhanövényt.

A szépvízi Nád-dűlőben emberemlékezet óta termesztenek káposztát, hogy pontosan mikortól, arra vonatkozó történelmi adat nem látott még napvilágot, viszont a Gyulafehérvári Érseki Levéltárból előkerült egy 1748-ban köttetett földcseréről szóló dokumentum, aminek szövegében már káposztaföldnek nevezik Szépvíz „falukertjét”.

Ősöktől örökölt vetőmag

A káposztatermesztés rejtelmeibe belemélyedve Becze Enikőtől – aki, mint említettük, saját maga állítja elő a káposztamagokat is, amiket egykor őseitől örökölt – megtudtuk, hogy ősszel a legszebb káposztafejeket a pincébe rakják, majd következő tavasszal, amelyek alkalmasak a magtermelésre kiültetik, hogy a növény felmagzását követően augusztus hónapban betakarítsák a káposztamagokat. Kulisszatitokként a gazdasszony elárulta, hogy meleg száraz időben hamar szétnyílik a hüvely, ezért nagy figyelemmel kell kísérni a folyamatot, hogy a magvak ne szóródjanak szét. Tavasszal, Szent Antal búcsújának második keddjén előkészítik a ház melletti kertben az ágyásokat – a talajt fertőtlenítik –, majd elszórják a magvakat, és várják, hogy a palánták fejlődjenek. A túltrágyázott, de a sovány föld sem jó.

Júniusban, Szent László hetében ültetik ki a palántákat a Nád-dűlőben addigra már előkészített parcellákba. Az előkészítés szántással és többszöri boronálással történik, hogy a gyomok burjánzását megakadályozzák. Minden család egyénileg maga műveli meg a területet. A palántázást is mindenki másképp csinálja. Van, aki kapával fészket vág, abba önti a vizet, majd szorítja meg a palánta tövét. Van, aki szúrófával és úgynevezett habarccsal – a vizes gyökeret földbe mártja, ami ráragad – ültet, és van, aki az eke után dugdossa el a palántákat a barázdába. Az ültetést követő második héten megkapálják és a kiszáradt töveket pótolják, majd újabb két hét múlva „felfészkelik” – hompokat húznak köré, vagyis körbekapálják – a cseperedő káposztapalántákat. A veteményest szemmel kell tartani nehogy „megbogarasodjon”, vagy a káposztalepke hernyója nehogy megegye. Ez ellen véd a dűlő huzatos elhelyezkedése, mert így a pillangók nehezen maradnak meg.

A káposztavágást októberben tartják Szent Gál napján, vagy az ahhoz legközelebbi szombaton. Most szeptember második felében járunk, a káposzták a megfelelő időjárásnak köszönhetően szépen fejesednek – viszont a vágásig hátra lévő rövid idő alatt is sokat fognak még fejlődni a harmatnak köszönhetően. „A káposzta nagyon értékeli a hóharmatot” – magyarázta érdeklődésünkre Becze Enikő, akinek káposztaföldjeit látva, rögtön megállapítható volt, hogy szeretettel és nagy gondossággal műveli a területet. Ottjártunkkor a szép, nagy fejű, hagyományosan lapos káposztái, rendezetten, sűrűn egymás mellett zöldelltek a délelőtti szűrt napfényben. A „folt, hátán, folt” leveleken pedig csillogóan gyöngyözött a reggeli harmat, aminek az egészségtől duzzadó káposzták örültek a legjobban. A gazdasszonytól megtudtuk, hogy mostanság sűrűbben vetik a káposztát, mint egykoron. A nagyszülők, még úgy tartották, hogy a sorok közé egy bárány be kell férjen. Manapság már nem ragaszkodnak ehhez a szokáshoz, de mindez nem is befolyásolja a termés minőségét, ami ugyan olyan kiváló, mint a régi időkben.

Karácsonyra megérik az eltett káposzta

A szépvízi káposzta sikerét és népszerűségét az adja, hogy lapos a feje, vékony a levele és a savanyításra eltett fejek karácsonyra megérnek, ami kiváló alapanyaga a sokak által kedvelt töltött káposztának, de számos egyéb gasztronómiai fogáshoz is felhasználható. Becze Enikő elmesélte, hogy áranként 350-400 káposztapalántát ültetnek. Betakarítás után egy részét értékesítik – még Ausztriából is akadt vevője –, a többit saját szükségletre használják. A nagyobb fejekből savanyúkáposztát készít, a család részére körülbelül 60 darabot tesz el, de valamennyit savanyít eladásra is. A „kutyahajigáló” – öklömnyi káposztákat – a pincében tárolják el, amiket levesekhez – csorbához, zöldség- és húsleveshez – ízesítéshez, salátákhoz, csalamádéhoz, pároltkáposztához használnak fel.

Az idei terméssel kapcsolatban megtudtuk, hogy a kedvező időjárásnak köszönhetően jó termésre számítanak a gazdák. Bár az öntözési lehetőség meg van oldva a területen, az idén a sok esőnek köszönhetően nem igazán kellett locsoláshoz folyamodni. Igaz a nedves időjárás a kártevőknek, főleg a csupaszcsigáknak kedvezett, de megfelelő védekezéssel meg lehetett előzni a veszteséget.