A Székely Mikó Kollégium több mint 150 éves tanintézmény, a történelmi Háromszék legnagyobb és legeredményesebb magyar tannyelvű gimnáziuma. Ma 1203 diák tanul falain belül, 93 pedagógus oktatja a diákokat, pedig kezdetben, az 1850-es évek végén egyetlen tanár és öt tanító oktatta a magyarul tanulni vágyó gyermekeket – világosított fel az iskola jelenlegi igazgatója, Sztakics Éva.

A tanintézményt elsősorban a Kommunitás tagjai – a sepsi-, kézdi- és orbaiszéki református és unitárius lelkészek –, illetve főurak, tanítók és hivatalnokok hozták létre, valamint helyi központi személyek, például Gödri Ferenc esperes, báró Kemény Ferenc és gróf Mikó Imre, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokai és Bodola Sámuel püspökhelyettes. Kezdetben több település is versengett, hogy otthont adhasson az iskolának, végül Sepsiszentgyörgy győzedelmeskedett, és az, hogy gimnáziumot alapítottak, nem pedig ipariskolát vagy reáliskolát, voltaképpen annak köszönhető, hogy az alapítók értelmiségi pályára akarták felkészíteni a jövő nemzedékét.

Ezt az ügyet gróf Mikó Imre jelentős pénzadományokkal támogatta. Többek között ezért is viseli a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium az ő nevét, ő volt ugyanis az az arisztokrata, aki szívén viselte a háromszéki gyermekek oktatásának sorsát, és vágyott rá, hogy szülőföldjükhöz minél közelebb tanulhassanak, méghozzá az anyanyelvükön. Iskoláit a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, amely éppen az ő diáksága idején élte aranykorát, így nem csoda, hogy már korán kialakult benne az elhivatottságtudat. Erdélyi, magyar érdekeket szolgált még a Habsburg Monarchia idején is, miközben állami és nemzeti közösségi vonalon egyaránt magas tisztségeket töltött be.

Az Egyházi Főtanács utasítására 1858 őszén indult be a IV. elemi osztály, az első érettségiző évfolyam 1893-ban hagyta el a már abban az időben korszerű és jól felszerelt tanintézményt. A korszerűségre ma is nagy hangsúlyt fektet az intézmény vezetősége, hiszen jelenleg is átfogó felújítás zajlik a falakon belül. Legutóbb a ’77-es földrengést követően erősítették meg az épületet, amit most kívül-belül tataroznak és felszerelnek.

Minden felújított osztálytermet okostáblával láttak el, de a fejlődés mellett igyekeznek megőrizni azt is, ami régi, így a falakon megtartották a népi motívumokat, „mert fontosnak tartották, hogy a hagyományokat is beépítsék a kor szellemébe” – részletezte Sztakics Éva igazgató kiemelve, hogy a hagyományőrzés iránti tiszteletük abban is megmutatkozik, hogy egy kivételével az összes évfolyam tablóját megtartották, azokról másolatot készítettek és az így összegyűlt anyagot egy könyvben, iskolai kiadványban jelenítették meg.

A múlt iránti tisztelet mellett a tanulók iránti elköteleződés is jellemzi az iskolát: fontos, hogy kiegyensúlyozott embereket neveljenek. Az elitképzés is elengedhetetlen, de azokra a tanulókra is figyelnek, akik nem érnek el kimagasló eredményeket, mert minden mikós diáknak meg kell állnia a helyét az életben – részletezte az igazgató, kiemelve, hogy az intézményben tanuló diákok tisztelik a hagyományaikat, ugyanakkor nyitottak a tudomány újdonságaira.