Szórványmegye lévén, Fehér megye magyarsága igyekszik úgy időzíteni a nemzeti ünnepek programját, hogy lehetőleg minél kevesebb átfedés legyen, így többen részt vehetnek az eseményeken. Gyulafehérváron március 19-én, vasárnap emlékeztek meg az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulójáról.

„Március 19. egyszerre volt a Gyulafehérvár környéki magyarságnak főhajtás a forradalom és szabadságharc hősei előtt, akik életüket adták a ma oly természetesnek tartott szabadságunkért, másrészt pedig emlékezés azon polgári áldozatokra, akiket 1848 őszén a félrevezetett tömeg az erdélyi polgárháborúban feláldozott egy illuzórikusnak vélt szabadság oltárán” – foglalta össze a Maszolnak az ünnepség lényegét Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese.

Az ünnepi istentisztelet, illetve mise után megkoszorúzták a magyarigeni katolikus templom kertjében található, az 1848 októberi polgárháború áldozatainak emlékművét.

Ezt követően, Ompolygyepűn (Presaca Ampoiului) megkoszorúzták a zalatnai mártírok Lukács Béla által emelt, PAX (béke) felirattal ellátott útszéli emlékművét. Az 1848. október 23–26. között tragikus körülmények között elhunyt hegyaljai magyarokról minden évben megemlékezik a fehérvári és vajasdi gyülekezet, és díszőrséget állnak az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület huszárjai.

A szórványzarándoklat utolsó állomása Szászsebes volt, ahol a római katolikus temetőben 1909-ben felállított oroszlános obeliszk előtt a piski és szászsebesi csatában elhunyt honvédek emlékművére helyeztek koszorúkat. Gudor Kund Botond esperes megemlítette, hogy Bem tábornok a sebesi ferences templomban vette át kitüntetését.

A résztvevők egyúttal meglátogatták az első világháborús hősök sírjait is, ahol szintén rövid kegyeletteljes megemlékezést tartottak. Délután Gyulafehérváron, az Alsó-városban levő Diákművelődési Házban sorra kerülő, a budapesti Szent Mihály Szekere Vándorszínház „Honszerelem! Vess tiszta lángot!” című ingyenes előadás képezte a gyulafehérvári és környékbeli magyar közösség ünnepségsorozatának záróakkordját. A színvonalas műsorral az előadók az ünnepet elevenné, átélhetővé kívánták tenni, megközelítésmódjuk új összefüggésbe hozta az eseményeket.

Az előadásban hangsúlyozott szerepet kapott Petőfi Sándor és költeményei, de a kor nagyjai mellett feltűntek a névtelen hősök is az egyszerű szemtanúk, kortársak visszaemlékezései révén. Az előadók Walter Ferenc, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Kovács Dániel zongoraművész-hallgató és Gallyas Márton (néptánc) voltak, akik korhű jelmezekben és környezetben jelentek meg a színpadon. A reformkor hangulatát, érzésvilágát felidéző előadást a dél-erdélyi szórvány több városában, így Brassóban, Déván, Gyulafehérváron, Vízaknán és Nagyszebenben is műsorra tűzte a vándorszínház.