Több száz résztvevőre számított a Calea Neamului (Nép Útja) szervezet az Úzvölgyébe szervezett csütörtöki felvonulásra és megemlékezésre. Megérkezett az első kisbusz, jelen voltak a csendőrök is, de sokkal kisebb létszámban, mint máskor. Ahogyan arról a Maszolon is beszámoltunk, Mihai Tîrnoveanu korábban bejelentette, hogy június 13-án ismét az úzvölgyi katonatemetőbe vonulnak. Az ünneplő tömeg azonban most elmaradt, de így is éppen elegen voltak ahhoz, hogy megzavarják az ott nyugvók örök álmát. Tîrnoveanu az RMDSZ-t, Orbán Viktort és a magyar államot tette felelőssé a románokat ért „elnyomásért”, a temető „elmagyarosításáért". Helyszíni tudósítás. 

Délután 16.30 körül már gyülekeztek a résztvevők az úzvölgyi katonatemetőben, többnyire személygépkocsikkal és kisbuszokkal érkeztek. Bár még el sem kezdődött a megemlékezés, egy hordozható hangszórón már bömböltették a hazafias dalokat. 

A rendezvény meghirdetett időpontjában kevesen gyűltek össze, részvevők csak néhány személygépkocsival és két mikrobusszal érkeztek a helyszínre. 

Egyetlen nagy autóbusz érkezett valamivel később, ezzel jött Mihai Tîrnoveanu is, aki utazótársait hátrahagyva sietett a temetőhöz, hogy rendet tegyen.

A korábbi alkalmakhoz képest most sokkal kevesebben gyűltek össze. A szokásos sorakozót a temetőn kívül tartották meg, majd együtt vonultak be a sírketbe, hogy emlékezzenek a román katonákra - akik egyébként nem is ott vannak eltemetve, és ezt még a legvadabb román történészek is elismerték és elmondták már sokszor. Tîrnoveanunak egyébként annyi köze van a történeti hűséghez, mint a jóérzéshez, amikor a sírkertben bömböltetik a zenéjüket. 

Sok gyermeket is elhoztak magukkal, hogy idejében tanulják meg az általuk elkorcsosított történelmet. Az a probléma ezzel, hogy nemcsak a tudások szenved ezzel csorbát, hanem az emberi jóérzésük is.

Tîrnoveanu hiába várta a tömeget, az most nem érkezett meg. Nem sokkal fél hat után az ortodoxx pópákkal az élen bevonultak az úzvölgyi temetőbe. Utánuk a támogatói sereg.

Odabent, mint máskor is, díszasztallal várták az ünneplőket. 

Az ünnepség első hivatalos momentuma a román humnusz eléneklése volt, azonban az csakhamar kiderült, hogy a szövegének ismeretével akadnak némi problémák. Így volt az máskor is, az első két sor után lassacskán elhalkult az ének, csak a hangadók próbáltak meg kitartani. 

Az itt nyugvó magyar hősök ezt látva most forognak a sírjukban, de talán még a völgyben kilométerekkel lejjeb valóban eltemetett román katonák is. 

A soviniszták a sírkertben felolvasták a szerintük a itt nyugvó román katonák neveit, majd az ortodox pópák szertartása következett. Az eseményen résztvevők egy része a szomszédos Bákó megyéből, míg a többiek az ország különböző pontjairól érkeztek.

Teljesen abszurd, amikor az ortodox pópa megáldja az itt nyugvó román katonák sírhelyeit - holott itt nem is nyugszanak román katonák. De ez Tîrnoveanuékat nem zavarja. 

A háttérben büszkén áll a magyar nemzetiszínű lobogó. Szerencsére ehhez most nem nyúltak. 

Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja szervezet vezetője elmondta: az Úzvölgye földjét nemcsak folyók táplálják, hanem a földalatt nyugvó, elesett román katonák vére is. „Ott mélyen legbelül a román hadsereg hőseinek vére folyik, akik az első világháborúban a Kárpátok átjáróit védték, bajtársaikkal együtt minden fronton, 1918 óta a Nagy Uniót, az egész és szabad Romániát” - fogalmazott.

Tîrnoveanu szerint az RMDSZ volt az, amely az elmúlt évtizedekben „szépen lassan magyarosította az úzvölgyi temetőt a magyar állam segítsegével”.  A Nép Útja egyesület vezetője azt mondta, ezért állítottak százhetven fakeresztet, „ezzel is elősegítve a temető magyarosítását, kisajátítását”.

Szerinte a dormánfalvi polgármester önhatalmú betonkereszt-állítása a románokat ért igazságtalanság jóvátétele volt, de ezt az RMDSZ a törvényszék által megtámadta, „a végén a dormánfalvi polgármesternek kénytelen volt a nyomásnak engednie és kellett kellett távolítania az elesett román katonainknak emléket állító síremlékeket” - mondta Tîrnoveanu. Köztudott azonban, és ezt még a román történetírás is elfogadja, hogy a román katonákat nem ebben a temetőben hantolták el.

„De mi nem hagyjuk, és legyen mindenki tisztában vele, hogy semmilyen törvényszék és erő nem törölheti el, hogy emlékezünk őseinkre. Hargita, Kovászna, Maros és Erdély a magyar állam politikai agresszióját szenvedi. Orbán Viktor megpróbálja magyarosítani a térséget. Nem az egyszerű magyarsággal van a baj, hanem az agresszív politikával. De mi, a Nemzet Útja és az Ortodox Testvériség és ti, akik most itt vagytok, kiállunk értékeink mellett, éljen a román nemzet!” – hangoztatta Mihai Tîrnoveanu.

Miutánvéget értek a beszédek, a pópák is megszentelték a temetőt és a rögtönzött úrasztalára helyezett étkeket, még az oda fuvaroztatott gyermekek énekeltek hazafias dalokat. 

A temető lassan ismét elcsendesül. A románün neplésnek vége.