Hetedik alkalommal rendezték meg a zsoboki falunapot, melynek keretén belül a helyi általános iskola felavatására és névadó ünnepségére is sor került.

Áhítattal kezdődött az ünnepség, amelyen Nagy Alpár helyi lelkész említést tett Zsobok falu címerének középső, központi elemére, a főnix madárra, mely az egyiptomi, görög és római közvetítéssel a korai kereszténységbe is átöröklődött. Mitikus lény, a hagyomány szerint 500 évet élt, majd saját fészkét felgyújtva, saját hamvaiból kelt életre. A 20. század elején kialakított Zsobok címer utalása egyértelmű: a falut a 19-20 század fordulóján három tűzvész pusztította, a maradékból főnix madárként született újjá. Húsbavágó és csontig hatoló volt az utolsó tűzvész és a negyven éves kommunizmus pusztítása a falu életében. A hagyományosan földműveléssel és állattartással foglalkozó embereket a kollektivizálással nemcsak a földjeiktől fosztattak meg. A fiatalok tömegesen választották a környező ipartelepekre, városokba való költözést, és 1990-re úgy tűnt, hogy a negyedik tűzvész maradandó és végzetes lesz, mindenki elköltözik a kétszeres zsákfaluból, melybe 10 kilométeres sáros úton lehetett csak bemenni, és a hozzá hasonló Isten háta mögötti helyek sorsára jut, legjobb esetben a városiak hétvégi házainak telepe marad.

Amikor a Molnár házaspár, Molnár Irma lelkésznő és dr. Molnár János professzor Zsobokra érkezett, nagyon hamar megszületett az álom. Újjáépíteni a falut, és megmenteni annak közösségét. Vele együtt fakadt a remény is. Ahogy a lelkésznő egykoron mondta, amikor elkezdtek álmodni, Isten az ő angyalait melléjük állította. Az álmokkal együtt jött a reménységből fakadó bizonyosság is. Ott, ahol más addig csak egy járhatatlan szekérutat látott, a zsobokiak már a köves utat, mely lerövidíti a járást Bánffyhunyad és Kolozsvár felé. Ott, ahol más csak a kiüresedő, öregedő, lehangoló falut látta, a zsobokiak és a fiatal lelkészházaspár gyermekzsivajt, újra benépesített iskolát, megújult templomot, munkahelyeket, virágzó jövendőt. 30 év távlatából elmondható, az idő és Isten gondviselése őket igazolta. Reményeikben nem kellett csalódniuk, harcuk nem volt hiábavaló, próbálkozásaik nem voltak kudarcosak. Nem csak azt sikerült elérniük, hogy bizonyos trendek és mintázatok visszaforduljanak a falu jövőjét illetően, hanem azt is, hogy az akkori fiatalokból olyan lelkes, elkötelezett, művelt szakértelemmel és önfegyelemmel rendelkező felnőttek váljanak, akik nem csak tovább viszik és konzerválják, ami jórészt német támogatással felépült, hanem újragondolják, időről időre megújítják, fejlesztik és tovább építik. „Ma Zsobok adja a község polgármesterét, gyermekotthonának igazgatója, a malom, pékség vezetője, az otthon és az iskola pedagógusai, a gyülekezet lelkészei is mind valamilyen módon elkötelezettjei ennek a szellemi örökségnek, és az alapítók szándékai szerint kívánják tovább munkálni a falu és a közösség gyarapodását” – mondta a lelkész.

Iskolaavatás, névtábla leleplezés

Mint minden faluban, Zsobok központjában is a templom áll, de szorosan mellette ott van a Bethesda Gyermekotthon és az iskola is. Minden, ami fontos egy helyen, összetartón és összetartozóan, ahogy ezt dr. Molnár János megálmodta és létrehozta – mondta Varga-Imre István iskolaigazgató.          Az iskola gyermekek, tanárok nélkül üres épület. A professzor mindent megtett, hogy az iskola falai boldog gyermekek zsivajtától és felkészült tanárok hangjától visszhangozzanak. Arra tette fel az életét, szorgalmát, energiáját, hogy megismerje, átélje a falu sorsát. Szívén viselte minden egyes lélek jólétét, de főként a közösség jövőjét, melyet mindenáron egyben szeretett volna tartani. Ezért az iskola továbbra is annak az alapelvnek engedelmeskedik, hogy mindenből a legjobbat és a legjobban nyújtsa. „Továbbra is elköteleződött, jól felkészült, és lelkes tanárai akarunk lenni az iskolánknak, és a legtöbbet és lejobbat akarjuk kihozni a ránk bízott gyerekekből” – fogalmazott.

