Kereken egy hónappal ezelőtt jelentette ki Petres Sándor, Hargita megye prefektusa a parajdi sóbányával kapcsolatosan, hogy „elvesztettük a csatát a természettel”. A sokszorosára felduzzadt Korond-patak vize ekkor már irányíthatatlanul ömlött a május első napjaiban vízbetörés miatt veszélybe került létesítménybe. Parajdon azóta zárva tart a bánya, víz alatt állnak a tárnák és a látogatóközpont termei is. A településen élők mindennapjait átszőtte a bizonytalanság, valamint a helyzetből fakadó kétségbeesés és harag.

A rendszeres, helyszíni sajtótájékoztató befejezését követően indultunk el a parajdi sóbánya előtt elhaladó, egykor kirándulóktól nyüzsgő utcán. Néhány tíz méter után megálltunk egy üzlet kínálatát böngészve, miután szemet szúrt, hogy az élelmes, vagy inkább kétségbeesett vállalkozó hallgatott Nacsa Lőrinc, Magyarország Kormánya nemzetpolitikáért felelős államtitkárának szavára és a parajdi sóbánya köveit kínálta ízlésesen becsomagolva eladásra. Igaz, a politikus 10 eurós ajánlott eladási ára helyett tíz lejért lehetett hazavinni egy darabot a vízzel elárasztott bányából, ám a kereslet minimális rá.

Nem azért, mintha nem lenne jó üzleti fogás a fent vázolt ötlet, ám egyszerűen nincs, akinek eladni a portékát, panaszolták a körénk gyűlő, különböző szuvenírüzleteket működtető vállalkozók. Hamar valóságos kis (röp)gyűlés alakult ki, sorra fogalmazták meg meglátásaikat, panaszaikat a kirándulók elmaradásában leginkább érintett, a sóbánya környékén működő vállalkozások képviselői.

Egyikük arra panaszkodik: még a napi alapvető szükségletek megvásárlására sem tudják kitermelni a pénzt, annyira visszaesett a bevétel. Többen elmondták, hogy az alkalmazottakat elküldték, és tulajdonosként „tartják a frontot”. Bezárni nem mernek, meg hát, nem is tudnak, több tíz-, vagy százezernyi lej értékű áru áll a boltokban, raktárakban. Ez pedig lehetetlenné teszi, hogy felszámolják a vállalkozásukat, meg nem is tennék szívesen, hiszen mihez kezdenének utána…

A minimális bevételek mellett ugyanakkor a kiadások továbbra is fennállnak, csak a szemétszállításért tetemes összegű szerződést kellett megkötniük korábban, még ha nincs is mit elvinnie a tisztasági vállalatnak.

A sósvizű strand megnyitásától várnak némi forgalomnövekedést. Mint az egyik vállalkozó bemutatta: előretették a fürdőző felszereléseket, úszógumik, napozótejek, kalapok várják a remélt július 1-je körüli napokra ígért megnyitást. Miközben a sóbánya látogatása miatt a legtöbben melegítőt, polárfelsőt, pokrócot vásároltak az elmúlt években. Ezek az áruk hátrakerültek. Kinek kellenének plusz 35 fokban? Ám a strand megnyitása sem hoz megváltást mindenkinek. Nem is hozhat, hiszen, ahogy egyik beszélgetőtársunk fogalmazott: a kirándulók pár órát töltenek el ott, a fürdőzés miatt nem fognak több napra eljönni Parajdra, míg a sóbánya nyitvatartása idején a gyógykezelések miatt akár egy-másfél hetet is a településen töltöttek a turisták.

„Ez volt a program, délelőtt, napközben mentek a bányába, délután a strandra, jól ki volt találva. Most csak a strand miatt nem fognak hosszabb időt maradni” – mondta el egy férfi, aki szintén ajándéküzletet működtet.

Hamar szóba kerültek a parajdi gazdasági életet segítő kezdeményezések is. E tekintetben is nagy a bizonytalanság. Több kérdés megfogalmazódott beszélgetéseink során: kinek, hová jutnak az összegyűjtött adományokból, segélyekből? Kit támogat, aki a „bányát” támogatta? Ki részesül bármilyen segítségből és milyen formában? Néhány konkrét esetet is felsoroltak, amikor adományozók érkeztek és nem egy alkalommal vitába keveredtek a helybeliekkel.

A feszültség pedig folyton nő. Nincs fórum, nincs csatorna, ahol utat találhatnának maguknak a zokszavak. A parajdi vállalkozások számára felajánlott állami segítségnyújtás mindezt csak fokozta. Mint megtudtuk: a turizmussal foglalkozóknak is csupán egy bizonyos köre jogosult támogatás igénylésére. „Az éttermek és panziók kérhetik, és ennyi” – mondta el az egyik ajándékboltot üzemeltető vállalkozó.

A helyiek demonstrációra készülnek, hogy „legalább jól kiüvölthessék magukat”, miközben, ahogy egyik interjúalanyunk találóan megfogalmazta: „sokan talán fel sem fogják, hogy mi történik. Azt gondolják, olyan, mint a Covid idején volt. Hogy elmúlik és majd minden folytatódik, ahogy volt, pedig nem lesz ilyen”.

Az üzletek, éttermek közül a település fő utcáján találhatókba még be-betérnek az emberek, ahogyan ezt magunk is megtapasztalhattuk, míg például a sóbánya utcájába csak a lehető legritkábban fordulnak be a kirándulók. Turistabuszok helyett csak kövekkel megrakott, vagy éppen betont szállító teherautók zúgtak a kihalt úton. A parajdiak a sóbánya és a hatóságok által megfogalmazott július 1-jei határidőt várják. Ekkorra tűzték ki a Korond-patak medre szabályozásának befejezését. Azonban már most tudni lehet, hogy a kivitelező nem tudja tartani ezt a dátumot. Ez pedig fokozza az egyébként is feszültségekkel terhelt közhangulatot Sóvidék egykor virágzó gyöngyszemének számító Parajdon.