Szombat este kezdődött és vasárnap este koncerttel ért véget az ötödik alkalommal megszervezett Orbaiszéki Forgácsfesztivál Kovászna városában. Az ezer borvíz településén – akárcsak egész Székelyföldön – nagy hagyománya van a famegmunkálásnak, és a fesztivál ennek állít emléket.

Kovászna egyik legnagyobb szabadtéri rendezvénye szombat este egy bemelegítő koncerttel startolt el, a nagyérdeműt a Ségercz Feri Trió szórakoztatta.

Vasárnap reggelre már benépesült a központi park környéke, kézművesek sokaságának portékái közül lehetett válogatni, üzemeltek a szabadtéri konyhák, a famegmunkálás mesterei és más népi mesterségek űzői pedig elkülönülve, egy U-alakú sátor alá költöztek be.

A rendezvény hivatalos megnyitójának az alaphangját a Zágoni Ifjúsági Fúvószenekar adta meg, délben pedig egy másik bandérium, a Barátosi Ferencz Ernő Református Fúvószenekar vezetésével felvonultak a helyi lovasok, illetve a Pál Olivér hagyományőrző huszárhadnagy által vezette Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület huszárjai is.

Az egybegyűlteket Gyerő József kovásznai polgármester köszöntötte, beszédében Hankó Vilmost, Nyírő Józsefet és Orbán Balázst egyaránt idézve, hiszen mindhármuk műveiben szerepelt az, hogy a székely ember mennyire ragaszkodik az erdőhöz, szereti a fát, eziránti rajongását népművészeti és használati tárgyakba, de a híres székely kapukba is beleálmodja.

Az elöljáró hangsúlyozta: a 2018-ban útjára indított fesztivál beágyazódott a köztudatba és rendszeres megszervezésének igénye, mint közösségi elvárás jelenik meg a hétköznapokban. Egyrészt azért, mert a székely a hagyományaihoz is ragaszkodik, fából épít, az építésre használt fát annyi munkával és ízléssel gondozza, hogy bizonyos művészeti fokra fejlesztette a legmagyarabb mesterséget, az ácsságot – idézett Hankó Vilmos Székelyföld című könyvéből a polgármester. Hozzátette: a Forgácsfesztivál sokrétű népünnepély, hiszen egyaránt mutatja be az itt élők népviseletét, nyújt betekintést gasztronómiájukba, képet nyújt a székely életérzésről, létformáról ugyanakkor a nagyközönség elé tárja a közösségi lelkületet meghatározó tárgyi és szellemi örökséget. „A rendezvény emellett az összetartozást hivatott erősíteni az egyre inkább elidegenedő és minket elidegeníteni kész világban” – mondta Gyerő József.

A népművészek főhadiszállásán mintegy tucatnyi orbaiszéki mester működött, köztük fafaragók, forgácsfonók, bútorfestők, kovácsok és még láncfűrészes faragó is, ez utóbbi fiatalember, Pál Ákos Csíkszentmiklósról vetődött Kovásznára, hogy vállalkozását népszerűsítse. A Maszol érdeklődésére kifejtette: kezdetben hobbiként tekintett a tevékenységre, de úgy tűnik, hogy megélhetéssé válik számára, még weboldalt is működtet. Kliensei egyébként cégek, akik a láncfűrésszel kifaragott táblák és más tárgyak révén reklámozzák magukat.

Demes Mihály nyugalomba vonulásáig hivatásszerűen bútorfaragással foglalkozott, mióta több ideje van, a hangszerkészítésben is kipróbálta magát, mesterhegedűket és citerákat egyaránt készít, igaz, inkább saját kedvtelésből, mintsem anyagiak tükrében. Elmondta: roppant időigényes, nagy türelmet kívánó munka egy hegedű elkészítése, jól ki kell választani a fát, az az egyik hordozója, hogy a hegedű miként szól a szakavatottak kezében. A fák szálát a tucathangszerek készítésekor a gépek roncsolják, a kézzel készített társaik esetében azonban megmaradnak az évgyűrűk, ami sokat számít abban, hogy milyen hangja van egy hegedűnek – avatott be a részletekbe.

Szőke Tibor, a haralyi kádármesterek „dinasztiájának” egyik utolsó zászlósa megelégedéssel nyugtázta, hogy van érdeklődés a kisebb-nagyobb használati tárgyakra.

Ferencz Botond kovásznai fafaragó azon aggodalmának adott hangot, hogy gyengül a fiatalok körében az érdeklődés a hagyományos mesterségek iránt, de reményét fejezte ki: hátha lesz változás és lesz akiknek átadni a szakmát, amiből akár meg is lehet élni, ha az ember odateszi magát – mondta.

A forgácsfesztiválon ezen kívül jelen volt még Aros Tibor zsindelykészítő, Bartók Erzsébet szövőnő, Bende Tibor kovács, Bodor János fafaragó, Ferencz Sándor forgácskalap-készítő, Gocz Benedek és Gocz Edit forgácsfonó, Konnát Rita bútorfestő és Konnát László fafaragó, valamint Szabó Mária, aki fakitermelési technikákat népszerűsített.

A nap folyamán fellépett a Nemere Néptánc­csoport, a kovásznai Tanulók Klubja, volt favágó verseny, műsort adtak elő a kommandói Horn Dávid Általános Iskola diákjai, bemutatta tudását a gelencei Burusnyán és a zabolai Gyermek Néptáncegyüttes, színpadra léptek a kovásznai Pitypang és Vizitke néptánccsoportok. Bemutatták Gazda József Mindenek mestere – a falusi tudás könyve című könyvét, koncertezett István Ildikó és barátai, fellépett a csíkmadarasi Népi Zenekar, majd a nap végére a Tiltott Illés-nagyprodukciót előadó Illés–Fonográf emlékzenekar tett pontot.