A szavalatok után dr. Péter István egyetemi adjunktus szavaival élve, bár dr. Molnár János nem volt zsoboki, zsibói maradt, mégis teljes személyiségével, emberségével bele tudott illeszkedni Kalotaszegbe. Őrálló volt a javából, aki minden időben felállt a várfalra, olykor a tudomány, máskor a közszolgálat várfalára, strázsálni, védeni, cselekedni. Marinka Viktor konzul egy kisebb csodának nevezte Zsobokot, ahol a lakók büszkék az örökségükre, népviseletükre. A professzor felesége, Molnár Irma nyugalmazott helyi lelkipásztor megköszönte mindazoknak, akik kigondolták, és mindent megtettek, hogy emléket állítsanak a férjének, aki a tanító nénivel járta fel a környező falvakat, hogy meggyőzzék a magyar szülőket, hogy adják magyar tannyelvű iskolába a gyermekeiket. Megható beszédében azt kívánta, hogy az iskola sokáig működhessen, újra benépülhessen, és sok diákot bocsásson szárnyra.

A névtábla leleplezését követően, az ünnepség falunapi rendezvénnyel folytatódott a Szent István Művelődési Ház udvarán lévő nagyszínpadon. Gál-Máté István polgármester köszöntő beszédében elmondta, minden falunap lehetőséget ad arra, hogy a helybéliek az elszármazott zsobokiakkal találkozhassanak, közösen tölthessék el a délutánt, tartalmas programok, kulturális műsorok és koncertek kíséretében. A nap lehetőséget nyújt visszatekinteni az elmúlt év eseményeire, és méltán lehetnek büszkék a megvalósításokra, mert Zsobokon az összefogásnak, közös munkának kézzel fogható eredményei vannak. A hozzájuk betoppanó vendégek, a falun áthaladó autók megállnak, csodálkoznak, fényképeznek, megállapítva, hogy rendezett, tiszta településük van.

Seres Dénes parlamenti képviselő a Szilágyság büszkeségének, Kalotaszeg csücskének nevezte Zsobokot. Mint mondta, ez a hálaadás, a megbecsülés, a tiszteletadás napja, mert bár Zsobok halálraítélt falu volt, dr. Molnár János és felesége jóvoltából újraszületett. Szépet, jót álmodtak, és erre a zsobokiak vevők voltak. Mára egy szép magyar település lett, rendezett templommal, egyházzal, iskolával, kultúrházzal, ahol lakói önigazgatják magukat, és őrzik a régi hagyományt. „Büszkék vagyunk a zsobokiakra, ügyes, rátermett emberek, a Molnár család itt talált táptalajra, a közösség megértette a szándékot, gyerekotthont építettek, gazdasági vállalkozásokat indítottak be, öregotthont építettek ahhoz, hogy a közösség fellendüljön. Dr. Molnár János az az ember, aki megálmodta és megteremtette Zsobok jövőjét, de ehhez hozzájárultak a helybéliek is, mert varrtak, faragtak, az alkotásokat eladták, Németország különböző városaiban kürtőskalácsot sütöttek, hogy pénzt szerezzenek a gyermekotthon megvalósítására és működtetésére” – fogalmazott a képviselő.

Szilágyi Róbert-István, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke elmondta, Zsobok a szilágyságiak gyöngyszeme, és a helybéliek az elmúlt három évtized alatt bebizonyították, lehet alkotni, nagyot tenni. Nem kell hozzá más, mint szeretet, összetartás, egy vezéregyéniség, aki mögé fel tud sorakozni egy közösség. A jövőre nézve azt ajánlotta, hogy az összetartozást, és a lángot vigyék tovább, hogy a felújított iskola gyermekzsivajtól legyen hangos. Az ünnepségen beszédet mondott a németországi település polgármestere is, majd átadták a díszokleveleket, ezt követően a VII. Zsoboki falunap kulturális és szórakoztató műsorokkal zárult.